32008L0049[1]

A Bizottság 2008/49/EK irányelve ( 2008. április 16.) a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a közösségi repülőtereket használó légi járművek földi ellenőrzésének végrehajtási feltételei tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

A BIZOTTSÁG 2008/49/EK IRÁNYELVE

(2008. április 16.)

a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a közösségi repülőtereket használó légi járművek földi ellenőrzésének végrehajtási feltételei tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló, 2004. április 21-i 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 12. cikkére,

mivel:

(1) A 2004/36/EK irányelv a harmadik országokból érkező, a tagállami repülőtereken leszálló légi járművek földi ellenőrzésére vonatkozó szabályok és eljárások harmonizálásával összehangolt megközelítést vezet be a Közösségen belül a nemzetközi biztonsági előírások hatékony érvényesítésére. Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy harmonizált eljárás szerint földi ellenőrzésnek vessék alá a harmadik országoknak az adott tagállam valamely, a nemzetközi légi közlekedés számára nyitva álló repülőterén leszálló légi járműveit, és hogy részt vegyenek az elvégzett földi ellenőrzéssel kapcsolatos információk összegyűjtésében és cseréjében.

(2) A tagállamokat a 2004/36/EK irányelvből eredő közösségi kötelezettségeik alól korábban nagymértékben mentesíthette önkéntes részvételük az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) által 1996-ban kezdeményezett SAFA programban (külföldi légi járművek biztonsági értékelése). A program irányítása az Egyesített Légügyi Hatóságok (JAA) feladata volt.

(3) 2007. január 1-jétől a SAFA program a Közösség kizárólagos hatáskörébe került, irányítását a Bizottság végzi, amelynek munkáját a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közösségi repülőtereket használó légi járművek biztonságára vonatkozó információk összegyűjtése és cseréje, valamint az információs rendszer kezelése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. május 19-i 768/2006/EK bizottsági rendelet (2) értelmében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) segíti.

(4) A SAFA programot a földi ellenőrzések végrehajtása tekintetében közös követelmények biztosítására irányuló megfelelő intézkedésekkel kell kiegészíteni, például a földi ellenőrzések kézikönyvének összeállításával.

(5) A 2004/36/EK irányelv II. melléklete csak nagyon általános feltételeket fogalmaz meg, hiszen elfogadása idején a JAA adta közre és frissítette rendszeresen azokat a részletes műszaki iránymutatásokat és eljárásokat, amelyeket a SAFA programban résztvevő ECAC-államok önkéntes alapon alkalmaztak.

(6) Tekintettel a SAFA program közösségi hatáskörbe kerülésére, valamint arra a megnövekedett fontosságra, amelyet a Bizottság a SAFA program keretében elvégzett földi ellenőrzések eredményeinek tulajdonít, amikor döntést hoz a fuvarozóknak a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók - a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 14-i 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében létrehozott - közösségi listájára való felvételéről, indokoltnak tűnik a földi ellenőrzési kézikönyv fő elemeinek meghatározása.

(7) A kézikönyv fő elemeit a földi ellenőrzések hatékony végrehajtásával kapcsolatos alapvető előírások képezik, ezért azokat - különösen a SAFA program közösségi hatáskörbe kerülése miatt - mielőbb be kell építeni a földi ellenőrzések végrehajtásának eljárását megállapító 2004/36/EK irányelv II. mellékletébe.

(8) Összhangban a 768/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével az EASA a 2004/36/EK irányelv II. mellékletének módosításáról szóló javaslatot terjesztett elő.

(9) A 2004/36/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10) Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a 3922/91/EGK tanácsi rendelet (3) 12. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2004/36/EK irányelv módosítása

A 2004/36/EK irányelv II. mellékletének helyébe ezen irányelv mellékletének szövege lép.

2. cikk

Útmutató anyagok

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség az ezen irányelv mellékletében szereplő, a tagállamok által alkalmazandó útmutató anyagok kidolgozása során olyan átlátható tagállami egyeztetési eljárást dolgoz ki, amely során igénybe veszik a tagállamok légügyi szabályozó hatóságainál rendelkezésre álló szakértelmet, valamint amelybe, amikor szükséges, bevonják a vonatkozó érdekelt felek megfelelő szakértőit. E célból az ügynökség létrehozhat egy munkacsoportot.

3. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül megfeleljenek.

A tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2008. április 16-án.

a Bizottság részéről

Jacques BARROT

alelnök

(1) HL L 143., 2004.4.30., 76. o. A 2111/2005/EK rendelettel (HL L 344., 2005.12.27., 15. o.) módosított irányelv.

(2) HL L 134., 2006.5.20., 16. o.

(3) HL L 373., 1991.12.31., 4. o. A legutóbb a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 79., 2008.3.19., 1. o.) módosított rendelet.

MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

Az Európai Közösség SAFA földi ellenőrzési eljárásai kézikönyvének fő elemei

1. ÁLTALÁNOS ÚTMUTATÁS

1.1. A SAFA földi ellenőrzést olyan ellenőröknek kell végezniük, akik azon a szakterületen, amelyre az ellenőrzés kiterjed, a szükséges ismeretek birtokában vannak, azaz az ellenőrzőlista valamennyi tételének megvizsgálása esetén egyaránt rendelkezniük kell műszaki, légialkalmassági és üzemeltetési ismeretekkel. Ha a földi ellenőrzést két vagy több ellenőr végzi, az ellenőrök eloszthatják egymás között a fő ellenőrzési területeket; ezek: a légi jármű külső szemrevételezése, a pilótafülke ellenőrzése, az utaskabin és/vagy a rakodóterek ellenőrzése.

1.2. Az ellenőrzés fedélzeten való megkezdését megelőzően az ellenőrök kötelesek igazolniuk magukat a légi jármű parancsnoka vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagja vagy az üzemeltető rangidős képviselője előtt. Ha az ellenőröknek nem áll módjukban értesíteni az üzemeltető képviselőjét vagy ilyen képviselő nincs jelen a légi jármű fedélzetén vagy közelében, akkor általános alapelv szerint a SAFA földi ellenőrzés elmarad. Indokolt esetben az ellenőrök dönthetnek a SAFA földi ellenőrzés elvégzése mellett, ám ez csak a légi jármű külső szemrevételezésére korlátozódhat.

1.3. Az ellenőrzésnek a rendelkezésre álló idő és források keretén belül a lehető legátfogóbbnak kell lennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű idő és forrás, nem vizsgálható meg valamennyi ellenőrzési tétel, csupán egy részük. A megvizsgálandó tételeket ekkor - a SAFA földi ellenőrzéshez rendelkezésre álló időhöz és forrásokhoz mérten - az EK SAFA programjának célkitűzéseivel összhangban kell kiválasztani.

1.4. A földi ellenőrzés nem vezethet az ellenőrizendő légi jármű indulásának indokolatlan késleltetéséhez. Az indulás késleltetésének lehetséges - de nem kizárólagos - oka, ha aggály merül fel a repülés előkészítésének megfelelősségével, a légi jármű légi alkalmasságával vagy bármely, a légi jármű és utasai biztonságát közvetlenül érintő körülménnyel kapcsolatban.

2. AZ ELLENŐRÖK KÉPESÍTÉSE

2.1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy 2009. január 1-jei hatállyal a területükön végzett valamennyi SAFA földi ellenőrzést képesített ellenőrök végezzék.

2.2. Gondoskodnak továbbá arról, hogy ellenőreik megfeleljenek az alábbiakban meghatározott képesítési feltételeknek.

2.3. Képesítési feltételek

2.3.1. Jogosultsági feltételek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a SAFA-ellenőri képesítésre jelentkezők a képesítésre való jogosultság előfeltételeként rendelkezzenek a szükséges légiközlekedési képzettséggel és/vagy az alábbi ellenőrzési területtel/területekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretekkel:

a) légi jármű üzemeltetése;

b) személyzet szakszolgálati engedélyei;

c) légi jármű légi alkalmassága;

d) veszélyes áruk.

2.3.2. Képzési követelmények

A képesítés megszerzésének feltétele az alábbi elemeket tartalmazó képzésen való sikeres részvétel:

- a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által tartott elméleti képzés,

- a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által tartott vagy a tagállam által kinevezett, a 2.5. bekezdésben meghatározott, SAFA oktatási szervezettől független vezető ellenőr által tartott gyakorlati képzés,

- a tagállam által kinevezett, a 2.5. bekezdésben meghatározott vezető ellenőr által végzett ellenőrzéssorozatból álló munkahelyi képzés.

2.3.3. A képesítés érvényességének megőrzéséhez szükséges követelmények

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy képesített ellenőreik megőrizzék képesítésük érvényességét az alábbiak révén:

a) rendszeres továbbképzések a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által végzett elméleti képzés formájában;

b) bizonyos minimális számú földi ellenőrzés végrehajtása az utoljára teljesített SAFA-képzést követő 12-hónapos időszakon belül, kivéve ha az illető ellenőr egyúttal valamely tagállam nemzeti légiközlekedési hatóságának képesített légi üzemeltetési vagy légialkalmassági ellenőre, és rendszeresen végzi honi üzemeltetők légi járműveinek ellenőrzését.

2.3.4. Útmutató dokumentum

Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat a 2.3.1., 2.3.2. és 2.3.3. bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.4. SAFA oktatási szervezetek

2.4.1. A SAFA oktatási szervezet részét képezheti a tagállami illetékes hatóságnak, vagy lehet külső szervezet.

Külső szervezetként:

- részét képezheti egy másik tagállam illetékes hatóságának,

- lehet független.

2.4.2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2.3.2. bekezdésben és a 2.3.3. bekezdés (a) pontjában említett, nemzeti hatóságok által szervezett képzések összhangban legyenek legalább az EASA által kidolgozott és közzétett vonatkozó tanmenettel.

2.4.3. A SAFA-képzés során külső szervezetet foglalkoztató tagállam értékelési rendszert dolgoz ki az illető szervezet értékelésére. Kívánatos, hogy e rendszer egyszerű, átlátható és arányos legyen, valamint hogy vegye figyelembe a vonatkozó, az EASA által kidolgozott és közzétett mindenkori útmutató dokumentumot. A rendszer figyelembe veheti a más tagállamok által végzett értékeléseket.

2.4.4. Külső oktatási szervezet csak abban az esetben alkalmazható, ha az értékelés alapján megállapítható, hogy az általa tartott képzés összhangban van az EASA által kidolgozott és közzétett vonatkozó tanmenettel.

2.4.5. A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik képzési programjai és/vagy a külső oktatási szervezeteket értékelő rendszerei módosíthatók legyenek, ha ez szükségesnek látszik azon javaslatok alapján, amelyek a 736/2006/EK bizottsági rendeletben (1) előírt munkamódszerekkel összhangban végzett EASA szabványosítási vizsgálatok következtében felmerülnek.

2.4.6. A tagállamok felkérhetik az EASA-t az oktatási szervezet értékelésére, illetve olyan tanácsadásra, amely alapján a tagállam önálló értékelést végezhet.

2.4.7. Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat az e bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.5. Vezető ellenőrök

2.5.1. A tagállamok vezető ellenőröket nevezhetnek ki, amennyiben azok megfelelnek az adott tagállam által kidolgozandó vonatkozó képzési feltételeknek.

2.5.2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2.5.1. bekezdésben említett feltételek magukba foglalják legalább az alábbi követelményeket, ahol a jelölt:

- a kinevezését megelőző három éves időszakban képesített SAFA-ellenőrként tevékenykedett,

- a kinevezését megelőző három éves időszakban legalább 36 alkalommal végzett SAFA-ellenőrzést.

2.5.3. A tagállamok biztosítják, hogy a vezető ellenőreik által végzett gyakorlati képzés és/vagy munkahelyi képzés a vonatkozó, az EASA által kidolgozott és közzétett tanmenet alapján folyjon.

2.5.4. A tagállamok kijelölhetik vezető ellenőreiket arra a feladatra is, hogy gyakorlati képzést és/vagy munkahelyi képzést tartsanak más tagállamok képzésben résztvevőinek.

Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat az e bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.6. Átmeneti intézkedések

2.6.1. Azokat a SAFA-ellenőröket, akik a 2008/49/EK bizottsági irányelv 3. cikkében meghatározott időpontban megfelelnek mind a 2.3.1. bekezdésben említett jogosultsági feltételeknek, mind a 2.3.3. bekezdés b) pontja szerinti, aktuális gyakorlattal kapcsolatos feltételeknek, úgy kell tekinteni, hogy az e fejezetben meghatározott követelményekkel összhangban megfelelnek az ellenőri feladatok ellátására.

2.6.2. A 2.3.3. bekezdés a) pontja ellenére azok az ellenőrök, akik a 2.6.1. bekezdés szerint képesített ellenőröknek minősülnek, kötelesek részt venni egy SAFA oktatási szervezet által legkésőbb 2010. július 1-ig, majd ezt követően a 2.3.3. bekezdés a) pontjában előírtak szerint tartott rendszeres továbbképzésen.

3. SZABVÁNYOK

3.1. Az ICAO szabványai és európai regionális kiegészítő eljárásai jelentik azt a normát, amely alapján a légi járművek és az üzemeltetők ellenőrzésre kerülnek. Egy adott légi jármű műszaki állapotának ellenőrzése során vizsgálatot kell végezni továbbá a légi jármű gyártójának szabványai alapján is.

4. ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁS

Az ellenőrzőlista tételei

4.1. Az ellenőrizendő tételeket a SAFA földi ellenőrzési jelentés ellenőrzőlistáján szereplő összesen 54 tételből kell kiválasztani (lásd 1. függelék).

4.2. Miután az ellenőrzés lezárult, a SAFA földi ellenőrzési jelentésben be kell számolni az ellenőrzésről és az esetleges megállapításokról.

Részletes SAFA-útmutatás

4.3. A SAFA földi ellenőrzési jelentés ellenőrző listájának minden egyes tételére vonatkozóan részletes leírást kell készíteni, amely megadja az ellenőrzés hatókörét és módszerét. Utalni kell az ICAO-függelékekben szereplő, vonatkozó követelményekre is. Ezt az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként, szükség esetén hozzáigazítva a legfrissebb alkalmazandó szabványokhoz.

A jelentések felvétele a központi SAFA-adatbázisba

4.4. A jelentéseket haladéktalanul, de legkésőbb 15 munkanappal az ellenőrzés időpontját követően be kell vinni a központi SAFA-adatbázisba, akkor is, ha nem történtek megállapítások.

5. A MEGÁLLAPÍTÁSOK KATEGORIZÁLÁSA

5.1. Az egyes ellenőrzési tételekre a 3.1. bekezdésben meghatározott szabványtól való lehetséges eltérések három kategóriája vonatkoztatható megállapításként. A megállapítások kategóriái:

- az 1. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból kis jelentőségűnek tekinthetők,

- a 2. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból jelentősnek tekinthetők,

- a 3. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból nagy jelentőségűnek tekinthetők.

5.2. A megállapítások kategorizálásával kapcsolatos útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként, szükség esetén hozzáigazítva őket a vonatkozó tudományos és technikai fejlődéshez.

6. KÖVETŐ INTÉZKEDÉSEK

6.1. Az 1.2. bekezdés sérelme nélkül ki kell tölteni egy ellenőrzési tanúsítványt, amely legalább a 2. függelékben szereplő elemeket tartalmazza, majd a tanúsítvány egy másolatát át kell adni a légi jármű parancsnokának vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagjának vagy az üzemeltető rangidős képviselőjének, aki a SAFA-ellenőrzés végrehajtásakor a légi jármű fedélzetén vagy közelében tartózkodott. Az ellenőr az ellenőrzési tanúsítvány átvételéről szóló, kézjeggyel ellátott elismervényt kér a tanúsítvány átvevőjétől, amelyet megőriz. Ha az átvevő megtagadja az aláírást, ezt a tényt rögzíteni kell a dokumentumban. A vonatkozó részletes útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.2. A további intézkedések jellegét a megállapítások kategóriái határozzák meg. A megállapítások kategóriái és a követő intézkedések közötti viszonyt az intézkedés típusa jelzi; a skálát az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.3. 1. típusú intézkedés: Ezen intézkedés során a légi jármű parancsnoka vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagja vagy az üzemeltető rangidős képviselője tájékoztatást kap a SAFA földi ellenőrzés eredményéről. Az intézkedés a szóbeli tájékoztatásra és az ellenőrzési tanúsítvány átadására terjed ki. 1. típusú intézkedésre minden ellenőrzés után sor kerül, függetlenül attól, hogy történt-e megállapítás vagy sem.

6.4. 2. típusú intézkedés: Ezen intézkedés során

1. az érintett üzemeltető írásbeli értesítést kap, amelyben a korrekciós intézkedésekre vonatkozó bizonyítékok bemutatására kötelezik; illetve

2. a felelős állam (az üzemeltető székhelye vagy a lajstromozás szerinti állam) írásbeli értesítést kap, amelyben ismertetik az illető állam biztonsági felügyelete alatt üzemeltetett légi jármű ellenőrzésének eredményét. Az értesítés adott esetben annak megerősítésére vonatkozó kérést is tartalmaz, hogy kielégítőnek találják-e az 1. pont szerinti korrekciós intézkedést.

A tagállamok havi jelentést küldenek az EASA részére a földi ellenőrzéseket követő intézkedések állásáról.

2. típusú intézkedésre minden olyan ellenőrzést követően sor kerül, amely során 2. vagy 3. kategóriájú megállapítás történt.

A vonatkozó részletes útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.5. 3. típusú intézkedés: 3. típusú intézkedésre minden olyan ellenőrzést követően sor kerül, amely során 3. kategóriájú megállapítás történt. Tekintettel arra, hogy a 3. kategóriájú megállapítások nagy jelentőségűek a légi járművek és utasaik biztonságára gyakorolt lehetséges hatásuk szempontjából, az intézkedésekre nézve további alkategóriákat határoztak meg:

1. 3a. típus - A légi jármű repülési üzemének korlátozása: A földi ellenőrzést végző illetékes hatóság arra a következtetésre jut, hogy a légi jármű az ellenőrzés során megállapított hiányosságok miatt csak a repülési üzem korlátozása mellett szállhat fel.

2. 3b. típus - Repülési engedély kiadását megelőző korrekciós intézkedések: A földi ellenőrzés során olyan hiányosságokat állapítanak meg, amelyek korrekciós intézkedéseket tesznek szükségessé a tervezett felszállást megelőzően.

3. 3c. típus - A felügyeletet ellátó nemzeti légiközlekedési hatóság felszállási tilalmat rendel el: Repülési tilalmat akkor rendelnek el egy légi járműre vonatkozóan, ha a 3. kategóriájú megállapítások következtében a földi ellenőrzést végző illetékes hatóság feltételezése szerint a légi jármű üzemeltetője nem tesz korrekciós intézkedéseket a hiányosságok felszámolására a felszállást megelőzően, közvetlen biztonsági kockázatot idézve elő ezzel a légi járműre és utasaira nézve. Ilyen esetben a földi ellenőrzést végző illetékes nemzeti légiközlekedési hatóság repülési tilalmat rendel el mindaddig, amíg a veszély el nem hárul, és azonnal tájékoztatja az érintett üzemeltető, valamint a légi jármű lajstromozó állama szerinti illetékes hatóságokat.

A 2. és 3. bekezdés szerinti intézkedések magukban foglalhatják egy csupán helyváltoztatásra szolgáló, azaz nem kereskedelmi célú repülőút engedélyezését az üzemeltetési karbantartóbázisra.

4. 3d. típus - Az üzemeltetés azonnali tilalma: A közvetlen és nyilvánvaló biztonsági kockázatra a tagállamok a hatályos nemzeti és közösségi jog előírásai szerint azonnali üzemeltetési tilalommal is válaszolhatnak.

1. függelék

SAFA Földi ellenőrzési jelentés

2. függelék

Ellenőrzési tanúsítvány - űrlap

(1) HL L 129., 2006.5.17., 10. o.