A Kúria Bfv.527/2014/5. számú precedensképes határozata gazdasági titok megsértésének bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §, 2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 2. §, 13. §, 17. §, 24. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Jogi személlyel szemben pénzbírság kiszabásának feltételei.

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság Bny.326/2010/2., Fővárosi Törvényszék B.529/2010/40., Fővárosi Ítélőtábla Bf.245/2012/18., *Kúria Bfv.527/2014/5.* (BH+ 2015.2.52)

***********

KÚRIA

Bfv.III.527/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év november hó 19. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A gazdasági titok megsértésének bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a D. D. R. Kft. jogi képviselője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság 9.B.529/2010/40. számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.245/2012/18. számú ítéletét a jogi személy vonatkozásában hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a 2011. október 10-én kelt 9.B.529/2010/40. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett gazdasági titok megsértésének bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 300. § (1) bekezdés II. fordulata], és ezért velük szemben büntetést alkalmazott. Ugyanakkor felmentette a terhelteket az ellenük iparjogvédelmi jogok megsértésének bűntette [korábbi Btk. 329/D. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól. Egyúttal azonban a D. D. R. Kft. (a továbbiakban: D. Kft.) jogi személlyel szemben 50 millió forint pénzbírságot szabott ki.

Többirányú fellebbezések alapján, valamennyi terhelt és a jogi személy vonatkozásában is eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. február 6-án kihirdetett 3.Bf.245/2012/18. számú ítéletével a terheltek terhére megállapított bűncselekmény kapcsán a társtettességre utalást mellőzte. A természetes személy terheltekkel szemben a kiszabott büntetéseket enyhítette, és a D. Kft. jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság összegét is 10 millió forintra mérsékelte. Egyebekben azonban az elsőfokú határozatot mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a III. rendű terhelt a D. Kft. ügyvezető igazgatója. A terheltek a D2 Kft-től jogellenesen megszerzett adatok ismeretében üzleti tárgyalásokat kezdtek, az elérni kívánt vagyoni előny pontos összege nem állapítható meg csak akként, hogy az a 100 millió forintot meghaladta volna. 2008. május 29. napjáig a terheltek magatartásával összefüggésben vagyoni hátrány nem következett be. A bíróságok a jogerős ítéletben a korábbi Btk. 2. § első fordulatát alkalmazva a terheltek cselekményeit az elkövetéskor hatályos jogszabályok alapján bírálták el, és a 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 2. § (1) bekezdése a) pontja alapján szabtak ki a jogi személlyel szemben pénzbírságot.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a D. Kft. jogi képviselője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a Jszbt. 24. § (1) bekezdésére alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság mellőzése végett.

Indokai szerint a jogerős határozatot hozó bíróságok törvényes vád hiányában jártak el a jogi személlyel szemben. A vádirat - a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében előírtakkal szemben - nem tartalmazta a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait, a jogi személynek a törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerinti, valamint a törvényes képviselőjének adatait, továbbá indítványt sem arra vonatkozóan, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben alkalmazzon az említett törvény szerinti intézkedést. A vádirat sem lett kézbesítve a jogi személy képviselőjének, arról csupán az egyik terhelttől kapott másolat alapján értesült.

Anyagi jogi alapon sérelmezte a jogi képviselő annak a jogerős ítéletben való megállapítását, miszerint a büntetőjogi intézkedés alkalmazásának törvényi feltételei a jogi személlyel szemben megvalósultak. Utalt arra: a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően kifejezetten azt rögzítette, hogy a jogi személy felelőssége a helyesen alkalmazott, az elkövetéskor hatályos törvény alapján kizárólag a III. rendű terhelt magatartásához kapcsolódik.

Az indítvány szerint ugyanakkor a III. rendű terhelt nem az elmarasztalt gazdasági társaság gazdagodása (előnye) érdekében cselekedett, így a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés nem alkalmazható. Az Európai Unió normái és magyarázó jelentései szerint a jogi személy felelősségre vonhatóságát elsősorban csalás, aktív korrupció vagy pénzmosás esetén kell biztosítani. Bár a Jszbt. 2. § (1) bekezdése taxatív felsorolást nem tartalmaz, azonban a felelősségre vonás feltételeként előírja a bűncselekmény szándékosságát, valamint azt, hogy a jogi személy javára előny szerzését célozza vagy eredményezze. A jogi személy felelősségének megállapítása nem történhet automatikusan, pusztán azon az alapon, hogy vezető tisztségviselőjének büntetőjogi felelősségét gazdasági titok megsértésének bűntettében megállapították. Az indítványban részletesen megjelölt európai normák is rögzítik, miszerint figyelembe kell venni a felelősség egyéb rendszereinek területeit, a jogi személy tevékenységi körét, a bűncselekmény jellegét a szervezet részéről, a bűnösség jellegét és mértékét, továbbá a társadalmat érintő következményeket.

A III. rendű terhelt nem szerzett meg jogosulatlanul üzleti titkot, azt nem használta fel, nem hozta nyilvánosságra, nem közölte mással, illetve illetéktelen személyek részére nem tette hozzáférhetővé azért, hogy a D. Kft. javára vagyoni előnyt szerezzen. A társaság semmiféle vagyoni előnyhöz nem jutott, nem is juthatott, és a tényállásban rögzített cselekmény folytán nem is törekedett vagyoni előny elérésére. Az alkalmazott intézkedés neme és mértéke sem felel meg az Európai Tanács Miniszteri Bizottsága R(88) 18. számú ajánlásának és a vonatkozó európai esetjogi gyakorlatnak, tényleges vagyoni előny hiányában még a jogi személy felelősségének megállapítása esetén sem lett volna indokolt pénzbírság kiszabása.

Mindezekre figyelemmel a jogi képviselő a D. Kft-vel szemben kiszabott pénzbírság mellőzését kérte.

A Legfőbb Ügyészség a BF.671/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a vád törvényes volt, mert abban az ügyész a bíróság előtt meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezte. Az abban ismertetett történeti tényállás pontosan tartalmazta a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket. A Jszbt. 17. § (2) bekezdése pedig lehetővé teszi, hogy az ügyész a tárgyaláson indítványozza intézkedés alkalmazását a jogi személlyel szemben, amire jelen esetben a 2011. szeptember 19-én tartott tárgyaláson sor is került.