BH 1980.12.469 Képesítéshez kötött ipart iparigazolvány nélkül gyakorló személyt az általa kötött vállalkozási szerződés érvénytelensége esetén a munka teljesítésével összefüggésben felmerült tényleges költségei és kiadásai, továbbá a felmerült szükséges munkaidőnek megfelelő órabér illeti meg. Vele szemben kártérítési követelés is érvényesíthető, ha az érvénytelen szerződéshez többlettényállás kapcsolódik [1977. évi 14. sz. tvr. 2. § (1) bek., 4/1977. (VI. 1.) Kip M sz. r. 3. §., Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 339. §, PK 32. sz.].

Az alperes 1978 augusztusában elvállalta, hogy a felperes lakóépületéhez tartozó kis konyhán az ún. alsó épületen befejezi a megkezdett kőműves munkákat, tetőt készít 12 600 forint vállalkozói díjért. Az alperes, aki sem szakképzettséggel, sem iparengedéllyel nem rendelkezik, a munkák egy részét elvégezte és azokért 7300 forintot vett át a felperestől.

A felperes módosított keresetében 9329 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését, hivatkozva arra, hogy az alperes által végzett munka rossz minőségű volt, azt újból el kellett végezni, az alperest munkadíj nem illeti, sőt kártérítési felelősséggel tartozik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9329 forintot, valamint 420 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az alperes iparengedéllyel nem rendelkezett, a felek között érvényes vállalkozási szerződés nem jött létre. A szerződés érvénytelensége folytán - miután a szerződéskötés előtti állapotot nem lehetett helyreállítani - a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések szerint kell a felek közötti jogvitát rendezni. Az alperes ennek során munkadíjként az egyébként a Kisipari Egységárgyűjtemény alapján felszámítható összeg 50%-át igényelheti, vagyis 3959 forintot. Ugyanakkor a tetőzetet az alperes szakszerűtlen munkavégzése miatt le kellett bontani, ezzel 5988 forint többletköltséget okozott a felperesnek, amelyet köteles megtéríteni.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperest terhelő marasztalás összegét 4229 forintra leszállította. A megyei bíróság az elszámolás során abból indult ki, hogy az alperes által jó minőségben végzett munka értéke 3596 forint, így a felvett 7300 forintból 3704 forintot köteles az alperes a felperesnek visszatéríteni. Kártérítés címén viszont a felperes csak a bontási munka díjára tarthat igényt, illetve ezeknek a kiadásoknak az 50%-ára, mert a felperest is mulasztás terhelte, amikor a nem szakmunkás alperessel kötött vállalkozási szerződést.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.