BH 1977.10.462 A munkáját rendszeresen a vállalat telephelyén kívül végző dolgozónak az e munkája végzése során a közút nem megfelelő állapota következtében elszenvedett balesetéért a vállalatot kártérítési felelősség terheli. A vállalat ilyen esetben nem mentesülhet a felelősség alól azon a címen, hogy a balesetet működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő [Mt. 62. §, MK 29. sz.].

Az alperes a felperes vállalat alkalmazásában áll, járatkezelő-áruszállító munkakörben dolgozik. E minőségében 1975. május 2-án a munkatársával együtt a pályaudvarról lovaskocsin bútorokat szállítottak. A bútoroknak a rendeltetési helyükre történt behordását követően az alperes és társa távoztak az épületből. Az épületet a közúttal összekötő lépcsősor harmadik - utolsó - fokáról való lelépése közben az alperes az egyenetlen közúton bokatörést szenvedett és e sérülése folytán 86 napon át mint keresőképtelen táppénzes állományban volt.

Az alperes az őt ért baleset miatt felmerült keresetveszteségének megtérítése végett kérelemmel fordult a felpereshez, majd ennek elutasító határozata ellen panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz.

A munkaügyi döntőbizottság a panasznak részben helyt adott és a határozatában kötelezte a felperest, hogy elmaradt jövedelem címén fizessen meg az alperesnek 2370 Ft keresetveszteséget, míg ezt meghaladó részében a panaszt elutasította.

A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes élt keresettel a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a határozat marasztaló részének megváltoztatására és a panasz teljes elutasítására irányult. Álláspontja szerint a kárt kizárólag működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, ezért az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében mentesül a felelősség alól.

A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes panaszát teljes egészében elutasította.

A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy az alperes balesetét a felperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, nevezetesen a közút egyenetlensége idézte elő, márpedig az ilyen eredetű kárért a felperest az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében anyagi felelősség nem terheli. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.