BH+ 2013.5.203 Az "ismeretlen" postai jelzéssel visszaérkezett fizetési felszólítás nem alkalmas az elévülés megszakítására, mert annak tartalmáról a kötelezett nem szerzett tudomást, illetve annak átvétele nem a saját hibája miatt hiúsult meg [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek.].

Pertörténet:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.20807/2011/7., Fővárosi Törvényszék Pf.638679/2011/5., Kúria Gf.30077/2012. (*BH+ 2013.5.203*), Kúria Gfv.30077/2012/3.

***********

Az alperes és az R. L. Zrt. (továbbiakban: felperes jogelődje) 2001. augusztus 3-án "adásvételi lízingszerződést" kötött. Az alperes a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes jogelődje a 2002. január 11-én kézbesített levelével felmondta a szerződést. Az alperes 2002. január 14-én írásban kérte a felmondás felülvizsgálatát, amelyet a felperes jogelődje elutasított, a gépjárművet pedig 2002. február 25-én visszavette az alperestől. A felperes jogelődje - a gépjármű értékesítéséből befolyt vételár beszámítása után megmaradt - követelését 2004. március 1-jén a felperesre engedményezte.

A felperes 2010. október 26-án kezdeményezett fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban keresetében 1 731 704 Ft lízingdíj tartozás és annak járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült: a 2002. január 11-én kézbesített felmondástól a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti öt éves elévülési idő eltelt anélkül, hogy bármilyen felszólítást, vagy értesítést kapott volna a felperestől.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az alperes érdemi ellenkérelmére tekintettel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes követelése bírósági úton érvényesíthető-e, a 2002. január 11-én átvett felmondást követően történt-e olyan esemény, amely a Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján az elévülést megszakította. E körben azt állapította meg, hogy az alperes 2002. február 25-én átvett egy okiratot a gépjármű visszavételéről, de ettől az időponttól számítva öt év telt el anélkül, hogy az alpereshez bármilyen felszólítás érkezett volna a felperestől, vagy a felperes jogelődjétől. Tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes részéről az alperesnek postán megküldött, 2004. május 25-én kelt értesítő levelet az alperes nem vette át, az a címéről "ismeretlen" jelzéssel érkezett vissza a felpereshez. A lízingszerződés ÁSZF IX/2. pontjának azt a rendelkezését, mely szerint a lízingbe adó által a lízingbe vevőnek küldött postai küldemény a feladástól számított második munkanapon kézbesítettnek tekintendő, azért nem tekintette alkalmazandónak, mert az a felek között egy kézbesítési vélelmet rögzít, amely megdőlt azáltal, hogy az okirat igazoltan visszaérkezett a felpereshez. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az elévülés megszakítására egyébként is csak az az értesítés alkalmas, amelyről az alperes tudomást szerez, azaz amely hozzá megérkezik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel hangsúlyozta: a felperes jogelődjének a szerződést felmondó jognyilatkozata 2002. január 11-én hatályosult, így a felperes jogelődje és az alperes közötti szerződés ezen a napon megszűnt, melynek következményeként a felperes követelése abban az időpontban vált esedékessé. A felperes csak ettől számított, a Ptk. 324. § (1) bekezdésében írt öt éven belül érvényesíthette bíróság előtt az igényét. A felperes által hivatkozott, 2004. június 3-án postára adott engedményezési nyilatkozat és az adós értesítése nem alkalmas az elévülés megszakítására, mert a posta azokat "ismeretlen" jelzéssel küldte vissza a feladónak. A szerződés megszűnését követően több mint két évvel postára adott e nyilatkozatokra az ÁSZF IX/2. pontja nem irányadó, mert a szerződés felmondásával a felperes a felek közötti szerződést megszüntette. Az alperesnek évekkel a szerződés megszűnését követően a szerződés szerinti lakcím bejelentési kötelezettsége nem állt fenn a felperessel mint engedményessel szemben.

A jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Ptk. 327. §-ába ütközően, jogszabálysértő módon állapították meg, hogy a 2004. június 3-án postára adott küldemény nem szakította meg az elévülést. Álláspontja szerint e küldemény tekintetében is alkalmazni kell az ÁSZF IX/2. pontját, amely éppen az ilyen esetek megfelelő kezelésére állít fel megdönthetetlen kézbesítési vélelmet. Jogsértő a jogerős ítélet azért is, mert ezt a szerződéses rendelkezést megdönthető vélelemnek minősítette, és a vélelem megdöntését a küldemény visszaérkezése tényével bizonyítottnak tekintette.

Véleménye szerint jogszabálysértő az eljárt bíróságoknak az az érvelése is, mely szerint az elévülés megszakítására csak az a küldemény alkalmas, amely a címzetthez megérkezik. A Legfelsőbb Bíróság BH 2010. 41. és 2006. 12. számú eseti döntései értelmében az írásbeli felszólítást közöltnek kell tekinteni akkor is, ha az azért nem jut el a címzetthez, mert az irat átvétele a fél hibájából hiúsult meg.

Álláspontja szerint a szerződés hatályának megszűnése nem járhat az abban rögzített rendelkezések, így különösen az ÁSZF 3. pontjában rögzített adatváltozás bejelentési kötelezettség és a IX/2. pontban szabályozott kézbesítési vélelem alkalmazásának mellőzésével. A megszűnést követő időszakban továbbra is a megszűnt szerződés szabályai alkalmazandók a jogviszony rendezése kapcsán, függetlenül attól, hogy a megszűnéshez képest mennyi idő telt el.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes által állított jogszabálysértés nem áll fenn.

A felperes jogelődje - a felperes által sem vitatott módon - 2002. január 11-én az alperes által kézhez vett felmondó nyilatkozattal felmondta az alperessel kötött szerződést. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése értelmében a felmondással a szerződés megszűnt. A szerződés megszűnésének a Ptk. 319. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezménye, hogy a feleknek el kell számolniuk egymással, követeléseik egymással szemben lejárttá és ezáltal azonnal követelhetővé válnak. Az alperest a szerződés megszűnését követően a szerződés IX/3. pontjában rögzített adatszolgáltatási kötelezettség nem terhelte. (Hasonlóan foglalt állást a Kúria a Gfv.IX.30.346/2009. számú határozatában is). A fent kifejtettek következnek egyébként magából a szerződésben írtakból is, mert a IX/3. pont azt tartalmazza, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség "a jelen Megállapodás hatálya alatt" terheli többek között a lízingbe vevőt. A Kúria megítélése szerint azokra a postai küldeményekre, melyek a címzettnek nem felróható okból kézbesíthetetlenek, sem a szerződés fennállása alatt, sem a szerződés megszűnését követően nem vonatkoznak a IX/3. pontban írt, a kézbesítési vélelemre vonatkozó szabályok. Az adott tényállás mellett pedig a fent kifejtettekre tekintettel az alperesnek fel nem róható okból hiúsult meg az elévülés megszakítására alkalmas irat kézbesítése.