62008CJ0439[1]

A Bíróság (nagytanács) 2010. december 7-i ítélete. Vlaamse federatie van verenigingen van Brood- en Banketbakkers, Ijsbereiders en Chocoladebewerkers (VEBIC) VZW. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Hof van Beroep te Brussel - Belgium. Versenypolitika - Nemzeti eljárás - Nemzeti versenyhatóságoknak a bírósági eljárásokban való részvétele - Vegyes, bírósági és közigazgatási jellegű nemzeti versenyhatóság - Ilyen hatóság határozatával szembeni kereset - 1/2003/EK rendelet. C-439/08. sz. ügy.

C-439/08. sz. ügy

Vlaamse federatie van verenigingen van Brood- en Banketbakkers, Ijsbereiders en Chocoladebewerkers (VEBIC) VZW

(a hof van beroep te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Versenypolitika - Nemzeti eljárás - Nemzeti versenyhatóságoknak a bírósági eljárásokban való részvétele - Vegyes, bírósági és közigazgatási jellegű nemzeti versenyhatóság - Ilyen hatóság határozatával szembeni kereset - 1/2003/EK rendelet"

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bírósághoz fordulás - Előzetes döntéshozatal szükségessége és az előterjesztett kérdések relevanciája - A nemzeti bíróság általi értékelés

(EUMSZ 267. cikk)

2. Verseny - Uniós szabályok - Alkalmazás - A tagállamok hatásköre - A nemzeti versenyhatóságok kijelölése - Olyan nemzeti szabályozás, amely nem engedi meg, hogy az ilyen hatóságok alperesként részt vegyenek a határozataikkal szemben fellebbviteli bíróság előtt indított eljárásban - Megengedhetetlenség

(1/2003 tanácsi rendelet, 35. cikk)

1. A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges-e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak-e. Ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdések uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság tehát főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi körülmények ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adhasson.

E tekintetben a versenyjoggal kapcsolatos uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán az a tény, hogy a nemzeti bíróság még nem határozott jogerősen abban a kérdésben, hogy kizárólag a nemzeti versenyszabályokat kell-e alkalmazni, vagy ellenkezőleg, az uniós jog is alkalmazandó, egyáltalán nem jelenti az előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadhatóságának akadályát. Ugyanis nem lenne logikus, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadhatóságához a nemzeti bíróságnak jogerősen határoznia kelljen olyan kérdéssel kapcsolatban, amely közvetlenül vagy közvetve a kérelme tárgyát képezi.

Másfelől figyelemmel a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti feladatmegosztásra, nem várható el, hogy a nemzeti bíróság - még mielőtt a Bírósághoz fordulna - elvégezze az igazságszolgáltatási feladata keretében rá háruló valamennyi ténymegállapítást és jogi értékelést. Elegendő ugyanis, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik az alapügy tárgya és az uniós jogrendet érintő főbb pontjai annak érdekében, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen észrevételeiknek a Bíróság alapokmányának 23. cikke szerinti előterjesztésére és a Bíróság előtti eljárásban való hatékony részvételre.

(vö. 41-42., 45-47. pont)

2. A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 35. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít lehetőséget a nemzeti versenyhatóság számára arra, hogy alperesként részt vegyen az általa kibocsátott határozattal szemben indított bírósági eljárásban. Az a tény ugyanis, hogy a nemzeti versenyhatóság nem rendelkezik a perbeli fél jogálláshoz fűződő jogokkal, és ez megakadályozza az általa közérdekből hozott határozat megvédésében, azzal a kockázattal jár, hogy az eljáró bíróság teljesen a felperes vállalkozás vagy vállalkozások jogalapjait és érvelését fogadja el. Márpedig egy olyan területen, mint a versenyszabályok megsértésének megállapítása és a bírságkiszabás, amely komplex jogi és gazdasági mérlegelést igényel, az ilyen kockázat puszta léte is elég lehet ahhoz, hogy veszélyeztesse a nemzeti versenyhatóságoknak a rendelet alapján a fent hivatkozott 81. és 82. cikk helyébe lépő EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazásának biztosításával kapcsolatos különös kötelezettsége teljesítését.

A nemzeti versenyhatóságok feladata, hogy az uniós versenyjog hatékony alkalmazására tekintettel felmérjék részvételük szükségességét és hasznosságát. A nemzeti versenyhatóságnak az ilyen bírósági eljárásoktól való rendszeres távolmaradása azonban veszélyezteti az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését.

Uniós szabályozás hiányában továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően kijelöljék azt a nemzeti versenyhatósági keretbe tartozó egy vagy több szervet, amely az alapvető jogok tiszteletben tartásának és az uniós versenyjog teljes érvényesülésének biztosítása mellett jogosult alperesként részt venni valamely nemzeti bíróság előtt azon határozattal szemben indított eljárásban, amelynek e hatóság a kibocsátója.

(vö. 58., 64. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2010. december 7.(*)

"Versenypolitika - Nemzeti eljárás - Nemzeti versenyhatóságoknak a bírósági eljárásokban való részvétele - Vegyes, bírósági és közigazgatási jellegű nemzeti versenyhatóság - Ilyen hatóság határozatával szembeni kereset - 1/2003/EK rendelet"

A C-439/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a hof van beroep te Brussel (Belgium) a Bírósághoz 2008. október 6-án érkezett, 2008. szeptember 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Vlaamse federatie van verenigingen van Brood- en Banketbakkers, Ijsbereiders en Chocoladebewerkers (VEBIC) VZW

által indított,

a Raad voor de Mededinging

és

a Minister van Economie

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.-C. Bonichot, K. Schiemann, J.-J. Kasel és D. Šváby tanácselnökök, A. Rosas, R. Silva de Lapuerta, Juhász E. (előadó), M. Safjan és M. Berger bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. január 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Vlaamse federatie van verenigingen van Brood- en Banketbakkers, Ijsbereiders en Chocoladebewerkers (VEBIC) VZW képviseletében P. Engels, J. Troch és B. van Hulst advocaten,

- a Raad voor de Mededinging képviseletében W. Devroe advocaat,

- a belga kormány képviseletében J.-C. Halleux és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében M. Dowgielewicz, K. Zawisza és A. Kramarczyk, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Bouquet és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. március 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.; a továbbiakban: rendelet) 2., 5. cikkének, 15. cikke (3) bekezdésének, valamint 35. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Vlaamse federatie van verenigingen van Brood- en Banketbakkers, Ijsbereiders en Chocoladebewerkers VZW (a pékek, cukrászok, fagylalt- és csokoládégyártók egyesületeinek flamand szövetsége, a továbbiakban: VEBIC) által azon határozat megsemmisítése iránt indított eljárás során terjesztették elő, amellyel a Raad voor de Mededinging (a továbbiakban: Versenytanács) megállapította a pék kisiparosok közötti ármegállapodások létezését, és bírságot szabott ki a VEBIC-re.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 A rendelet (5) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

"A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet. Annak a félnek vagy hatóságnak kell bizonyítania a vonatkozó jogi előírásoknak megfelelően a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és 82. cikkének megsértését, amely ezt a jogsértést állítja. [...]"

4 A rendelet (6) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"A közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok versenyhatóságainak az alkalmazásban fokozott mértékben részt kell venniük. E célból fel kell hatalmazni őket a közösségi jog alkalmazására."

5 A rendelet (8) preambulumbekezdése az alábbiakat említi:

"A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítése és az e rendeletben foglalt együttműködési mechanizmusok helyes működésének biztosítása érdekében arra kell kötelezni a tagállamok versenyhatóságait és bíróságait, hogy a nemzeti versenyjognak a tagállamok közötti kereskedelmet érintő megállapodásokra és magatartásokra történő alkalmazásakor a Szerződés 81. és 82. cikkét is alkalmazzák. [...]"

6 A rendelet (21) preambulumbekezdése az alábbiakat állapítja meg:

"A versenyszabályok alkalmazásának egységessége azt is megkívánja, hogy a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés céljából intézkedések szülessenek. Ez a tagállamok minden olyan bíróságára érvényes, amely a Szerződés 81. és 82. cikkét alkalmazza, akár magánfelek közötti perekben az állami jogérvényesítő szerepében járnak el, akár felülvizsgálati bíróságként alkalmazzák e szabályokat. A nemzeti bíróságok számára tehát lehetővé kell tenni azt, hogy a Bizottságtól tájékoztatást vagy véleményt kérjenek a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó témákban. A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtsanak be. [...]"

7 A rendelet (34) preambulumbekezdésének második mondata értelmében:

"A szubszidiaritásnak és az arányosságnak a Szerződés 5. cikkében foglalt elvei szerint ez a rendelet legfeljebb addig terjed, hogy elérje célkitűzését, azaz lehetővé tegye, hogy a közösségi versenyszabályokat hatékonyan alkalmazzák."

8 A rendelet (35) preambulumbekezdésének első és második mondata a következőképpen szól:

"A közösségi versenyjog megfelelő érvényesítése érdekében a tagállamoknak hatóságokat kell kijelölniük, és felhatalmazniuk arra, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkét állami jogérvényesítő szervként alkalmazzák. Lehetővé kell tenni számukra, hogy közigazgatási hatóságokat és bíróságokat egyaránt kijelöljenek az e rendelet alapján a versenyhatóságokra ruházott különféle funkciók elvégzésére."

9 "Bizonyítási teher" cím alatt a rendelet 2. cikkének első mondata az alábbiakat írja elő:

"A Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás során a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése vagy 82. cikke megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli."

10 A rendeletnek "A tagállamok versenyhatóságainak jogköre" című 5. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"A tagállamok versenyhatóságai egyedi ügyekben alkalmazhatják a Szerződés 81. és 82. cikkét. E célból saját kezdeményezésükre vagy panasz alapján a következő határozatokat hozhatják:

- előírhatják a jogsértő magatartás befejezését,

- ideiglenes intézkedéseket rendelhetnek el,

- kötelezettségvállalásokat fogadhatnak el,

- pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb szankciót szabhatnak ki.

Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt."

11 "A nemzeti bíróságokkal való együttműködés" cím alatt a rendelet 15. cikke (3) bekezdésének első albekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságai írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a tagállamok bíróságainak a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására vonatkozó ügyekben. A tagállamok versenyhatóságai az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehetnek a tagállamok nemzeti bíróságainak. Amennyiben a Szerződés 81. vagy 82. cikkének egységes alkalmazása megkívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be a tagállamok bíróságainak. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet."

12 "A tagállamok versenyhatóságainak kijelölése" cím alatt a rendelet 35. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következőképpen szól:

"(1) A tagállamok úgy jelölik ki a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásáért felelős versenyhatóságot vagy versenyhatóságokat, hogy e rendelet rendelkezéseit hatékonyan betartsák. 2004. május 1-je előtt meg kell hozni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e hatóságok felhatalmazást kapjanak a fenti cikkek alkalmazására. A kijelölt hatóságok között lehetnek bíróságok is.

(2) Amennyiben a közösségi versenyjog végrehajtásával nemzeti közigazgatási hatóságokat és bíróságokat bíznak meg, a tagállamok ezekhez a különböző - akár közigazgatási, akár igazságügyi - nemzeti hatóságokhoz eltérő jogköröket és funkciókat rendelhetnek."

A nemzeti szabályozás

13 A 2006. október 1-jén hatályba lépett, a 2006. szeptember 15-i királyi rendelettel egységes szerkezetben közzétett wet tot bescherming van de economische mededinging (a gazdasági verseny védelméről szóló törvény) (2006. szeptember 29-i Belgisch Staatsblad, 50613. o., a továbbiakban: WBEM) 1. cikkében a következőképpen határozza meg a belga versenyhatóságot:

"4. A belga versenyhatóság: a Versenytanács és a Dienst voor de Mededinging bij de Federale Overheidsdienst Economie, K.M.O., Middenstand en Energie (a Gazdasági, KKV-, Középosztály- és Energiaügyi Szövetségi Szolgálat keretében működő Versenyhivatal), az e törvényben meghatározott hatáskörüknek megfelelően.

A belga versenyhatóság a [...] rendelet 35. cikke szerinti, az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 81. és 82. cikke alkalmazásáért felelős nemzeti versenyhatóság."

14 A WBEM 2. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Minden előzetes határozat nélkül is tilos a vállalkozások közötti minden olyan megállapodás, a vállalkozások társulásainak minden olyan döntése, valamint minden összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a verseny érezhető korlátozása vagy torzítása az érintett belga piacon, vagy annak lényeges részén, különösen, ha az:

1. a vételár vagy eladási ár, vagy az ügylet egyéb részleteinek közvetlen vagy közvetett rögzítésére irányul;

[...]"

15 A WBEM 11. cikke kimondja:

"1. § Létrejön a Versenytanács. Ez a tanács olyan közigazgatási bíróság, amely az e törvényben meghatározott döntési jogkörrel és egyéb hatáskörökkel rendelkezik.

2. § A Versenytanács a következőkből áll:

1. a Tanács közgyűlése;

2. Vizsgálóbizottság;

3. a hivatal.

[...]"

16 A WBEM 12. cikkének 1. §-a szerint:

"A Tanács közgyűlése tizenkét tanácsosból áll. [...]"

17 A WBEM 20. cikke megállapítja:

"A Tanács minden egyes tanácsa, valamint elnöke vagy ideiglenes intézkedések esetén az általa kijelölt tanácsos minden eléje terjesztett ügyben indokolt határozattal dönt, a jogalapjaik kapcsán meghallgatva az érdekelteket, csakúgy mint kérésükre az esetleges panaszosokat, vagy választott képviselőjüket."

18 A WBEM 25. cikke a Versenytanács mellett Vizsgálóbizottságot hoz létre, amely a fővizsgálót, valamint a helyettes vizsgálót vagy vizsgálókat is beleértve legalább hat, legfeljebb tíz tagból áll.

19 A WBEM 29. cikke a következőképpen szól:

"1. § A vizsgálók feladata:

1. a versenykorlátozó gyakorlatokkal kapcsolatos panaszok és kérelmek, valamint az összefonódásokról szóló értesítések átvétele;

2. a vizsgálat vezetése és szervezése, valamint a Versenytanács által hozott határozatok végrehajtásának felügyelete;

3. a Versenyhivatal tisztviselői számára hivatali feladatok kitűzése [...];

4. az indokolással ellátott jelentés összeállítása és eljuttatása a Versenytanácshoz;

5. a panaszok és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek osztályozása;

[...]

2. § [...]

A 27. cikk sérelme nélkül a vizsgálók nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasítást a 44. cikk 1. §-a alapján indított ügyek intézésével kapcsolatban, sem a törvény végrehajtásával kapcsolatos politika prioritásainak meghatározásával, valamint az aktakezelés szabályainak megállapításával foglalkozó vizsgálóbizottsági üléseken képviselendő álláspontjuk tekintetében.

3. § Ha a Vizsgálóbizottság a 44. cikk 1. §-a alapján vizsgálat megindítása mellett dönt, a Versenyhivatalt vezető tisztviselő a fővizsgálóval egyetértésben kijelöli a hivatal azon tisztviselőit, akik a vizsgálattal megbízott csoportot alkotják.

A vizsgálócsoportban részt vevő tisztviselők csak az e vizsgálatot vezető vizsgálótól fogadhatnak el utasítást.

[...]"

20 A WBEM 34. cikke szerint a versenyhivatal különösen az ugyanezen törvény II. fejezetében felsorolt gyakorlatok felkutatásával és vizsgálatával foglalkozik a Vizsgálóbizottság vezetése alatt.

21 A WBEM 45. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében:

"Amennyiben a Vizsgálóbizottság úgy ítéli meg, hogy a panasz vagy a kérelem, vagy adott esetben hivatalból indított vizsgálat megalapozott, a vizsgáló a Vizsgálóbizottság nevében indokolással ellátott jelentést terjeszt a Versenytanács eljáró tanácsa elé. Ez a jelentés magában foglalja a vizsgálati jelentést, a kifogásokat és egy határozattervezetet; csatolni kell hozzá a vizsgálati aktát, valamint az abban található iratok jegyzékét. A jegyzék megállapítja, hogy mely iratok az aktához hozzáféréssel rendelkező mely fél tekintetében bizalmasak."

22 A WBEM 75. cikkének a szövege a következő:

"A Versenytanácsnak és a Versenytanács elnökének határozataival, valamint az összefonódások elfogadhatóságával kapcsolatos hallgatólagos határozatokkal szemben az 58. és 59. cikkben említett határidők elteltével jogorvoslati kérelem terjeszthető elő a hof van Beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) előtt, kivéve ha a Versenytanács határozatát a 79. cikk alapján hozza meg.

A fellebbviteli bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörben dönt az állítólagos korlátozó gyakorlatról, és adott esetben a kiszabott szankciókról valamint az összefonódások elfogadhatóságáról. A fellebbviteli bíróság figyelembe veheti a Tanács megtámadott határozatát követően bekövetkezett fejleményeket is.

A fellebbviteli bíróság bírságot és kényszerítő bírságot szabhat ki a IV. fejezet 8. részében foglaltaknak megfelelően."

23 A WBEM 76. cikkének 1. és 2. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

"1. § Nem képezhetik külön jogorvoslati kérelem tárgyát azok a határozatok, amelyekkel a Versenytanács az ügyet a vizsgáló elé utalta.

2. § A 75. cikk szerinti jogorvoslati kérelmet a Tanács előtt folyamatban lévő eljárásban részes felek, a felperes, valamint bárki más is benyújthatja, aki a 48. cikk 2. §-ának vagy az 57. cikk 2. §-ának megfelelően érdekeltséget tud igazolni, és a Tanácsnál meghallgatását kérelmezte. Jogorvoslati kérelmet a miniszter is benyújthat, anélkül hogy érdekeltséget kellene igazolnia, és a Versenytanács előtt képviseltette volna magát.

[...]

A bíróság megkeresheti a Versenytanács Vizsgálóbizottságát vizsgálat lefolytatása és a jelentése részére történő megküldése céljából. [...]

A hof van Beroep te Brussel meghatározza azon határidőt, amelyen belül a feleknek közölniük kell egymással az írásbeli észrevételeiket, és be kell azokat nyújtaniuk a hivatalhoz.

A miniszter írásbeli észrevételeit a hof van Beroep te Brussel hivatalánál nyújthatja be, és a hivatal helyiségeiben betekinthet az aktába. A hof van Beroep te Brussel meghatározza ezeknek az észrevételeknek a benyújtási határidejét. Azokat a felekkel a hivatal közli."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

24 A VEBIC-et abból a célból alapították, hogy tagjainak és az általa tömörített egyesületek tagjainak az érdekeit képviselje. A VEBIC tagjai a Flamand Régióban tartományi szinten alapított szakmai nonprofit egyesületek.

25 A pékek helyi egyesületei - amelyekhez az egyes pékek csatlakozhatnak - a tartományi szintű szakmai egyesületek tagjai. E helyi testületekhez csak a pék kisiparosok tartoznak, mivel a nagyipari pékségek érdekeit a Federatie van Grote Bakkerijen in België (a belga nagypékségek szövetsége) védi.

26 A kenyér árának Belgiumban 2004. július 1-jén végrehajtott liberalizálását követően a Minister van Economie (gazdasági miniszter) a Versenytanácsnak küldött 2004. július 7-i levelében annak kivizsgálását kérte, hogy a pékeket tömörítő egyesületek és a pékek között létezik-e esetleges ármegállapodás.

27 Többszöri bizonyításfelvétel következményeképpen 2007. június 8-án a fővizsgáló a versenytanács elnökének a vizsgálati aktával együtt megküldte kifogásokat tartalmazó jelentését, amelyet a VEBIC-kel is közöltek.

28 A Vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a VEBIC megsértette a WBEM 2. cikkének 1. §-át azzal, hogy a kenyérárindexet, valamint a költségszerkezetet ismertette és terjesztette a tagjai körében.

29 A Vizsgálóbizottság jelentése megemlíti, hogy a pékeket tömörítő szövetségek határozatai nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, következésképpen az uniós versenyszabályok a vizsgált gyakorlatra nem alkalmazandók.

30 Az említett jelentésben szereplő kifogások a következőképpen foglalhatók össze:

- A pékek által önkéntes alapon alkalmazható önköltségi ár emelkedését jelző index elkészítése és terjesztése révén a VEBIC közvetetten irányárat terjeszt a pékek között. Az indexet az utolsó szabályozott kenyérárra alkalmazzák, amely minden pék számára azonos. Azáltal, hogy az egyes pékek ezen indexet ugyanarra az alapul vett összegre alkalmazzák, valamennyiük tekintetében azonos eladási ár adódik. Ez a WBEM 2. cikkének 1. §-ába ütközik.

- A VEBIC konkrét százalékos értékadatokat említ az egyes költségtényezők tekintetében, mégpedig mind az öt paraméterre vonatkozóan.

31 A fővizsgáló a Versenytanács eljáró tanácsának javasolta, hogy a kifogásolt gyakorlatot kényszerítő bírság fizetésének terhe mellett tiltsák meg. Pénzbírság kiszabását is javasolta, tekintettel a súlyosbító körülményekre, többek között arra a tényre, hogy a VEBIC tisztában volt az ármegállapodások jogellenességével, és nem élt azzal a lehetőséggel, hogy az alkalmazott árszámítási módszert a versenyhatóságoknak bemutassa.

32 2007. augusztus 13-án a VEBIC a Vizsgálóbizottság jelentésére vonatkozóan írásbeli észrevételeket nyújtott be, amelyekben vitatta a jelentés érdemi megállapításait, és az eljárási elvek, többek között a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapokra hivatkozott.

33 2008. január 25-én a Versenytanács határozatot hozott, amelyben egyrészt megállapította, hogy a VEBIC 2004. július 1-je és 2007. június 8. között megsértette a WBEM 2. cikkét, és követelte, hogy vessen véget e jogsértésnek, másrészt pedig a VEBIC-kel szemben 29 121 euró pénzbírságot szabott ki.

34 A VEBIC a hof van beroep te Brusselhez 2008. február 22-én benyújtott keresetlevelével az említett határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indított.

35 Az említett bíróság szerint a WBEM rendelkezései nem engedik meg a Vizsgálóbizottságnak, amely a Versenytanácson belül az eljárásokkal foglalkozó szerv, hogy az e bíróság előtti eljárásban részt vegyen.

36 A WBEM 75. és 76. cikke szerint ugyanis a Versenytanácsnak - amelynek részét képezi a Vizsgálóbizottság - nincs lehetősége arra, hogy írásbeli észrevételeket terjesszen elő az általa hozott határozatokkal szemben benyújtott keresetekkel kapcsolatban. Egyedül a gazdaságért felelős szövetségi miniszternek van erre lehetősége.

37 Mivel az érintett miniszter nem élt az írásbeli észrevételek előterjesztésének lehetőségével, a jogorvoslati eljárásban félként kizárólag VEBIC vett részt, aki mint felperes járt el.

38 A hof van beroep te Brussel előtti eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések és azok Belgiumban való értelmezése e bíróság szerint azon kérdést veti fel, hogy ezen eljárás összhangban áll-e az uniós joggal az Európai Unióban alkalmazandó versenyszabályok hatékonyságára és a védelemhez való alapvető jogra figyelemmel, mivel egyik rendelkezés sem írja elő a nemzeti versenyhatóságnak a jogorvoslati eljárásban az általános gazdasági érdek védelmének biztosítása céljából való részvételét.

39 Ilyen körülmények között a hof van beroep te Brussel - mielőtt határozott volna a jogorvoslati eljárásban elé került jogvitában - felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni [a rendelet 2. cikkét, 15. cikkének (3) bekezdését és 35. cikkének (1) bekezdését], hogy a nemzeti versenyhatóságok [e rendelkezések] alapján közvetlenül jogosultak a határozatukkal szembeni jogorvoslati eljárásban felhozott jogalapokhoz kapcsolódó írásbeli észrevételeket előterjeszteni, sőt jogi és ténybeli indokokat is előadni úgy, hogy e jogosultságot a tagállam nem vonhatja meg?

2) Úgy kell-e értelmezni ugyanezeket a rendelkezéseket, hogy a versenyszabályok hatékony alkalmazása a közérdek védelme érdekében megköveteli, hogy a versenyhatósági hatáskörrel rendelkező közigazgatási felügyeleti szervek ne csak jogosultak, hanem kötelesek is legyenek a határozatukkal szemben indított jogorvoslati eljárásban részt venni akként, hogy a felhozott jogi és ténybeli indokokkal kapcsolatos álláspontjukat előadják?

3) Az első és második kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni e rendelkezéseket, hogy ha nincs a versenyhatóságnak a jogorvoslati szerv előtti eljárásban való részvételére vonatkozó nemzeti rendelkezés, és különböző hatóságok rendelkeznek hatáskörrel, az a hatóság, amely a rendelet 5. cikkében felsorolt határozatok meghozatalára hatáskörrel rendelkezik, egyben a határozatával szemben folytatott jogorvoslati eljárás résztvevője is?

4) Másként válaszolandók-e meg az előző kérdések, ha a versenyhatóság a nemzeti jogszabályok alapján bíróságként jár el, és/vagy az eljárást befejező határozatot az e bírósághoz tartozó olyan szerv által lefolytatott vizsgálatot követően hozzák meg, amelynek feladata a kifogások és a határozattervezet megfogalmazása?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

40 A tárgyaláson a VEBIC a Bíróság előtt az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozott azzal az indokkal, hogy a rendelet vagy általánosabban az uniós jog kért értelmezése nem releváns az alapjogvita megoldása szempontjából. A jelen esetben nincs semmilyen kapcsolat az alapjogvita és az uniós jog rendelkezései között, hiszen amint azt a Versenytanács a vizsgálatai során megállapította, az alapeljárás felperesének gyakorlata nincs hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, következésképpen kizárólag a nemzeti versenyjog alkalmazandó. Ezenkívül a Versenytanács szerint a kérdést előterjesztő bíróság még nem határozott jogerősen abban a kérdésben, hogy kizárólag a nemzeti versenyjogot kell-e alkalmazni, vagy hogy ellenkezőleg, az uniós jog is alkalmazandó. A Bíróságnak így olyan hipotetikus kérdésre kellene válaszolnia, amelynek egyáltalán nincs jelentősége a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita szempontjából.

41 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges-e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak-e (a C-217/05. sz. Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11987. o] 16. pontja, valamint a C-260/07. sz. Pedro IV Servicios ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2437. o.] 28. pontja).

42 Ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdések uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság tehát főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi körülmények ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adhasson (a C-306/99. sz. BIAO-ügyben 2003. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1. o.] 89. pontja és a fent hivatkozott Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben hozott ítélet 17. pontja).

43 Az alapeljárás tekintetében ez a helyzet nem áll fenn.

44 E tekintetben elég megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a hof van beroep te Brussel korlátlan felülvizsgálati jogkörrel és reformatórius jogkörrel rendelkezik a Versenytanács határozataival kapcsolatban. Konkrétabban a kérdést előterjesztő bíróság szerint azon kiindulópontot, amelyen a Versenytanácsnak az alapeljárásban szóban forgó határozata alapul, amely szerint a vizsgált magatartások nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a jelen esetben kizárólag a nemzeti versenyszabályok alkalmazandók, kétségbe vonhatják azon tények, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy e versenyellenes magatartások nemcsak azon a földrajzi területen vannak hatással, ahol ezek a magatartások folynak, hanem a tagállamok közötti kereskedelemmel kapcsolatban is. Az említett bíróság ezért úgy véli, hogy a szóban forgó magatartások az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozhatnak.

45 Azon tény továbbá, hogy a kérdést előterjesztő bíróság még nem határozott jogerősen abban a kérdésben, hogy kizárólag a nemzeti versenyszabályokat kell-e alkalmazni, vagy ellenkezőleg, az uniós jog is alkalmazandó, egyáltalán nem jelenti az előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadhatóságának akadályát.

46 Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványa 42. pontjában megállapította, egyrészt nem lenne logikus, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadhatóságához a kérdést előterjesztő bíróságnak jogerősen határoznia kelljen olyan kérdéssel kapcsolatban, amely közvetlenül vagy közvetve a kérelme tárgyát képezi. Másrészt meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések szükségképpen feltételezik a rendelet alkalmazhatóságát.

47 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy figyelemmel a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti feladatmegosztásra, nem várható el, hogy a kérdést előterjesztő bíróság - még mielőtt a Bírósághoz fordulna - elvégezze az igazságszolgáltatási feladata keretében rá háruló valamennyi ténymegállapítást és jogi értékelést. Elegendő ugyanis, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik az alapügy tárgya és a közösségi jogrendet érintő főbb pontjai annak érdekében, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen észrevételeiknek a Bíróság alapokmányának 23. cikke szerinti előterjesztésére, és a Bíróság előtti eljárásban való hatékony részvételre (lásd a C-42/07. sz., Liga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ügyben 2009. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7633. o.] 41. pontját).

48 Az előzőekből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

49 Mivel az előterjesztő bíróság által feltett négy kérdés összefügg, együtt kell vizsgálni azokat.

50 A jelen esetben az említett kérdések a Versenytanács határozatával szembeni keresettel kapcsolatban merültek fel. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a nehézség abban rejlik, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban csak az alapügy felperese vesz részt, mivel ezen eljárásnak nincsen alperese.

51 A kérdést előterjesztő bíróság szerint olyan helyzetben, amelyben a versenyhatóság semmilyen képviselője, illetve a versenyhez fűződő közérdek semmilyen képviselője nem vesz részt a versenyhatóság határozatával szemben bíróság előtt indított eljárásban, kérdések merülnek fel a szóban forgó nemzeti szabályozásnak az uniós joggal, nevezetesen a rendelet 2. cikkével, 15. cikke (3) bekezdésével és 35. cikke (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségére vonatkozóan.

52 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy kérdéseivel az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a nemzeti versenyhatóság a rendelet említett rendelkezései alapján jogosult-e alperesként részt venni az olyan határozatra vonatkozó bírósági eljárásban, amelynek ő a kibocsátója.

53 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a nemzeti versenyhatóságok azon joga, hogy ugyanolyan jogok birtokában vegyenek részt a saját határozatukkal szemben benyújtott keresetre vonatkozó eljárásban, mint amelyek ezen eljárás feleit megilletik, nem következik a rendelet 2. cikkéből, illetve 15. cikke (3) bekezdéséből.

54 Egyrészt ugyanis a rendelet 2. cikke kimondja, hogy az EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk megsértésének bizonyítása a "jogsértést állító [...] hatóság[ot]" terheli, anélkül hogy e rendelkezés bármilyen eljárási jogot biztosítana az ilyen hatóságnak.

55 Másrészt meg kell állapítani, hogy a rendelet 15. cikke (3) bekezdésének első albekezdése, amely megengedi, hogy a nemzeti versenyhatóság írásbeli észrevételeket terjesszen elő a tagállama bíróságai előtt az EUMSZ 101. cikk vagy EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó ügyekben, és az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket tegyen, nem vonatkozik az ilyen hatóságnak a nemzeti bírósági eljárásokban alperesként való részvételére.

56 Azt is meg kell állapítani, hogy a rendelet 35. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok úgy jelölik ki az EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk alkalmazásáért felelős versenyhatóságot vagy versenyhatóságokat, hogy e rendelet rendelkezéseit ténylegesen betartsák. Az így kijelölt hatóságoknak e rendelet értelmében biztosítaniuk kell az említett cikkek közérdekből történő, hatékony alkalmazását (lásd a rendelet (5), (6), (8), (34) és (35) preambulumbekezdését).

57 Még ha a rendelet 35. cikkének (1) bekezdése az egyes tagállamok belső jogrendszerére bízza is az így kijelölt versenyhatóságok határozataival szemben benyújtott bírósági jogorvoslatok eljárási szabályainak megállapítását, az ilyen szabályok nem sérthetik e rendelet célját, amely az EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk említett hatóságok általi hatékony alkalmazásának biztosítása.

58 E tekintetben, amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 74. pontjában, az a tény, hogy a nemzeti versenyhatóság nem rendelkezik a perbeli fél jogállásával, és ez megakadályozza az általa közérdekből hozott határozat megvédésében, azzal a kockázattal jár, hogy az eljáró bíróság teljesen a felperes vállalkozás vagy vállalkozások jogalapjait és érvelését fogadja el. Márpedig egy olyan területen, mint a versenyszabályok megsértésének megállapítása és a bírságkiszabás, amely komplex jogi és gazdasági mérlegelést igényel, az ilyen kockázat puszta léte is elég lehet ahhoz, hogy veszélyeztesse a nemzeti versenyhatóságoknak a rendelet alapján az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazásának biztosításával kapcsolatos különös kötelezettsége teljesítését.

59 Ebből következik, hogy a nemzeti versenyhatóságok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazását, megköveteli, hogy a versenyhatóság alperesként jogosult legyen részt venni a nemzeti bíróság előtt azon határozattal szemben indított eljárásban, amelynek e hatóság a kibocsátója.

60 A nemzeti versenyhatóságok feladata, hogy az uniós versenyjog hatékony alkalmazására tekintettel felmérjék részvételük szükségességét és hasznosságát.

61 Amint azonban a Bizottság helyesen állapította meg, az említett hatóságoknak az eljárásoktól való szinte rendszeres távolmaradása veszélyeztethetné az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését.

62 A rendelet 35. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok által kijelölt versenyhatóságok között bíróságok is szerepelhetnek. Ezen cikk (2) bekezdése szerint amennyiben az uniós versenyjog végrehajtásával nemzeti közigazgatási hatóságokat és bíróságokat bíznak meg, a tagállamok ezekhez a különböző - akár közigazgatási, akár igazságügyi - nemzeti hatóságokhoz eltérő jogköröket és funkciókat rendelhetnek.

63 E tekintetben meg kell állapítani, hogy uniós szabályozás hiányában továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően kijelöljék azt a nemzeti versenyhatósági keretbe tartozó egy vagy több szervet, amely az alapvető jogok tiszteletben tartásának és az uniós versenyjog teljes érvényesülésének biztosítása mellett jogosult alperesként részt venni valamely nemzeti bíróság előtt azon határozattal szemben indított eljárásban, amelynek e hatóság a kibocsátója.

64 Az előzőek alapján a feltett kérdésekre az a válasz adandó, hogy a rendelet 35. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít lehetőséget a nemzeti versenyhatóság számára arra, hogy alperesként részt vegyen az általa kibocsátott határozattal szemben indított bírósági eljárásban. A nemzeti versenyhatóságok feladata, hogy az uniós versenyjog hatékony alkalmazására tekintettel felmérjék részvételük szükségességét és hasznosságát. A nemzeti versenyhatóságnak az ilyen bírósági eljárásoktól való rendszeres távolmaradása azonban veszélyezteti az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését. Uniós szabályozás hiányában továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően kijelöljék azt a nemzeti versenyhatósági keretbe tartozó egy vagy több szervet, amely az alapvető jogok tiszteletben tartásának és az uniós versenyjog teljes érvényesülésének biztosítása mellett jogosult alperesként részt venni valamely nemzeti bíróság előtt azon határozattal szemben indított eljárásban, amelynek e hatóság a kibocsátója.

A költségekről

65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet 35. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít lehetőséget a nemzeti versenyhatóság számára arra, hogy alperesként részt vegyen az általa kibocsátott határozattal szemben indított bírósági eljárásban. A nemzeti versenyhatóságok feladata, hogy az uniós versenyjog hatékony alkalmazására tekintettel felmérjék részvételük szükségességét és hasznosságát. A nemzeti versenyhatóságnak az ilyen bírósági eljárásoktól való rendszeres távolmaradása azonban veszélyezteti az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését.

Uniós szabályozás hiányában továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően kijelöljék azt a nemzeti versenyhatósági keretbe tartozó egy vagy több szervet, amely az alapvető jogok tiszteletben tartásának és az uniós versenyjog teljes érvényesülésének biztosítása mellett jogosult alperesként részt venni valamely nemzeti bíróság előtt azon határozattal szemben indított eljárásban, amelynek e hatóság a kibocsátója.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.