A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21370/2014/7. számú határozata általános szerződési feltételek érvényességének megállapítása tárgyában. [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 1. § (1) bek., (3) bek., (6) bek., (7) bek., 3. §, 4. §, (1) bek., 6. §, 11. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., 17. § (3) bek., (4) bek., (5) bek., (7) bek.] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Pusztai Anita

F.-i Ítélőtábla

17.Pf.21.370/2014/7.

A F.-i Ítélőtábla a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe 2) által képviselt alperes neve alperes ellen általános szerződési feltételek tisztességességének, érvényességének megállapítása iránt indított perében a F.-i Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2014. szeptember 10. napján meghozott 32.G.43.297/2014/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett, Pf. 4. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A F.-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635.000 (Hatszázharmincötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes által 2004. május 1. napjától - 2014. július 19. napjáig a devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) fogyasztói hitel vagy kölcsön szerződéseiben alkalmazott Általános Üzleti Feltételei, Általános Szerződési Feltételei, valamint kölcsönszerződés blankettái tételes felsorolását, alkalmazásuk időbeli hatályát a F.-i Törvényszék 32.G.43.297/2014/18. számú ítéletének (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) 2-3 oldalai tartalmazzák.

A felperes keresetében a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. Tv. (a továbbiakban: Tv.) 6. §-a és 11. § (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az általa a 2004. május 1. és 2014. július 19. napja közötti időtartamban a deviza alapú fogyasztói hitel- vagy kölcsönszerződéseiben alkalmazott, a keresetlevélben szövegszerűen is megjelölt - az elsőfokú ítélet 3-78 oldalán az A/1-G/3. számú petitum szerint felsorolt - szerződéses kikötései tisztességesek és érvényesek.

Másodlagosan - arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság valamely kereseti kérelem esetén nem látná megállapíthatónak a szerződési feltétel érvényességét arra a teljes időszakra, amely alatt az adott feltételt a felperes alkalmazta, hanem csak egyes időszakokra - a feltétel érvényességét ezen egyes időszakokra kérte megállapítani.

Harmadlagosan - amennyiben az elsőfokú bíróság valamely kereseti kérelem esetén nem látná megállapíthatónak a szerződési feltétel érvényességét teljes terjedelmében, vagy valamely kamat, díj vagy költség vonatkozásában - a feltétel érvényességének az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyásával történő megállapítását kérte.

Indítványozta, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-a alapján a Tv. és a Kúria 2/2014. számú Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: PJE határozat) alaptörvény-ellenességének megállapítását az Alkotmánybíróság előtt és egyidejűleg kérte a per tárgyalásának felfüggesztését a Pp.155/B. § (3) bekezdése alapján.

Álláspontja szerint a PJE határozat és a Tv. az az alábbiak miatt az Alaptörvénybe ütközik:

- a Kúria túllépte az Alaptörvény 25. Cikkében biztosított hatáskört, ugyanis a PJE határozat nem pusztán jogot értelmez, hanem jogot alkot, több esetben a jogállamiságot sértő contra legem módon;

- a PJE határozat és a Tv. árfolyamrésre vonatkozó rendelkezései sértik a jogbiztonságot azáltal, hogy a hatálybalépésüket megelőző időszakra állapítanak meg - az akkor alkalmazandó jogszabályi előírásokra figyelemmel nem lévő - kötelezettséget, ezzel a felek tényleges szerződési akaratát felülírják;

- a Tv. sérti a jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos elvét, a visszamenőleges jogalkotás tilalmát azzal, hogy elévült követeléseket tesz érvényesíthetővé és lezárt jogviszonyokat nyit és változtat meg; az egyértelműség, kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, a jogbiztonságból fakadó eljárási garanciákat;

- a Tv. az irreális eljárási határidővel és a per szabályaival sérti a bírósághoz fordulás jogát, a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogorvoslathoz való jogot; a bírói függetlenséget, a bírói függetlenség immanens részét képező elemeket (az eljárás szabad alakítása, a per tárgyalásához szükséges idő és a berekesztés időpontjának meghatározása), így ítélethozatalra kényszeríti a bírót.

Hivatkozott arra is, hogy a tv. szabályai sértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke által védett tisztességes tárgyaláshoz való jogot, a 13. cikkben meghatározott hatékony jogorvoslathoz való jogot és a Jegyzőkönyv 1. cikke szerinti tulajdonhoz való jogot, az Egyezményben biztosított jogok megsértésének megállapítása egyúttal a tv. alaptörvény-ellenességét is alátámasztja.

Állítása szerint a Tv. az uniós jog alkalmazási körébe tartozik. Sérti azonban az uniós jogot, a Charta rendelkezéseit, az Irányelvet, a Tőkeirányelvet, a tőke szabad áramlását biztosító EUMSz cikkek rendelkezéseit, az EUMSz-nek a letelepedés szabadságát garantáló szabályait, valamint az EKB-val való konzultációs kötelezettséget előíró EUMSz cikkeket.

A vélelem bevezetésével a Tv. lényegében újraimplementálja a 93/13/EGK Irányelvet (továbbiakban Irányelv), a 2008/48/EK irányelvet és részlegesen implementálja a 2014/17/EU irányelvet. A Tv. visszamenőleges hatályú és az irányelvekhez képest jóval szigorúbb. Az EU-ban honos személyek, vállalkozások, így a felperes részére kifejezetten biztosított jogok gyakorlását lényegesen megnehezíti, valójában ellehetetleníti, kétségessé teszi az irányelvekben elfogadott célok (egységes fogyasztási kölcsön-piac kialakítása, határon átnyúló szolgáltatás nyújtásának, a szolgáltatók letelepedésének szabadsága) megvalósíthatóságát.

A tagállami joggal szemben az uniós jog elsődlegességét hangsúlyozta az Európai Unió Bírósága gyakorlatára (C-6/64 Costa v. Enel, a C-106/77 Simmenthal és C-11/70 Internationale Handelsgesellschaft ügyekre) hivatkozással. A Pp.155/A. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását, mert a tagállami bíróság az Európai Unió Bírósága jogértelmezésének függvényében dönthet, hogy eljárhat-e a Tv. alapján, vagy köteles a Tv. rendelkezéseit az Európai Unió Bíróságának egységes joggyakorlatának megfelelően félretenni.

Kiemelte, hogy az Európai Unió Bírósága - ahogyan azt a Dassonville ügy (8-74) alátámasztja - jogosult arra, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében egy nemzeti szabály uniós jogszabállyal való összhangjáról döntsön, arra nem kizárólag kötelezettségszegési eljárásban kerülhet sor.