A Budapest Környéki Törvényszék Mf.22733/2013/9. számú határozata közszolgálati jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 44. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §, 71. §] Bírók: Kertné dr. Fehér Klára, Orosz Andrea

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1057/2012/11., *Budapest Környéki Törvényszék Mf.22733/2013/9.*, Kúria Mfv.10518/2014/1., 3135/2016. (VI. 29.) AB határozat

***********

...

bíróság

A ... Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. ... Ügyvédi Iroda (...) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és ... (....) II. rendű felpereseknek - a dr. ... ügyvéd (....) által képviselt ...... (alperes címe) alperes ellen közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a ... Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.1057/2012. számon megindított perében a ...en, 2013. április 9. napján kelt 11. sorszámú ítélettel szemben az alperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, a felperesek részéről a másodfokú eljárásban 4., 5. és 7. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében - a perköltségre is kiterjedően - megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint + ÁFA, a II. rendű felperest, hogy 239.000 (Kettőszázharminckilencezer) forint + ÁFA együttes első és másodfokú perköltséget fizessenek meg 15 nap alatt az alperesnek.

A felpereseket terhelő együttes első és másodfokú eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek köztisztviselői jogviszonyát és az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 2.918.279 forint elmaradt illetmény és ennek 2012. május 1-jétől járó késedelmi kamata, 3.435.600 forint átalánykártérítés, 379.000 forint cafeteria, 218.160 forint perköltség, valamint a II. rendű felperes részére 4.781.607 forint elmaradt illetmény és ennek 2012. május 1-jétől járó késedelmi kamata, 3.186.000 forint átalánykártérítés, 379.000 forint cafeteria és 202.311 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította, megállapította, hogy a 397.300 forint feljegyzett illeték az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek közszolgálati jogviszonyban álltak az alperessel, az I. rendű felperes 2007. szeptember 1-jétől közművelődési és oktatási előadóként, a II. rendű felperes 2007. december 1-jétől környezetvédelmi referensként. Az alperes a 2011. február 25-én kelt felmentésekkel a felperesek jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdése alapján két havi felmentési idővel indokolás nélkül megszüntette.

Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában megállapította, hogy a Ktv. 17. § (1) bekezdése a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény akkor hatályos 8. § (1) bekezdés b) pontjával megegyező rendelkezést tartalmazott. Utóbbi jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával 2011. május 31-ei hatállyal, a Ktv. 17. § (1) bekezdését pedig a 29/2011. (IV. 7.) AB határozattal semmisítette meg. Utalt arra, hogy a 2011. évi CLI. törvény 25. §-a alapján az Alkotmánybírósághoz fordult kérve a Ktv. 17. § (1) bekezdése alkalmazásának kizárását, amely indítványt az Alkotmánybíróság elutasított.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni kell az Mt. 4. §-át. Ennek következtében ugyan az alperes eljárása a felmentéskor hatályos jogszabályoknak megfelelt, de nem felelt meg az Mt. 4. § (1) bekezdésében foglalt elvárásnak. Álláspontja szerint a Ktv. 17. § (1) bekezdése szerinti jogszabályi rendelkezés jelentősen leszűkíti azoknak az eseteknek a körét, amikor a köztisztviselő a siker reményében fordulhat a bírósághoz és a bíróság a felmentés jogszerűségét érdemben el tudja bírálni. Az Alkotmánybíróságnak a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentésével összefüggő döntése alapján kiemelte, hogy a bíróság döntően csak formai szempontokból vizsgálhatja felül a munkáltatói intézkedést, a bírói mérlegelésen alapuló döntésnek nincs megvitatásra alkalmas tárgya, mivel a felmentést alátámasztó érvelés hiányzik. Ezért a jogszabály rendelkezése folytán a jogorvoslathoz való alkotmányos jog kiürül, okafogyottá válik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes intézkedése azért is jogellenes, mert a felperesek közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére akkor került sor, amikor az Alkotmánybíróság a ... Közlönyben már közzétette a Ktv. 17. § (1) bekezdésével megegyező tartalmú Ktjv. 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességét megállapító határozatát. Ebből a döntésből a munkáltatónak az Mt. 3. § (1) bekezdése szerinti jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően számítania kellett arra, hogy az Alkotmánybíróság által szintén vizsgálat tárgyává tett és hasonló rendelkezést tartalmazó Ktv. 17. § (1) bekezdése esetében is a kormánytisztviselőkkel egyező döntés születik. Értelmezése szerint az Alkotmánybíróság határozatában azt is megállapította, hogy a törvényhozó azzal, hogy nem szabályozta a munkáltatói felmentés törvényi feltételeit, lehetőséget adott a döntés indokolásának mellőzésére, az érintettek érdekérvényesítési lehetőségét jelentősen korlátozta, ez pedig az Mt. 4. § (2) bekezdésébe ütközik és sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Az Alkotmánybíróság a kizárásra irányuló indítványt ugyan elutasította, ugyanakkor ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a bíróság a már alkotmányellenessé nyilvánított, de még a felmentéskor hatályos Ktv. 17. § (1) bekezdése alapján a perben önállóan értékelje a felmentés jogszerűsége megítélésekor azt a tényt, hogy a felmentéskor a jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság már megállapította.

Az elsőfokú bíróság így elsődlegesen a rendeltetésellenességre hivatkozással állapította meg a munkáltatói intézkedés jogellenességét, de egyetértett a felpereseknek azzal a hivatkozásával is, hogy a munkáltató eljárása az uniós jogba ütközik. Ezzel összefüggésben a 2007. december 14-én kihirdetett és az Európai Unióról szóló szerződéssel egyenértékű Alapjogi Charta 30. cikkére hivatkozott. Ennek értelmében minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez, ahhoz, hogy a munkáltató ne szüntethesse meg a jogviszonyt indokolás nélkül önkényesen. Kitért az Európai Szociális Charta 24. cikkében foglalt azon elvárásra, amely szerint a munkavállaló hatékony védelemhez való jogát biztosítani kell az indokolatlan elbocsátásokkal szemben. Kifejtette, hogy az Alapjogi Charta és az Európai Szociális Charta által rögzített alapelvek érvényre juttatása az Emberi Jogok Európai Bírósága több eseti döntésében is megjelenik (K.M.C. kontra ...ország 19554/11, C-473/93. számú ügy). Az előbbiek értelmezése alapján arra az álláspontra jutott, hogy a bíróságnak kötelezettsége az uniós joggal ellentétes, a felmentések közlésekor hatályban volt Ktv. 17. § (1) bekezdésében szabályozott, a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozó nemzeti szabály félretétele, mivel az az Alapjogi Charta 30. cikkébe ütközik.