11/1993. (II. 27.) AB határozat
az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény egyes rendelkezásei alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatát kezdeményező bírói indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 7. § (3) bekezdése alkotmányellenes.
Az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés a Miskolci Városi Bíróság előtt közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult 34.P.21810/1992. számú perben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi rendelkezést - e határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételének napjától kezdődő hatállyal - megsemmisíti.
INDOKOLÁS
1. Telekhatár jogvita miatt a Miskolci Városi Bíróság előtt folyamatba tett per felperese elvi telekalakítási kérelmet nyújtott be a városi főépítészhez. Kérelmét mind az I., mind a II. fokú építési hatóság elutasította. Mindkét hatóság azzal indokolta döntését, hogy - a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendeletben meghatározott szakmai okok mellett - az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Étv.) 8. § (3) bekezdése tiltja számukra a kérelem teljesítését, mert a telekalakításban érintett ingatlanokat a "még jóvá nem hagyott Részletes Rendezési Terv szerint óvoda céljára kell fenntartani." A jogerős államigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Miskolci Városi Bíróság 34.P.21810/1992/6. számú végzésével - a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett - alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a rendelkező részben megjelölt rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálata céljából. Az Étv. 7. § (3) bekezdése szerint: "Ha valamely tervezett területfelhasználás, telekalakítás vagy építés a még jóvá nem hagyott rendezési tervvel ellenkezik vagy a tervezett rendezés végrehajtását lényegesen költségesebbé tenné, illetőleg másként megnehezítené, az építésügyi hatóság az engedély megadását köteles megtagadni vagy feltételekhez kötni. Az engedélyben - kártalanítási igény kizárásával - későbbi átalakítás vagy lebontás kötelezettségét is elő lehet írni."
A bíróság megítélése szerint ez a szabályozás gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz a még el nem fogadott és az elfogadott rendezési terv közé, ami annak a hatósági eljárásban betöltött szerepét illeti.
A hatósági eljárásban ugyanis, ezen szabályozás alapján a még el nem fogadott tervre is hivatkozni lehet, hozzá jogkövetkezményeket lehet fűzni, s ezáltal lényegesen lehet befolyásolni az ingatlan tulajdoni, használati viszonyait.
A bíróság álláspontja szerint a jogszabály kategórikus megfogalmazása miatt közigazgatási szervek részéről ez nem csupán lehetőség, hanem kifejezett kötelezettség, amely lényegét tekintve egy elképzelt, de egyszersmind bizonytalan jövőbeli állapot hatósági eszközökkel történő biztosítását szolgálja. A bíróság álláspontja szerint nagyon lényeges annak kiemelése, hogy a rendezési terv önmagában is csupán tervezetként értékelhető, s ennek úgymond "tervezete" rendkívül bizonytalan kimenetelű a jövőbeni állapotra nézve.
A sérelmezett rendelkezés ellenőrizhetetlen és megfoghatatlan hivatkozást teremt az építésügyi hatóságok részére, mivel egyáltalán nem világos, hogy mely dokumentumot lehet és kell még jóvá nem hagyott rendezési tervnek tekinteni, s mely időponttól tekinthető bármely tervezet még jóvá nem hagyott rendezési tervnek. Az ügyfél számára ennek ellenőrzése nem lehetséges, de rendkívül problematikus adott esetben a bíróság számára is, mivel sem a törvény, sem annak végrehajtási rendelete nem tartalmaz kritériumokat erre nézve.
2. A bírói kezdeményezés megalapozott.
Az Étv. 7. § (3) bekezdése az eljáró építésügyi hatóságokat olyan döntéshozatalra kötelezi, amely az érintett ingatlanok tulajdonosainak hátrányára a rendezni kért tulajdoni viszonyokra ellenőrizhetetlen, időbeli korlátoktól mentes, kártalanítás nélküli beavatkozási lehetőséget teremt. A tulajdonnal való rendelkezésnek ilyen mérvű, semminemű garanciát nem tartalmazó korlátozása indokolatlan és aránytalan, ennek folytán sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság több határozatában - elvi éllel - kifejtette már, hogy a tulajdonjog alkotmányos alapjog, melyet ugyan törvényben korlátozni lehet, de - az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint - az alapvető jog lényeges tartalma még törvény által sem korlátozható. A korlátozás nem alkotmányellenes akkor, ha elkerülhetetlen, ha arra kényszerítő ok szolgáltat alapot, s a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt céllal arányban van. A vizsgált rendelkezés nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. A "még jóvá nem hagyott rendezési terv" fogalma oly mértékben homályos mind a keletkezési idejét, mind tartalmát, mind ellenőrizhetőségét illetően, hogy arra alapozva negatív döntések hozatalára kötelezni az építésügyi hatósági szerveket alkotmányosan nem lehet. Azt a jogalkotói szándékot, hogy valamely rendezési terv jóváhagyásáig terjedő időszakban se kerülhessen sor köz- és magánérdeket sértő, későbbi területrendezést lehetetlenné tevő vagy megnehezítő egyedi építésügyi határozat meghozatalára, az Étv. más rendelkezései és egyéb jogszabályok előírásai alapján kell - ha a jogszabályi feltételek és a tényállásbeli elemek erre adottak - megoldani.
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 43. § (4) bekezdése feljogosítja az Alkotmánybíróságot arra, hogy az alkotmányellenes jogszabály általános érvényű megsemmisítésétől eltérően határozza meg az alkotmányellenes rendelkezés konkrét esetben való alkalmazhatóságát, ha azt az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Ennek alapján a Miskolci Városi Bíróság előtt zajló perben érdekelt tulajdonosok a telekhatár-jogvitájukat akarják lezárni, s ehhez elengedhetetlen lépés az elvi telekalakítási engedély megszerzése. A felperesi kérelem csupán arra terjed ki, hogy "a valós állapotnak megfelelően" rendezzék a kialakult telekhatárvitát, ami - akárhogyan is dőlne el - a még jóvá nem hagyott rendezési terv szerint kilátásba helyezett óvodaépítés megvalósítását sem nehezítené meg, az óvodalétesítést költségesebbé nem tenné. Erre is figyelemmel döntött úgy az Alkotmánybíróság, hogy az adott perben az alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés nem alkalmazható.
A jogbiztonság érdeke kívánta meg viszont azt, hogy az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság ne visszamenőleges hatállyal, hanem - az Abtv. 42. § (1) bekezdésében foglalt fő szabály szerint - határozatának közzététele napjával - semmisítse meg. A megsemmisített törvényi rendelkezés hatályvesztésének korábbi időpontban való megállapítása ugyanis rendezett jogviszonyok megbolygatásával és lezárt ügyek felülvizsgálatával jogbizonytalanságot idézne elő.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró