BH 2021.6.168 A magatartás elvárható gondosság szerinti értékelése nem a tényállás része, nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, anyagi jogi jogkérdés, amely az anyagi jog megsértése körében vizsgálható. Az egészségügyi ellátásban részt vevőktől elvárható gondosság jogi kategória, az annak való megfelelésről a bíróságnak kell állást foglalnia, ugyanakkor - a konkrét eset körülményeitől függően - a döntést megalapozó tények vagy körülmények megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelemre lehet szükség, amellyel a bíróság nem rendelkezik [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 77. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2014. november 11-én az akkor még kiskorú felperes az iskolai testnevelésórán elesett, és a bal csuklóját megütötte. Csuklója fájdalmas és duzzadt volt, ezért másnap panaszaival felkereste az alperes sebészeti szakrendelését, ahol kétirányú röntgenfelvétel alapján azt állapították meg, hogy a csuklón nem látható törés. A kezelőorvos Flector gél és fásli használatát, valamint a csukló kíméletét javasolta, és előírta a felperesnek, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten jelentkezzen.

[2] A felperes fáslit használt és jegelte a csuklóját, majd óvatosan használni kezdte. A baleset után egy hónappal fennálló panaszaival gyógytornászhoz fordult, majd a gyógytornász javaslatára masszőrhöz is járni kezdett. A korábban rögbijátékos felperes a csuklósérülése miatt egyáltalán nem tudott sportolni, és a sérült csukló a hétköznapi tevékenységei során sem volt terhelhető, öltözködésnél, emelésnél is fájt. 2016. január 27-én fennálló panaszaival ismét orvoshoz fordult, az alperes ortopédiai szakrendelésén jelentkezett. Ekkor négyirányú röntgenfelvételt készítettek, ennek alapján össze nem forrt sajkacsonttörést és annak álízülettel gyógyult állapotát rögzítették. A felperest kézsebészeti ambulanciára irányították, ahol 2016. április 1-jén a bal csuklón műtétet végeztek, ennek ellenére nem következett be teljes gyógyulás. A felperes bal csuklója érzékeny, mozgásai beszűkültek, a felperes nem tudja folytatni korábbi sporttevékenységét.

A kereset és az alperes védekezése

[3] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, gyógyuláshoz, jó életminőséghez és sportoláshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes sérülésének diagnosztikáját és gyógykezelését nem a szakmai szabályoknak megfelelően végezte, és ennek eredményeként a felperesnél tartós fájdalom, álízület és beszűkült mozgásképesség alakult ki. Kérte az alperest kötelezni 3 000 000 forint sérelemdíj és 626 000 forint kártérítés, valamint kamataik megfizetésére.

[4] Indokolása szerint az alperes az ellátása során nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerint járt el, őt nem az elvárható gondossággal, és nem a szakmai szabályoknak, irányelveknek megfelelően kezelte. A scaphoideum (sajkacsont) törések kezeléséről szóló NEFMI szakmai protokollra (a továbbiakban: NEFMI protokoll) hivatkozva állította, hogy az alperes e protokoll rendelkezései ellenére nem készített sem négyirányú röntgenfelvételt, sem CT vagy MR vizsgálatot, nem kezdte meg a szakszerű konzervatív kezelést Bennett gipszrögzítéssel, valamint nem vizsgálta a műtéti töréskezelés szükségességét. Az alperes orvosai az elégtelen és szakszerűtlen diagnosztikai módszerek alkalmazása miatt nem ismerték fel a sajkacsonttörést, így az általuk alkalmazott kezelés is elégtelen és szakszerűtlen volt. Tájékoztatni kellett volna a műtéti töréskezelés lehetőségével kapcsolatos alternatív eljárásról. Kártérítési igényét a gyógymasszőri kezelés, gyógykrémek, könnyített gipsz, műanyag rögzítő és üzemanyag költségeként, valamint hálapénz és elmaradt jövedelem címen terjesztette elő.

[5] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[6] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes ellátása során elvárható gondossággal járt el. Másodlagos védekezése szerint a felperes kára teljes egészében azért következett be, mert felróhatóan nem tett eleget kárelhárítási és kármegelőzési kötelezettségének, az előírása ellenére panaszaival nem jelentkezett a területileg illetékes baleseti sebészeten. E körben arra hivatkozott, hogy a szakrendelésén nem volt lehetőség sem a sérült testrész rögzítésére, sem speciális vizsgálatok elvégzésére. Az ilyen sérülések az első vizsgálat alkalmával gyakran rejtve maradnak, de hozzávetőleg egy héttel később már nagyobb biztonsággal felismerhetők, az alperes ezért írta elő, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten kell jelentkezni. Ha a felperes az orvos utasításának megfelelően felkereste volna a baleseti sebészetet, úgy a törést bizonyosan felismerték volna, a felperes megfelelő ellátásban részesülhetett volna, és az álízület sem alakult volna ki. A felperes magatartása miatt kármegosztásra is hivatkozott.

[7] Az alperesi beavatkozó csatlakozott az alperes álláspontjához.

Az elsőfokú ítélet és a másodfokú közbenső ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[9] Indokolása szerint a közjegyzői eljárásban készített, a perben szóban és írásban is kiegészített igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperes nem speciális ellátást nyújtó baleseti sebészeten, hanem az általános sebészeti szakrendelésen jelentkezett, ahol korlátozottak a diagnosztikai és terápiás lehetőségek. A szakmai szabályok szerint bármilyen mechanizmussal elszenvedett csuklótáji sérülés, duzzanat, nyomásérzékenység esetén az elsődleges iránydiagnózis az orsócsont (radius) távoli (distalis) végének törése. Az Egészségügyi Minisztérium radius distalis végének töréseiről szóló szakmai protokollja (a továbbiakban: EüM protokoll) a klinikai vizsgálat mellett kétirányú csuklófelvételt írt elő, valamint azt tartalmazza, hogy "további kontrollfelvételek a töréstípus és kezelés függvényében. (Amennyiben a fájdalom a fossa tabatiere felett van és nem szűnik, scaphoid törés [sajkacsonttörés] négyirányú röntgenfelvételekkel kizárandó.)". Az alperes a kétirányú röntgenfelvételen nem észlelt törést, ezért a sérült csukló kíméletét és fásli használatát javasolta, valamint meghagyta a felperesnek, hogy panasz esetén jelentkezzen a baleseti sebészeten. A felperes annak ellenére nem fordult orvoshoz, hogy az általa zúzódásnak vélt sérülés egy hónap múlva sem gyógyult, hiszen fennálló panaszaival ekkor keresett fel gyógytornászt.

[10] A szakvélemény és a protokollok alapján megállapította, hogy a sajkacsonttörés a csuklótöréseknek igen kis hányada, ez a töréstípus a sérülés után közvetlenül gyakran nem ábrázolódik a röntgenfelvételen, ezért kell a beteget egy héten belül kontrollvizsgálatra visszarendelni, mert az elsődleges ellátás során gyakran rejtve maradó sérülések az egy hét után készített röntgenfelvételeken már láthatóvá válnak. A szakvélemény alapján azzal, hogy az alperesnél elkészítették a kétirányú röntgenfelvételt, annak alapján a sérülést zúzódásnak véleményezték, és panasz esetére visszarendelték a felperest, az alperes orvosa a szakmai szabályoknak megfelelően járt el.