BH+ 2015.2.52 A jogi személlyel szembeni pénzbírság kiszabásának nem csupán az elért, hanem az elérni kívánt előny esetében is helye van. A pénzbírság mértékének vitatása nem felülvizsgálati ok [2001. évi CIV. tv. 6. § és 24. § (1) bek.].

A bíróság a 2011. október 10-én kelt ítéletével az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett gazdasági titok megsértésének bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 300. § (1) bekezdés II. fordulata], és ezért velük szemben büntetést alkalmazott. Ugyanakkor felmentette a terhelteket az ellenük iparjogvédelmi jogok megsértésének bűntette [korábbi Btk. 329/D. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól. Egyúttal azonban a Kft. jogi személlyel szemben 50 millió forint pénzbírságot szabott ki.

Többirányú fellebbezések alapján, valamennyi terhelt és a jogi személy vonatkozásában is eljárva az ítélőtábla a 2013. február 6-án kihirdetett ítéletével a terheltek terhére megállapított bűncselekmény kapcsán a társtettességre utalást mellőzte. A természetes személy terheltekkel szemben a kiszabott büntetéseket enyhítette, és a Kft. jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság összegét is 10 millió forintra mérsékelte. Egyebekben azonban az elsőfokú határozatot mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a III. rendű terhelt a Kft. ügyvezető igazgatója. A terheltek a D. Kft-től jogellenesen megszerzett adatok ismeretében üzleti tárgyalásokat kezdtek, az elérni kívánt vagyoni előny pontos összege nem állapítható meg csak akként, hogy az a 100 millió forintot meghaladta volna. 2008. május 29. napjáig a terheltek magatartásával összefüggésben vagyoni hátrány nem következett be. A bíróságok a jogerős ítéletben a korábbi Btk. 2. § első fordulatát alkalmazva a terheltek cselekményeit az elkövetéskor hatályos jogszabályok alapján bírálták el, és a 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 2. § (1) bekezdése a) pontja alapján szabtak ki a jogi személlyel szemben pénzbírságot.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Kft. jogi képviselője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a Jszbt. 24. § (1) bekezdésére alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság mellőzése végett.

Indokai szerint a jogerős határozatot hozó bíróságok törvényes vád hiányában jártak el a jogi személlyel szemben. A vádirat - a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében előírtakkal szemben - nem tartalmazta a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait, a jogi személynek a törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerinti, valamint a törvényes képviselőjének adatait, továbbá indítványt sem arra vonatkozóan, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben alkalmazzon az említett törvény szerinti intézkedést. A vádirat sem lett kézbesítve a jogi személy képviselőjének, arról csupán az egyik terhelttől kapott másolat alapján értesült.

Anyagi jogi alapon sérelmezte a jogi képviselő annak a jogerős ítéletben való megállapítását, miszerint a büntetőjogi intézkedés alkalmazásának törvényi feltételei a jogi személlyel szemben megvalósultak. Utalt arra: a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően kifejezetten azt rögzítette, hogy a jogi személy felelőssége a helyesen alkalmazott, az elkövetéskor hatályos törvény alapján kizárólag a III. rendű terhelt magatartásához kapcsolódik.

Az indítvány szerint ugyanakkor a III. rendű terhelt nem az elmarasztalt gazdasági társaság gazdagodása (előnye) érdekében cselekedett, így a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés nem alkalmazható. Az Európai Unió normái és magyarázó jelentései szerint a jogi személy felelősségre vonhatóságát elsősorban csalás, aktív korrupció vagy pénzmosás esetén kell biztosítani. Bár a Jszbt. 2. § (1) bekezdése taxatív felsorolást nem tartalmaz, azonban a felelősségre vonás feltételeként előírja a bűncselekmény szándékosságát, valamint azt, hogy a jogi személy javára előny szerzését célozza vagy eredményezze. A jogi személy felelősségének megállapítása nem történhet automatikusan, pusztán azon az alapon, hogy vezető tisztségviselőjének büntetőjogi felelősségét gazdasági titok megsértésének bűntettében megállapították. Az indítványban részletesen megjelölt európai normák is rögzítik, miszerint figyelembe kell venni a felelősség egyéb rendszereinek területeit, a jogi személy tevékenységi körét, a bűncselekmény jellegét a szervezet részéről, a bűnösség jellegét és mértékét, továbbá a társadalmat érintő következményeket.

A III. rendű terhelt nem szerzett meg jogosulatlanul üzleti titkot, azt nem használta fel, nem hozta nyilvánosságra, nem közölte mással, illetve illetéktelen személyek részére nem tette hozzáférhetővé azért, hogy a Kft. javára vagyoni előnyt szerezzen. A társaság semmiféle vagyoni előnyhöz nem jutott, nem is juthatott, és a tényállásban rögzített cselekmény folytán nem is törekedett vagyoni előny elérésére. Az alkalmazott intézkedés neme és mértéke sem felel meg az Európai Tanács Miniszteri Bizottsága R(88) 18. számú ajánlásának és a vonatkozó európai esetjogi gyakorlatnak, tényleges vagyoni előny hiányában még a jogi személy felelősségének megállapítása esetén sem lett volna indokolt pénzbírság kiszabása.

Mindezekre figyelemmel a jogi képviselő a Kft-vel szemben kiszabott pénzbírság mellőzését kérte.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

Ezért a Legfőbb Ügyészség a támadott ítéleteknek a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazó rendelkezésének a hatályában való fenntartását indítványozta.

A Kúria a Kft. jogi képviselőjének felülvizsgálati indítványát a Be. 424. § (1) bekezdése értelmében tanácsülésen bírálta el.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A törvényes vád hiánya a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjába ütköző eljárási szabálysértés. Ugyanakkor nem tartozik a törvényes vád hiányának - vagy más, a fent megjelölt törvényi rendelkezésekben szabályozott eljárási szabálysértésnek - a fogalmi körébe a vád kézbesítésének elmaradása.

A vád törvényessége alatt a jelen esetben nem vitatott vádlói legitimáción túl az alanyi és tárgyi meghatározottsága értendő, azaz, hogy a vádemelésre meghatározott személy konkrétan körülírt cselekménye miatt kerüljön sor. Ennek a követelménynek a főügyészség vádirata mindenben eleget tesz, hiszen a terheltek - ezen belül a III. rendű terhelt - esetében az eljárás során nem is vitatottan személyekre bontva, kellő részletességgel tüntette fel az egyes terheltek cselekvőségét, és azt is, hogy a III. rendű terhelt a vádbeli időszakban a Kft. egyik ügyvezetője, egyben tagja is volt. Így a terhére rótt magatartást ebbéli minőségében tanúsította. A vád alanyi és tárgyi meghatározottsága tehát a jogi személy tekintetében is kellően érvényre jutott.