17/1999. (VI. 11.) AB határozat

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványok ügyében meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 19. § (2) bekezdése, a 21. § (3)-(6) és a (8) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság az 1990. évi XCIII. törvény 21. § (3), (4) és (8) bekezdésének alkalmazásánál alkotmányos követelményként állapítja meg, hogy a 21. § (6) bekezdésében foglalt szabály értelemszerűen irányadó a felsorolt bekezdésekre is.

Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal érintett rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára vonatkozó indítványt visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó szerint alkotmányellenes, mert az Alkotmány 13. §-ával védett, tulajdonhoz való jogot sérti és a kettős adózás elkerülését célzó nemzetközi normákkal is ütközik az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (2) bekezdése, a 21. § (3)-(6) és (8) bekezdése, mert e rendelkezések kétszer rónak ki illetéket ugyanazon tulajdon után azáltal, hogy az egyszer már illetékkötelesen megszerzett ingatlan eladása esetén, ha annak árából a tulajdonos egy kisebb értékű másik ingatlant vásárol, akkor a két ingatlan értékkülönbözete alapján ismét illetéket kell fizetnie. Más indítványozó szerint mindez az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamiságot is sérti.

II.

Az Itv. 19. § (2) bekezdése szerint:

"Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-ban foglaltak kivételével - a cserével szerzett ingatlan forgalmi értéke."

A 21. § szerint:

"(3) Lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete.

(4) Kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékű ingatlanok értékkülönbözete.

(5) Az olyan magánszemély lakástulajdon (tulajdoni hányad) vásárlása esetén,

a) aki másik lakástulajdonát (tulajdoni hányadát) a vásárlás időpontjától számítva legfeljebb egy évvel korábban eladta, vagy

b) aki másik lakástulajdonát (tulajdoni hányadát) a vásárlást követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és eladott lakástulajdon (tulajdoni hányad) - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az a) pontban meghatározott esetben a vásárlás időpontjában a magánszemély tulajdonában a vásárolt lakástulajdonon kívül más lakástulajdon (tulajdoni hányad) nincs, illetve a b) pontban meghatározott esetben a vásárlás időpontjában a vásárolt lakáson felül legfeljebb csak egy lakástulajdona van. Az e bekezdés szerinti vásárlás napjától számított 5 éven belül újabb vétel esetében ez a kedvezmény nem vehető igénybe.

(6) Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.

(...)

(8) Lakástulajdonok egymás közötti cseréje, illetőleg az (5) bekezdésben említett adásvétele esetén, ha az elcserélt, illetőleg az eladott lakástulajdont haszonélvezet, használat joga terhelte, és a tulajdonszerzéssel egyidejűleg ugyanennek a jogosultnak a javára a tulajdonos a korábbival azonos jogot alapít, a jog szerzője a forgalmi értékek különbözete alapján számított vagyoni értékű jog értéke, a tulajdonos pedig e jog számított értékével csökkentett értékkülönbözet után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket."

Az Alkotmány 13. §-a úgy rendelkezik, hogy

"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

A 70/I. § szerint:

"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

III.

Az indítványok részben megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.

1. Az egyik indítványozó az Itv. 19. § (2) bekezdését felsorolta ugyan a kifogásolt rendelkezések között, de a szöveges indokolásában a 19. §-ban szereplő főszabályt, nevezetesen azt, hogy ingatlanok cseréje esetén a cserében szereplő minden ingatlanra nézve az illeték alapja a cserével szerzett ingatlan forgalmi értéke - nem támadta. Ezért az Alkotmánybíróság ezt a hivatkozást csupán a 21. §-ra való utalása vonatkozásában vizsgálta meg.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Itv.-nek az indítványozók által kifogásolt rendelkezéseit az Alkotmánybíróság már vizsgálta. A 21. § (4) és (5) bekezdésével kapcsolatban az 1136/B/1990. AB határozatában [ABH 1994. 496], majd az e határozatra is utalással a 21. § (3)-(6) és (8) bekezdésével kapcsolatban a 83/B/1995. AB határozatban hozta meg döntését. [ABH 1995. 760-763.]

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint azonban akkor tekinti az indítványban felhozott kifogást ítélt dolognak (res iudicata) és utasítja vissza az indítványt, ha az újabb indítványt "ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő". Ebből az is következik, hogy "amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére hivatkozással" terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat , ABH. 1997. 200, 212.]

Az Itv. 21. §-ával kapcsolatosan hivatkozott korábbi ügyekben az indítványozók az Itv. felsorolt rendelkezéseit az Alkotmány 70/I. §-át, illetőleg a 70/A. §-át sértő rendelkezésnek ítélték. Jelen ügyben az indítványozók részben az Alkotmány 13. §-ával védett tulajdonjogi sérelmét és a kettős adóztatás elkerülését célzó - közelebbről meg nem jelölt - nemzetközi jogi normákkal való ellentétre, részben pedig a jogállam sérelmére alapozzák kifogásaikat. Erre az újabb alkotmányossági összefüggésre figyelemmel - s mert időközben a különösen sérelmesnek ítélt 21. § (5) bekezdésének szövege az 1996. évi LXXXV. törvény 2. §-ával módosításra került -, az Alkotmánybíróság a kérelmeket érdemben bírálta el.

Az egyik indítványozó - bár nem szám szerinti megjelöléssel - hivatkozik az Alkotmány 13. §-ával védett tulajdonjogi sérelemre is.

Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában az Alkotmány 13. §-ával kapcsolatban többek között a következőket állapította meg: "Az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja azonban nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni". [ABH 1993. 373, 379.]

A tulajdonjog "magánjogi korlátja" viszont nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, másrészt a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának nincs polgári jogi megfelelője. (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996. 420, 421.)

Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot - az értékgarancia követelményével, illetőleg a "közérdekű" korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 380-382.] - az állammal szemben védi [800/B/1993. AB határozat, ABH 1996 422.].

Az adók, illetékek és az állammal szemben törvényben előírt más kötelező befizetések csak ebben az összefüggésben vethetnek fel tulajdoni korlátozással kapcsolatos kérdést.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelményének, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti.

Az indítványozók ténylegesen csupán a 21. § (5) és (6) bekezdésben foglalt szabályozást - meglévő, illeték fizetésével korábban szerzett ingatlan értékesítéséből egy kisebb értékű lakástulajdon vásárlása esetén újból felszámított illetéket - értékelik úgy, mint amely aránytalan tulajdonelvonást, kettős adóztatást jelent.

De utalnak az ingatlanok cseréjére vonatkozó főszabályra [19. § (2) bekezdése] és a lakástulajdonok, illetve a vagyoni értékű jogok egymás közötti cseréjére (alapítására) vonatkozó [21. § (3), (4) és (8) bekezdése] rendelkezésekre is.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itv. 19. §-ában foglalt főszabályhoz képest a 21. § rendelkezései kivételes, kizárólag a lakásokkal összefüggő ingatlanforgalom könnyítését célzó, lényegüket tekintve kedvezmény-szabályok. Ilyen különösen az (5) bekezdés szerinti, úgynevezett egy éven belüli lakástulajdon-váltást, a -vásárlást preferáló rendelkezés is.

A lakások cseréje és az egy éven belüli újabb lakásvásárlásra vonatkozóan az egyes ingatlanok illetékalapja az ingatlanok terhekkel nem csökkentett forgalmiérték-különbözete, szemben azok forgalmi értékével. Ez az (5) bekezdésben körülírt ingatlanvásárlás esetében mindig arányos. A (6) bekezdés ugyanis arra az esetre, ha az értékkülönbözet nagyobb lenne, mint a vásárolt tulajdon forgalmi értéke, úgy rendelkezik, hogy a megszerzett ingatlan forgalmi értékét kell figyelembe venni.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kiemelt esetben - a korábbi lakás helyett egy éven belüli újabb lakás vásárlása esetében -, tehát az Alkotmány 13. § és 70/I. § sérelme nem áll fenn.

Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor azt is, hogy a 21. § (6) bekezdésében az (5) bekezdésre utalás leszűkíti az arányosságot biztosító korrekciós szabályt az egy éven belüli újabb lakásvásárlásra, holott az értelemszerűen szükséges a lakástulajdon (illetőleg a vagyoni értékű joggal érintett lakások) cseréje esetében is. Ha ugyanis a csere során a nagyobb lakás tulajdonosa olyan kisebb értékű lakáshoz jut, amelynek terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke kisebb a két ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmiérték-különbözeténél, akkor - korrekciós lehetőség nélkül - a kisebb lakástulajdon megszerzésének illetékalapja után fizetendő illeték - figyelemmel az Itv. 27. § (1) bekezdésében foglaltakra is - indokolatlanul magasabb lesz, ez esetenként aránytalan tulajdonelvonást eredményezhet.

Az Itv. 27. § (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy

"A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni. Lakástulajdon cseréje esetén az illeték a szerző feleket egyenlő arányban terheli."

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 21. § (3), (4) és (8) bekezdés alkotmányossága csak akkor biztosított, ha a (6) bekezdésben foglalt korrekció az utóbbi bekezdésben meghatározott esetekben is érvényesül.

Az Alkotmánybíróság az (5) bekezdést csak a (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel nem találta alkotmányellenesnek. Annak érdekében azonban, hogy a 21. § (3), (4) és (8) bekezdésének alkalmazásánál se következzék be az Alkotmány 70/I. §-ának potenciális sérelme, és hogy az illetékfizetési kötelezettség körében az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerinti jogegyenlőség biztosítható legyen, az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részében e tekintetben alkotmányos követelményt állapított meg.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági követelmény megállapítása mellett - fenntartva a korábbi határozataiban az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatban már kifejtett álláspontját - megerősíti, hogy az indítvánnyal érintett rendelkezések egyébként nem sértik az Alkotmány 13. §-ával védett tulajdonhoz való jogot, s nem jelentenek a 70/I. §-át sértő aránytalanságot sem. Ezért az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itv. sérelmezett rendelkezései nem jelentenek "kettős adóztatást" sem, mivel a tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik: mindig az új tulajdonszerzés ténye alapozza azt meg. A korábban megvolt tulajdon után megszerzett másik lakástulajdon önálló tulajdonszerzés, amely után esetenként megállapított illetékkötelezettség, egyszeri tulajdonelvonás fogalmilag sem értékelhető "kettős adóteherként," minthogy annak e szempontból értékelhető összefüggése nincs a korábbi illetékfizetési kötelezettséggel.

3. Az indítványozó által említett nemzetközi normák vizsgálatával az Alkotmánybíróság két okból nem foglalkozott. Egyrészt, mert ilyen tartalmú konkrét normát az indítványozó nem jelölt meg, másrészt, mert egy jogszabálynak nemzetközi szerződésbe való ütközésén alapuló vizsgálat kezdeményezésére csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 21. § (3) bekezdésében megjelöltek jogosultak. Az indítványozó ezek között nem szerepel, tehát az indítványnak ezt a részét, mint nem jogosulttól származót, az Alkotmánybíróság visszautasította.

4. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak azzal az állításával, amely szerint az Itv. 21. § (6) bekezdése "lehetetlen helyzetet szabályoz" és ez sérti az Alkotmány 2. §-át, érdemben nem foglalkozott. Az indítványozó állítását nem indokolta, így az indítványnak ez a része az alkotmányossági vizsgálatra alkalmatlan volt.

5. Az Alkotmánybíróság jelen határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Németh János s. k., az Alkotmánybíróság elnöke előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k., alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k., alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k., alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k., alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k., alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k., alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k., alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k., alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 790/B/1997/3.