A Kúria Mfv.10518/2014/1. számú precedensképes határozata közszolgálati jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 247. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1057/2012/11., Budapest Környéki Törvényszék Mf.22733/2013/9., *Kúria Mfv.10518/2014/1.*, 3135/2016. (VI. 29.) AB határozat

***********

Mfv.I.10.518/2014/5.

A Kúria a dr. Schmidt Richárd ügyvéd által képviselt I.r., Borbély Julianna II.r. felpereseknek a dr. Bethlen Dávid ügyvéd által képviselt alperes ellen közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.1057/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.22.733/2013/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. május 27. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.22.733/2013/9. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.1057/2012/11. számú ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Egyebekben - a jogellenesség jogkövetkezményeit és a perköltséget illetően - a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

Megállapítja, hogy a felperesek közszolgálati jogviszonya 2015. május 27-én szűnik meg.

Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felpereseknek egyenként 150.000 (egyszázötvenezer) forint és 40.500 (negyvenezer-ötszáz) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget.

A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felperesek felülvizsgálati eljárási részköltségét egyenként 50.000 (ötvenezer) forintban és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfában, az alperesét 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperes 2007. szeptember 1-jétől közművelődési és oktatási előadó, a II.r. felperes 2007. december 1-jétől környezetvédelmi referens munkakörben állt az alperes alkalmazásában.

A munkáltató 2011. február 25-én kelt és közölt felmentéssel a felperesek közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdése alapján 2 havi felmentési idő figyelembevételével 2011. április 30-ával - indokolás nélkül - megszüntette.

A felperesek a keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint az alperes a közszolgálati jogviszonyukat jogellenesen szüntette meg. Hivatkoztak az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 15., 30. és 47. cikkelyére, továbbá az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. §-ának (1) bekezdésében, és 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.1057/2012/11. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek közszolgálati jogviszonyát, és azok az ítélet jogerőre emelkedésével szűnnek meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesek részére elmaradt illetményt kamataival, átalánykártérítést, cafeteria-juttatást, valamint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek (Ktv.) a felmentés felperesekkel történő közlésekor hatályos 17. § (1) bekezdése értelmében a közszolgálati jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti. Ugyanezen jogszabályi rendelkezést tartalmazta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény akkor hatályos 8. § (1) bekezdés b) pontja. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatával 2011. május 31-ei hatállyal az előbbi jogszabályi rendelkezést, a 29/2011. (IV. 7.) AB határozattal a határozat közzététele napjával a Ktv. 17. § (1) bekezdését megsemmisítette.

A bíróság kifejtette, hogy az alperes eljárása a felmentéskor hatályos jogszabályoknak megfelelt, de sérültek az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésében rögzítettek, ugyanis eljárása alkalmas volt arra, hogy a felperesek jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza. Az, hogy egy munkáltatói intézkedés jogszerű, nem jelent egyértelműen rendeltetésszerűséget is. Erre a felperesek eredményesen hivatkoztak.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az érdemi bírói jogvédelem lehetőségének a korlátozása nem nyújt valódi, hatékony jogvédelmet a munkáltató visszaélésszerű, önkényes döntésével szemben. A Ktv. 17. § (1) bekezdése formálisan ugyan nem zárja el a köztisztviselőt a bírói út igénybevételétől, azonban kiüresíti azzal, hogy a munkáltató az intézkedését nem köteles indokolni, és így a bíróság nem tudja megítélni a döntés alapjául szolgáló tényeket, és azok ok- és jogszerűségét.

A bíróság megállapította, hogy az alperes intézkedése azért is jogellenes, mert a felperesek közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére akkor került sor, amikor az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben már közzétette a Ktv. 17. § (1) bekezdésével megegyező Ktjv. 8. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét megállapító határozatát.

Az Alkotmánybíróság a III/506/2012. számú határozata nem érinti az egyedi ügyet elbíráló bíróságok jogát arra, hogy a Ktv. már alkotmányellenessé nyilvánított, de még a felmentéskor hatályos 17. § (1) bekezdése alapján a felmentéssel megszüntetett közszolgálati jogviszonyról szóló perben önállóan értékeljék a felmentés jogszerűsége megítélésekor azt a tényt, hogy a felmentéskor arra jogot adó jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság már megállapította.

A bíróság egyetértett a felperesek azon hivatkozásával is, hogy a munkáltató eljárása az uniós jogba ütközik. A 2007. december 14-én kihirdetett, és az Európai Unióról szóló szerződéssel egyenértékű Alapjogi Charta tartalmazza azoknak a szabadságjogoknak a felsorolását, amelyek az uniós polgárokat megilletik. A Charta 30. cikke szerint minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez. Rögzíti, hogy a munka az egyén létének, emberi autonómiájának anyagi forrása. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok jellemzője, hogy asszimetrikusak, amelyben a munkavállaló jogilag függő helyzetben van a munkáltatótól. A jogviszonyok törvényi szabályozásának a funkciója azon garanciák megteremtése, amelyek biztosítják, hogy a függő helyzet ne eredményezze a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Ezen garanciák egyike, hogy a munkáltató ne szüntethesse meg a jogviszonyt indokolás nélkül önkényesen.

Az Európai Szociális Charta a munkához való jog részjogosítványaként szabályozza a munkavállaló hatékony védelemhez való jogát az indokolatlan elbocsátásokkal szemben, éppen ezért ellentétes a 24. cikkben foglaltakkal az indokolás nélküli felmondás lehetősége.