EH 2002.812 A helyi érdekű közügy a helyi önkormányzat ügyféli minőségét adott hatósági eljárásban megalapozhatja [1997. évi LXXVIII. tv. 23. §, 1957. évi IV. tv. 3. §, 1990. évi LXV. tv. 1. §]

A felperes kérelmére a T. Község Polgármesteri Hivatala mint elsőfokú hatóság engedélyezte a perbeli ingatlan építési telkekre történő megosztását. Az L. Nagyközség Önkormányzatának fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatot megváltoztatta, és a telekalakítási kérelmet elutasította.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte mind anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozva.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Osztotta az alperes álláspontját abban a kérdésben, hogy az L. Nagyközség Önkormányzatának érdeke fűződik az ügy mikénti alakulásához, tehát ügyféli minősége nem vitatható. Megállapította ugyanakkor, hogy a polgármester képviseleti jogosultságát a fellebbezés benyújtására nem igazolta. Erre alapítottan döntött az elsőfokú bíróság az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről, rámutatva arra, hogy új eljárás lefolytatása nélkül a fellebbezés elbírálatlan maradna. A hatáskör nem vonható el, az L. Nagyközség polgármesterének jogorvoslati kérelméről csak az alperes dönthet. Amennyiben a képviseleti jogosultság tisztázását követően az alperes az ügy érdemi vizsgálatába bocsátkozik, ennek során mind az elvi telekalakítás tárgyában kiadott jogerős határozatra, mind a szakhatóság közreműködésével kapcsolatos jogszabályi előírásokra figyelemmel kell lennie.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 339. § (1) bekezdését, amely szerint csak szükség esetén kell a közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezni. Nézete szerint a helyi önkormányzat jelen ügyben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (4) bekezdése szerint nem minősül ügyfélnek. Az önkormányzat a helyi érdeket rendeletalkotással érvényesítheti, ezért az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen volt.

Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.

Az Áe. 3. § (4) bekezdése szerint ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti.

A telekalakításról az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 23. §-a, továbbá jelen eljárás során alkalmazandó a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVM. r.) rendelkezik. A telekalakításhoz az építésügyi hatóság engedélye szükséges. Az ÉVM. r. 2. § (2) bekezdése szerint az engedély megadását meg kell tagadni, ha a telekalakítás következtében a terület rendeltetésének és a város (község) érdekeinek meg nem felelő település vagy beépítés keletkeznék. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (1) bekezdése szerint a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el. A (2) bekezdés rendelkezése szerint a helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.

A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli 34 327 m2 területnagyságú ingatlan magántulajdonban álló ingatlanok kisajátításából keletkezett, amelynek célja üdülést szolgáló létesítmények elhelyezése volt. A felperes és az L. Nagyközség Önkormányzata között egyezségi tárgyalások folytak - sikertelenül - annak megoldására, hogy a településen egy működő kemping fennmaradjon.

Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a helyi önkormányzat ügyfélnek minősül. A Áe. általános szabályaihoz képest a telekalakításra vonatkozó speciális szabályok szűkítő rendelkezést nem tartalmaznak. A település idegenforgalma földrajzi adottságaiból következően, annak a település életére gyakorolt gazdasági hatása indokolhatják a helyi önkormányzat azon törekvését, amely kemping működtetésének a fenntartását célozza. Ez olyan helyi érdekű közügy, melynek érvényesítése adott hatósági eljárásban a részvételt a helyi önkormányzat számára biztosítja. A jogérvényesítés eszközei adott ügyben az önkormányzat ügyféli minőségéből fakadóak, nem azonosíthatóak az Ötv. és az Étv. által biztosított, a helyi rendeletalkotás útján érvényesülő közhatalmi jogosítványokkal, ezért a jogerős ítélet az Áe. 3. § (4) bekezdését nem sérti.

A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Az elsőfokú bíróság a képviseleti jogosultság tisztázatlansága okából döntött az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről, érdemben a határozatot nem vizsgálta. Helyesen mutatott rá arra, hogy szükséges volt az alperes új eljárásra kötelezése, mert a közigazgatási hatóságnak kell tisztáznia, hogy a fellebbezés arra jogosulttól érkezett-e, ezért a jogerős ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdését sem sértette meg.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. V. 40.147/2000. sz.)