BH 2019.8.222 A tartásdíjfizetésre kötelezett, de a gyermeket jogellenesen magánál tartó szülő a természetben nyújtott tartásra tekintettel általában nem mentesülhet a tartásdíj fizetésének kötelezettsége alól. A jogi helyzet és a tényleges helyzet megítélésekor a jogi helyzet az elsődleges, ezért a szülő mentesítésének kivételes és szigorú feltétele: a jogellenes helyzet kialakulása a gyermek nyilvánvaló érdekében állt [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:2. § (2) bek., 4:216. § (1) bek., 1952. III. tv. (régi Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból 1998. augusztus 4-én ikergyermekeik - a II-III. rendű felperesek (a továbbiakban: gyermekek) - születtek.

[2] A felek házasságát a bíróság a 2005. szeptember 21. napján hozott és aznap jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A felek a bontóperben a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek: a kiskorú gyermekek az alperes nevelésébe és gondozásába kerültek, az I. rendű felperes pedig 2005. október hó 1. napjától kezdődően a mindenkori főállásban elért nettó jövedelme gyermekenkénti 16,6%-ának megfelelő, de legalább havi 30 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését vállalta.

[3] Az I. rendű felperes 2012. augusztus 14. napján a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indított. A bíróság a 2013. november 14. napján kelt ítéletében az egyezségi rendezést megváltoztatta, a kiskorú gyermekeket az I. rendű felperesnél helyezte el, gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjával megszüntette, egyben az alperest gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Döntését az akkor 15 éves gyermekek nyilatkozatára alapította.

[4] A másodfokú eljárás alatt, 2014. június 3. napján a gyermekek átköltöztek az I. rendű felpereshez és azóta folyamatosan vele élnek.

[5] A másodfokú bíróság a 2014. szeptember 30. napján meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a gyermekek választása érdekükkel ellentétes, nagyobb részben a felperes befolyására vezethető vissza és az egyoldalúan kialakított helyzet a bíróság ítéletével nem legalizálható.

[6] Az I. rendű felperes 2014 júniusát követően az alperes részére tartásdíjat nem fizetett, a bíróság 2014. november 3. napján elrendelte a gyermektartásdíj végrehajtását. Az I. rendű felperes jövedelméből 2015 januárja és 2017. szeptember 30. napja között az alperes részére gyermekenként 1 286 706 forintot, összesen 2 573 411 forintot utaltak át.

[7] Az I. rendű felperes a 2015. január 16. napján benyújtott keresetében a megváltozott anyagi jogi szabályozásra figyelemmel a szülői felügyelet újrarendezését, a tartási kötelezettsége megszüntetését és az alperes gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését kérte. A bíróság a 2015. május 7. napján hozott és fellebbezés hiányában 2015. június 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet és az alperesnek a szülői felügyelet egy részjogosítványára vonatkozó viszontkeresetét elutasította.

[8] Az I. rendű felperes egyetemi adjunktusként dolgozik, havi nettó jövedelme 172 035 forint, amelyből az egyezségi megállapodás alapösszegének megfelelő, havi 60 000 forint gyermektartásdíjat vonnak le. Egyéni vállalkozóként piackutatással foglalkozik, ebből havonta átlagosan 30 000 forint jövedelme származik. Az időközben nagykorúvá vált gyermekekkel a tulajdonát képező háromszobás társasházi lakásban élnek.

[9] A gyermekek 2017 júniusában érettségiztek. A II. rendű felperes ezzel tanulmányait befejezte, a III. rendű felperes mérnök-informatikus szakon egyetemi hallgató. Ösztöndíjat nem kap, az egyetemi tanulmányai mellett munkát nem végez.

[10] Az alperes szakreferensként dolgozik, havi nettó jövedelme 245 119 forint. A kizárólagos tulajdonában álló társasházi lakásban él.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[11] Az I. rendű felperes módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság a végzésével jóváhagyott egyezségben foglalt gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 2014. június 3. napjától kezdődően szüntesse meg, egyben kötelezze az alperest, hogy a 2015. január 1. és 2017. szeptember 30. napja között levont, összesen 2 573 411 forint tartásdíjat egyenlő arányban megosztva, a II-III. rendű felpereseknek fizesse meg. A felperesek kérték az alperes kötelezését 2014. június 3. napjától kezdődően a II-III. rendű felperesek részére személyenként havi 50 000 forint tartásdíj megfizetésére.

[12] Az I. rendű felperes a tartásdíj megszüntetése iránti keresetét arra alapította, hogy 2014. június 3. napja óta ténylegesen ő gondoskodik a II-III. rendű felperesek tartásáról, ennek ellenére a jövedelméből a tartásdíjat folyamatosan levonják és az alperesnek utalják, a levont tartásdíjat tehát jogalap nélkül vette fel. A tartás iránti keresetét az alapozza meg, hogy az alperes a két gyermek tartásához sem pénzben, sem természetben nem járult hozzá. A II-III. rendű felperesek az igényelt tartásdíj mértékét az indokolt szükségletekre és az alperes teljesítőképességére alapították.

[13] Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte a következő indokolással. Az I. rendű felperes a gyermekeket önkényesen és jogellenesen tartotta magánál. A gyermekek 2016. augusztus 4. napján betöltötték 18. életévüket, ettől kezdődően a tartásra érdemtelenek, mivel a kapcsolatot vele nem tartották.

Az első- és másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget 2014. június 3. napjától megszüntette. Megállapította, hogy az I. rendű felperesnek 2014. június 3. és 2017. szeptember 30. napja között 2 573 411 forint túlfizetése keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II-III. rendű felpereseknek személyenként 1 286 706 forintot, továbbá a II-III. rendű felperesek tartására és részére a 2016. január 1. napjától 2017. június 30. napjáig terjedő időre személyenként havi 45 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, a III. rendű felperes tartására és részére 2017. július 1. napjától kezdődően rokontartás jogcímén havi 40 000 forintot. Megállapította az alperest terhelő gyermektartásdíj-hátralék mértékét és rendelkezett ennek megfizetéséről. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[15] Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) irányadó jogszabályhelyeit alkalmazta. Megállapította, hogy a gyermekek elköltözése (2014. június 3. napja) óta az ellátásukról az I. rendű felperes gondoskodott. Az I. rendű felperes - függetlenül attól, hogy a korábbi kereseteit a bíróság jogerősen elutasította - az alperesnek tartásdíjat nem fizetett, a jogerős és végrehajtható egyezség alapján pedig az alperes végrehajtást kezdeményezett. Így speciális élethelyzet alakult ki: a gyermektartásdíjat a jogerős egyezség alapján a gyermekeket ténylegesen nevelő és gondozó I. rendű felperestől levonták, azt a gyermekek tartásához anyagi segítséget nem nyújtó alperes vette fel.