BH 2025.9.215 A megállapodás érvényességének megtámadásakor jogellenes fenyegetés vagy megtévesztés alatt a másik fél jogellenes magatartását vagy harmadik személy jogellenes magatartását kell érteni, ha erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett. A megtámadással élő fél szubjektív érzete és annak időtartama önmagában nem minősül megtámadásra okot adó jogellenes fenyegetésnek, illetve kényszerhelyzet fennállásának [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (4), (7) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék M.70838/2023/24., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31175/2024/7., Kúria Mfv.10013/2025/4. (*BH 2025.9.215*)

***********

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás

[1] A felperes 2021. április 1-jétől nevelő munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, feladatait az intézmény központi speciális gyermekotthon részlegében látta el. Az utolsó időszakban a speciális csoport nevelőjeként dolgozott, a csoport növendéke volt XY is.

[2] A felperes csoportja 2023. április 27-én egy másik gyermekotthonban szervezett programon vett részt. A visszaúton XY és két társa a vonatról leszállva megszökött. Az alperes mindhárom gyermek esetében körözési kérelemmel élt a rendőrség felé. Az intézményvezető a következő nevelői értekezleten felhívta a kollégák figyelmét arra, ha a növendékek információt adnak magukról vagy sikerül velük kapcsolatba lépni, ezt jelezzék az otthon vezetőjének.

[3] A felperes ezt követően kapcsolatba lépett XY-nal, a Messengeren keresztül üzeneteket váltottak egymással és egy alkalommal személyesen is találkoztak egy bevásárlóközpontban.

[4] A felperes 2023. május 19-én pénteken visszahozta az intézménybe XY-t, akivel a csoportvezető a hétvége folyamán elbeszélgetett. A növendék elmondása szerint távolléte alatt folyamatosan tartotta a kapcsolatot a felperessel, az erről szóló üzenetváltásokat be is mutatta a telefonján. A csoportvezető az elhangzottakról tájékoztatta az otthonvezetőt, aki 2023. május 22-én a szokásos eljárásnak megfelelően meghallgatta XY-t. A növendék megismételte a korábban elmondottakat, bemutatta a Messenger üzeneteket, amelyeket ki is nyomtatott. A meghallgatásról jegyzőkönyv készült.

[5] Az intézményvezető utóbb szerzett tudomást az eseményekről, a szabadsága miatti hétfői távollétére tekintettel úgy rendelkezett, hogy másnap a felperes jelenlétében tisztázni kívánja a történteket. Emiatt az intézményvezető-helyettes a felperes beosztását úgy módosította, hogy a felperesnek a megbeszélésig munkát nem kellett végeznie.

[6] A felperes személyes meghallgatására 2023. május 23-án került sor az intézményvezető, az intézményvezető-helyettes és az otthonvezető jelenlétében. A felperest tájékoztatták a XY által a visszatérését követően elmondottakról, bemutatták a meghallgatásról készített jegyzőkönyvet, egyben utaltak a Messenger üzenetek tartalmára. Ez alapján a felekben az a meggyőződés alakult ki, hogy a felperes oly mértékben lépte túl a nevelői kompetenciáját, hogy a közalkalmazotti jogviszonya az előzményekre figyelemmel nem tartható fenn. A megállapodásra tekintettel ezt követően egy közalkalmazott a titkársági számítógépen megszövegezte azt az okiratot, mely szerint a felperes 2023. június 30. napjára kérte jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését. Az okiratot a felperes aláírta, majd arra az intézményvezető feljegyezte, hogy "hozzájárulok" és maga is aláírta.

[7] A felperes más növendékkel 2023. július 6-án és 2023. augusztus 21-én üzeneteket váltott. XY 2023. szeptember 4-én nagykorúvá vált, az alperesi intézményt elhagyta, és ezen a napon felvette a kapcsolatot a felperessel, akinek elmondta, nem gondolja, hogy a felperes bizalmas kapcsolatot akart kialakítani vele.

[8] A felperes jogi képviselője útján 2023. október 3-án az alpereshez címzett levelével megtámadta a közös megegyezést. Arra hivatkozott, hogy az XY meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv valótlanságokat tartalmaz, jogviszonyának megszüntetése nem állt szándékában, a nyilatkozatot azért írta alá, mert attól tartott, további valótlanságokat tartalmazó jegyzőkönyv készül, és a munkáltatója elintézi, hogy a nevelői munkától eltiltsák. Hivatkozott továbbá pszichés ráhatásra, miszerint több vezető együttes jelenlétében, zárt ajtók mögött az előre megszövegezett közös megegyezést úgy írta alá, hogy mérlegelésre, jogi képviselővel való konzultációra nem volt lehetősége. A megtámadási határidő megtartottsága körében azzal érvelt, XY 2023. szeptember 4-én hagyta el az intézményt, így elhárult az a veszély, hogy további valótlan tartalmú jegyzőkönyvek készülhessenek.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[9] A felperes a 2023. november 17-én előterjesztett keresetében a közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetésére tekintettel jogviszonya helyreállítását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2023. június 30-tól közalkalmazotti jogviszonya helyreállításáig terjedő időszakra elmaradt illetménye megfizetésére. Keresetében az alperes által alkalmazott pszichikai kényszerítő körülményre hivatkozott, amelyet azzal támasztott alá, hogy a felvett jegyzőkönyv tartalma alapján reális félelme volt arra nézve, hogy az abban megfogalmazott bűncselekmény elkövetésére vonatkozó hamis vádak alapján büntetőeljárás indul ellene. Kényszerhelyzetét az is megalapozta, hogy a megbeszélés során 3 vezetővel ült szemben. Ez a kényszerhelyzet álláspontja szerint 2023. szeptember 4-ig állt fenn, amikor XY felnőttkorúvá vált, elbocsátották a gyerekotthonból, ezzel elhárult a további jegyzőkönyvek készítésével kapcsolatos veszély, valamint a felperes fenyegetettségének lehetősége is.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[11] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletét a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 14. §-ára, 28. § (1)-(4) bekezdésére, (7)-(8) bekezdésére, az Mt. 64. § (1) bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (2) bekezdésére alapította.

[13] Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme alapján azt vizsgálta, hogy a felek között 2023. május 23-án létrejött, a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető megállapodás érvénytelenségét megalapozó körülmény fennállt-e, a felperes tévedés vagy jogellenes fenyegetés hatására döntött-e annak aláírásáról. Hangsúlyozta, hogy a jogellenes fenyegetés körében a felperes maga sem állította, hogy a 2023. május 23-i megbeszélést követően, a 3 alperesi vezető jelenlétéből fakadó kényszerhelyzet fennállt, ezért úgy foglalt állást, hogy a 30 napos megtámadási határidő a megállapodás napján megkezdődött, így a felperes 2023. október 3-án közölt megtámadó nyilatkozata az Mt. 28. § (8) bekezdése értelmében elkésett.

[14] Rámutatott arra a töretlen bírói gyakorlatra (BH 1998.50, BH 2002.74), amely szerint nem jelent jogellenes fenyegetést, ha a munkáltató a munkavállalói kötelezettségszegés miatt jogszerű szankciót helyez kilátásba, és ennek alternatívájaként közös megegyezést ajánl fel. Ilyen esetben az sem releváns, hogy a rendkívüli felmondás jogszerű vagy jogellenes munkáltatói intézkedésnek minősült volna. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá a jegyzőkönyv valótlanságával kapcsolatos felperesi érvelést, valamint azt sem, hogy a továbbiakban valótlan tartalmú jegyzőkönyvek készítésétől kellett tartania és emiatt kényszerült a megállapodás elfogadására. Az általa előadottak a közös megegyezésre vonatkozó megállapodás jogellenes fenyegetésre alapított érvénytelenségét nem támasztották alá.