BH 2018.8.228 A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 328. §, 1999. LXXVI. tv. (Szjt.) 16. §, 45. § (1) bek., 46. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A per tárgyát képező, mintegy 700 szerzői ív terjedelmű "A funtinelli boszorkány" című regény szerzője czegei Wass Albert (1908-1998), a mű 1959-ben íródott. A szerző és az alperes alapítvány között 1997. augusztus 6-án megkötött szerződés értelmében a mű szerzői vagyoni jogaival az alperes rendelkezik.

[2] Az O. Kft., amelyet 2006. május 31-én hoztak létre film-, videó- és televízióműsor-gyártásra, egyik ügyvezetője a felperes volt.

[3] Az alperes mint jogtulajdonos a Kft.-vel mint előállítóval 2006. július 14-én egy "opciós szerződést" kötött. A szerződés 1. pontjában a jogtulajdonos az előállítóra átruházta a "A funtinelli boszorkány" című mű kizárólagos felhasználási jogát, forgatókönyvírás és a forgatókönyvnek a szerződésben nevesített felhasználása céljából. A szerződés szerint a megfilmesítési jog az előállítót a szerződés aláírásától számított három évig illette meg. A szerződés 3. pontja értelmében a szerződésben foglalt feltételek betartása mellett, a felek egy későbbi időpontban, de legkésőbb a filmforgatás megkezdésének napján végleges megfilmesítési és felhasználási szerződést kötnek egymással, amelyben szabályozzák a jogtulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és a kötelezettségeit, kölcsönösen figyelembe véve mindkét fél érdekeit.

[4] A Kft. mint előállító és a jogtulajdonos alperes 2007. május 31-én "Együttműködési megállapodás" elnevezésű, angol és magyar nyelven is elkészített okiratot írtak alá, amelyben lényegében megismételték az opciós szerződés 1. pontjában foglaltakat, és kikötötték, hogy a forgatókönyv tervezetének elfogadásáról az alperes határoz. Rögzítették, hogy a megfilmesítési jogok az aláírástól számított három évig érvényesek, és rendelkeztek arról, hogy a megállapodásban foglaltakat előszerződés jellegűnek minősítik, valamint irányadónak tekintik egy későbbi, végleges megfilmesítési és felhasználási szerződéshez, amelyben szabályozni fogják a tulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és kötelezettségeit. Rendelkezésük szerint a korábban kötött szerződések hatályukat vesztik. A szerződő felek egy angol nyelvű okiratban, amely az alperes részéről 2009. február 12-án, a Kft. részéről 2009. március 20-án került aláírásra, a szerzői jogi védelem alatt álló irodalmi mű megfilmesítésére vonatkozó együttműködési megállapodást további két évre meghosszabbították.

[5] A felperes a Kft.-ben lévő tulajdonrészét 2011. február 1-jén eladta, egyidejűleg olyan megállapodást kötött a Kft.-vel, amelyben a Kft. az ismertetett szerződésekből származó összes jogot és kötelezettséget a felperesre ruházta át. A megállapodás értelmében a szerződés aláírásával egyidejűleg a felperes válik az együttműködési megállapodásban és a szerződés meghosszabbításában a Kft. helyett szerződő féllé, őt illették meg e szerződésekben a Kft. részére biztosított jogok, illetve terhelték a Kft.-vel szembeni kötelezettségek, továbbá a szerződés aláírásától kezdve kizárólag a felperes jogosult rendelkezni az "opcióval", ő jogosult azt meghosszabbítani, és annak alapján a mű megfilmesítésére az alperessel a végleges felhasználási szerződést megkötni. A szerződő felek az "opció átruházásának ellenértékeként" 1 000 000 forintot kötöttek ki, és rögzítették, hogy a felperes és a Kft. írásban tájékoztatja az alperest a szerződésről. Ezt követően a felek és más személyek között tárgyalások, illetve elektronikus levélváltások kezdődtek, amelyek nem vezettek eredményre, és a peres felek között szerződés megkötésére nem került sor.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 208. § (3) bekezdése szerint, az előszerződés alapján hozza létre a felperes és az alperes között Wass Albert "A funtinelli boszorkány" című regényének megfilmesítése tárgyában a megfilmesítési szerződést, és állapítsa meg annak tartalmát azzal, hogy a filmalkotás befejezésének határideje 2016. december 31. napja. Kereseti álláspontja szerint az alperes több mint egy éven át tárgyalt vele a végleges szerződésről, a szerződéstervezetekben szerződő félként is őt nevezte meg.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes kereshetőségi jogát. Hangsúlyozta, hogy a perben alkalmazandó Ptk. a szerződésátruházást, mint jogintézményt nem ismeri, ettől függetlenül az engedményezés és tartozásátvállalás szabályai alkalmazása körében a tartozás a felperes mint magánszemély által történő átvállalásához semmilyen formában nem járult hozzá, így a jogügylet érvénytelen. Az alperes érdemi védekezése szerint a Kft. a megfilmesítési jogát a meghosszabbított szerződés alapján 2011. február 12-éig gyakorolhatta volna, erre azonban nem került sor. A meghosszabbított szerződés megszűnését követően harmadik személlyel kizárólagos megfilmesítési szerződést kötött a perbeli mű vonatkozásában. A szerződés felperesre történő átruházásához, továbbá a fennálló tartozása felperes mint magánszemély által való átvállalásához nem járult hozzá. Az a körülmény, hogy a felperessel tárgyalt, nem tekinthető a szerződésátruházás elismerésének, az valójában egy új, az előszerződéstől független szerződés megkötését jelentette volna.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes részére 100 000 forint perköltség, valamint az államnak 36 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

[9] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a 2006. július 14-ei keltezésű megállapodás olyan "opciós" szerződés, amely alapján a "felhasználási opció" jogosultja, a perben nem álló Kft. a szerződés tartama alatt egyoldalú nyilatkozatával létrehozhat egy felhasználási szerződést, vagyis felhasználási jogot keletkeztethet a saját maga javára. A felek ellenértékként nem szerzői jogdíjat, hanem az opció fejében járó díjat kötöttek ki, amely a felhasználót illető jog ellenszolgáltatása. A felperes és az alperes között 2007. május 31-én megkötött és 2009. március 20-án kelt megállapodással meghosszabbított hatályú, "előszerződés jellegű" megállapodásra hivatkozással kérte a felperes a Ptk. 208. § (1) bekezdése alapján a bíróságtól a szerződés létrehozását. A hivatkozott együttműködési megállapodás tárgyát képező szerzői alkotásra tekintettel a jogvitát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezései alapján kell elbírálni azzal, hogy az Szjt. 3. §-a értelmében a Ptk. rendelkezéseit csak az Szjt.-ben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni. A perben nem álló Kft. és az alperes között létrejött együttműködési szerződés jövőben megalkotandó mű felhasználására vonatkozó előszerződésnek tekinthető.