BH+ 2015.9.372 A másodfokú bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amely a közösség körét nem érintve csupán a cselekmények jogi minősítésére nézve tartalmaz változtatást, nem nyitja meg a harmadfokú felülvizsgálat lehetőségét [Be. 386. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék B.395/2012/122., Pécsi Ítélőtábla Bf.101/2014/11., Kúria Bhar.1012/2015. (*BH+ 2015.9.372*), Kúria Bfv.204/2016/6. (BH 2016.11.295)

***********

A törvényszék a 2014. szeptember 30. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat, valamint a II. r. vádlottat, mint bűnsegédet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont], és ezért az I. r. vádlottat 2 év 10 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tisztségtől eltiltásra, a II. r. vádlottat 2 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tisztségtől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlottak feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről és a járulékos kérdésekről, a magánfelet pedig a polgári jogi igénye érvényesítésével a törvény egyéb útjára utasította.

A törvényszék az ítéletével az I. r. vádlott esetében a tényállás 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. pontjában vád tárgyává tett cselekményeket, a II. r. vádlott esetében a tényállás 1., 2., 3., 4. és 5. pontjában vád tárgyává tett cselekményeket bírálta el. Az I. r. vádlott esetében a 3. és a 8. tényállási pontban írt cselekményt, a II. r. vádlott esetében a 3. tényállási pontban írt cselekményt a bűnösség köréből kirekesztette.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2015. március 3. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében megváltoztatta:

az I. r. vádlottnak

- a tényállás 4. és 5. pontjában írt cselekményeit a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának bc) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének;

- a tényállás 2. és 7. pontjában írt cselekményeit a Btk. 376. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette,

a II. r. vádlottnak

- a tényállás 4. és 5. pontjában írt cselekményeit a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának bc) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének;

- a tényállás 2. pontjában írt cselekményét a Btk. 376. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette; s

e cselekmények miatt a kiszabott szabadságvesztést mindkét vádlott esetében halmazati büntetésnek értékelte, amelynek tartamát az I. r. vádlott esetében 2 évre, a II. r. vádlott esetében 1 év 4 hónapra enyhítette, továbbá a II. r. vádlott tekintetében a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, valamint mindkét vádlott és mindkét vádlott védője (a II. r. vádlott és védője a másodfokú bíróság jogorvoslati jogra történt kioktatására) jelentett be másodfellebbezést. A védelmi másodfellebbezések a vádlottak felmentését célozták, a II. r. vádlott és védője másodlagosan, enyhítés érdekében is fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését a Legfőbb Ügyészség átiratában visszavonta, emellett a védelmi fellebbezések elutasítását indítványozta arra tekintettel, hogy egyik vádlott esetében sem történt az első-, illetőleg a másodfokú bíróság részéről eltérő bűnösségmegállapítás, a minősítésben megnyilvánuló eltérő jogi értékelés viszont nem teremti meg a harmadfokú eljárás lehetőségét.

A Kúria megállapította, hogy az elé terjesztett ügyben a másodfellebbezések nem joghatályosak, azok nem nyitották meg a harmadfokú felülbírálat lehetőségét.

A Be. 386. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerint ugyanis a másodfokú bíróság ítélete ellen akkor van helye fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette, avagy az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

Helytállóan hivatkozott tehát a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a másodfokú bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amely a bűnösség körét nem érintve, csupán a cselekmények jogi minősítését illetően tartalmaz változtatást, nem nyitja meg a harmadfokú felülbírálat lehetőségét.

A Kúria elé terjesztett ügyben a másodfokú bíróság döntése - egyfelől nem érintette azokat a részcselekményeket (I. r. vádlott esetében 3. és 8. tényállási pont, a II. r. vádlott esetében a 3. tényállási pont), amelyeket az elsőfokú bíróság a bűnösség köréből kirekesztett,

- másfelől az elsőfokú bíróság által folytatólagos hűtlen kezelés bűntettének a minősítését változtatta meg csupán mindkét vádlott tekintetében, végül

- olyan cselekmény miatt sem történt részéről bűnösségmegállapítás, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

Megállapítható tehát mindebből, hogy a harmadfokú eljárás Be. 386. § (1) bekezdésében írt feltételei hiányoznak.

Miután a másodfokú bíróság a bejelentett másodfellebbezések elutasítását elmulasztotta, a Kúria a Be. 385. §-ára figyelemmel, a Be. 359. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az I. és II. r. vádlottak, valamint védőik részéről bejelentett másodfellebbezések elutasításáról.

Az ítélőtábla ítélete az I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott tekintetében 2015. július 14. napján jogerőre emelkedett és a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés kivételével végrehajtandó.

(Kúria Bhar. III. 1.012/2015.

* * *

TELJES HATÁROZAT