112/B/2001. AB határozat

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése, valamint 21. § (1), (5) és (6) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése, valamint 21. § (1), (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) egyes rendelkezései nem értelmezhetőek egyértelműen, és ezzel a jogbiztonságot sértik. Álláspontja szerint a jogbiztonságot sérti az Itv. fogalomhasználata, mely az 1. §-ban vagyonszerzési, míg a 18. és következő §-okban vagyonátruházási illetékről rendelkezik. A szóhasználat okozta bizonytalanság mellett az indítványozó álláspontja szerint a jogbiztonságot sértik az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdései is, melyek nem értelmezhetők egyértelműen.

II.

Az Alkotmány felhívott rendelkezése szerint:

"2. § A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

Az Itv. vizsgált rendelkezései szerint:

"1. § Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, az államigazgatási és bírósági eljárásért eljárási illetéket vagy az e törvényben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat kell fizetni."

"18. § (1) Ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Ezt a szabályt kell alkalmazni az öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzésre is azzal, hogy az illetékkötelezettség keletkezésére a 3. § (1) bekezdése az irányadó."

"19. § (1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%."

"20. § (1) A visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapított haszonélvezet, használat esetében a tulajdonszerző a - 72. § szerint számított - haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket, a haszonélvező, használó pedig a haszonélvezet, használat számított értéke után fizeti a szerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzést illetéket."

"21. § (1) Lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.

(...)

(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (1)-(2) bek.] szerint alakul. E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.

(6) Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke."

III.

1. Az indítványozó álláspontja szerint a jogbiztonságot sérti az, hogy míg az Itv. 1. §-a vagyonszerzési illetékről, addig a 18. §-a és a következő szakaszok [19. § (1) bekezdés, 20. § (1) bekezdés, 21. § (1) bekezdés] vagyonátruházási illetékről rendelkeznek. Így véleménye szerint nem csupán a vagyongyarapodást terheli illeték - ahogy az az Itv. 1. §-ából következne - hanem a vagyonszerzés tényét.

A jogbiztonság az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogállamiság fogalmi eleme. A jogbiztonság elve "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei, és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre (...) láthatóak legyenek... A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű megfogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és állami szervek magatartását". [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84, 91-92.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelent a jogbiztonságot veszélyeztető értelmezési nehézséget az, hogy az Itv. 1. §-a vagyonszerzési illetékről rendelkezik, míg az Itv. III. Fejezete vagyonátruházási illetékeket határoz meg. Az Itv. szóhasználatában a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli, felölelve mind az ingyenes szerzést (öröklés, ajándékozás), mind a visszterhes vagyonátruházást. Az illeték minden esetben, így a visszterhes vagyonátruházás esetén is a szerzőt terhelő kötelezettség.

2. Az indítványozó álláspontja szerint az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdései nem értelmezhetőek egyértelműen, és ezzel a jogállamiság fogalmi elemét képező jogbiztonságot sértik. A szabályozás szerint ha magánszemély egy éven belül vásárol és ad el lakástulajdont, akkor az illeték alapja a lakások fogalmi értékének különbözete. Ha azonban az értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéknél, akkor vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke az illeték alapja. Az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdéseit a tulajdonhoz való jog és a közteherviselés kötelezettsége szempontjából az Alkotmánybíróság 17/1999. (VI. 11.) AB határozatában (ABH 1999, 131-136.) már vizsgálta, és a törvényhely alkotmányellenességét állító indítványt elutasította. Egy korábbi ügyben az Alkotmánybíróság az Itv. 21. § (5) bekezdését a szabályozás "egyértelműségének" hiányát állító indítvány alapján szintén a közteherviselés szempontjából vizsgálta és utasította el (1136/B/1990. ABH 1994, 496-498). A 83/B/1995. AB határozat (ABH 1995, 760-763.) az Alkotmány 70/A. és 70/I. §-ai szempontjából vizsgálta az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdését, és a vizsgált alkotmányi rendelkezések szempontjából az indítványt elutasította. A jelen ügyben az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdését a jogbiztonság, ezen belül a normavilágosság szempontjából vizsgálja az Alkotmánybíróság, azonban a korábbi ügyekben kifejtettek a jelen ügyre is irányadók. Az illetékeket ezen ügyben az Alkotmánybíróság mint az állami kiadások fedezetéül szolgáló közterhet tekintette.

A jogalkalmazási és jogértelmezési szempontok, az illetékhivatalok gyakorlata az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esnek; a vizsgálat csak a szabályozás alkotmányosságára terjedhet ki. A támadott rendelkezéseket más szempontokból vizsgáló korábbi alkotmánybírósági határozatok nem tártak fel értelmezési bizonytalanságot. Az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdése kedvezményt biztosító szabályok. Az (5) bekezdés szerint ha a magánszemély egy éven belül vásárol és ad el lakástulajdont, akkor az illeték alapja a lakások forgalmi értékének különbözete, azaz nem a megszerzett lakás értéke az illeték alapja, hanem ezt csökkenteni kell az eladott lakás értékével. Az a vásárló, aki a vásárolt lakás értékét a (6) bekezdés szerint meghaladó lakást ad el a vásárlástól számított egy éven belül, nem a vásárolt és eladott lakások értékkülönbözete, hanem - számára kedvezőbb módon - a vásárolt lakás értéke után fizet illetéket. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdései olyan egyértelmű szabályozást tartalmaznak, melyek mind a jogalkalmazó, mind az illetékfizetésre kötelezettek számára világos tartalommal bírnak, így a szabályozás nem sérti a normavilágosság Alkotmány 2. §-ából levezett követelményét.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2004. november 9.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró