BH+ 2009.4.157 Ha a jogi személy képviseletében eljáró személy nyilatkozata személyhez fűződő jogot sért, azért a jogi személy is felelősséggel tartozik. A közigazgatási perben az alperes jogi képviselőjének az a nyilatkozata, amelyben a felperes valódi szándékára utal, vélemény, ezért a jóhírnevet nem sértheti [Ptk. 28. §, 36. §, 78. §, 84. §, 219. §].

A felperes és telekszomszédai között, a szomszéd tervezett építkezése miatt jogvita keletkezett. Az alperes a szomszéd telken lévő épület bontásával és a tervezett épület építési engedélyével kapcsolatban hozott határozatot, amely közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a felperes a B. Megyei Bíróság előtt III.K.20.301/2004. szám alatt indított keresetet. E perben a peres felek, jogi képviselőik útján, egyebek mellett, írásbeli előkészítő iratban fejtették ki jogi álláspontjukat. A perben beavatkozóként az építkezni szándékozó telekszomszédok is részt vettek. Az alperes képviseletében eljárva dr. P. J. hatósági főosztályvezető, jogtanácsos 2004. június 30-án nyújtott be az ügyben előkészítő iratot, amelyben a felperes előkészítő iratában foglaltakra reagált. Az alperes beadványában, álláspontja összefoglalásaként, közölte, hogy: "a felperes által előterjesztett beadványok tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy a felperest egyetlen szándék vezérli, mégpedig az, hogy a szomszédos ingatlannak új épülettel történő beépítését megakadályozza".

A D. N. 2004. december 8-i számában "Rossz szomszédság, török átok" címmel jelent meg cikk, amely a perbeli jogvitát ismertette. A cikk idézte az alperes előkészítő iratában foglalt, a felperes által kifogásolt kijelentést is.

A felperes keresetében e személyére vonatkozó, azt sértő tényállítás miatt kérte jóhírneve megsértésének megállapítását és az alperes eltiltását a további jogsértéstől.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 10 000 forint perköltség megfizetésére és úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt 21 000 forint kereseti illetéket is a felperes köteles az államnak megtéríteni. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdés alapján az alperes terhére a jóhírnév megsértése nem állapítható meg, mert az alperes a felperes által kifogásolt perbeli nyilatkozatában nem a felperes személyére vonatkozó tényt állított, hanem, mint a peres ügyben eljáró ügyfél, a tények tükrében vont le következtetést és fejtette ki véleményét a felperes magatartásáról. Azért, mert az alperes közigazgatási szerv, a bíróság a jogsértést nem látta megállapíthatónak, mert az ügyfélegyenlőség elve alapján a peres feleket egyenlő jogok illették meg. Az alperes a perben a bírósághoz címzett, nem a nyilvánosságnak szánt beadványt adott be és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a sajtóközlemény nem az alperestől származott, így az ügynek a nagyobb nyilvánosság elé kerülése miatt sem állapítható meg felelőssége. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes a véleménye kinyilvánításával a Ptk. 76. §-ában védett becsületet vagy emberi méltóságot sértő magatartást sem tanúsított. A vélemény hangneme alapján e jogsértés sem állapítható meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperes javára 5000 forint másodfokú perköltségben marasztalta, egyben kötelezte a le nem rótt 24 000 forint fellebbezési illeték megfizetésére is. A jogerős ítélet megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban eltérő jogi álláspont alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. A jogerős ítélet indokolása szerint nem kétséges, hogy a kifogásolt kijelentést a jogi személyiséggel rendelkező alperes nevében eljárva, az azt képviselő természetes személy tette. A jogi személy ugyan jogképes, azonban cselekvőképességgel nem rendelkezik. Ebből eredően cselekvőséget nem a képviselt, hanem a képviselő tanúsított. A Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapított igény [szemben a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontján alapuló követeléssel], tehát a cselekvőség jogellenességének megállapítása, illetve a jogellenes cselekvőségtől történő eltiltás kizárólag a konkrét cselekvőséget tanúsító, konkrét cselekvési képességgel bíró természetes személlyel szemben érvényesíthető. Ebből következően az alperes passzív perbeli legitimációja hiányzik, így a felperes az alperessel szemben a személyhez fűződő jog megsértése miatt objektív szankciók érvényesítésére nem jogosult.

A jogerős ítélet ellen a felperes, jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával a keresetének való helytadást. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a jogi személy a képviselője által elkövetett jogsértésért a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján nem felel, mert e felelőssége a Ptk. 219. § (2) bekezdés, illetve 348. § (1) bekezdés alapján megállapítható. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a fellebbezésében foglaltakat érdemben nem bírálta el. Állította, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétesen az alperes a per tárgyává tett nyilatkozatában valótlan és sértő tényt állított, illetve a való tényt hamis színben tüntette fel, ezért a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét megsértette.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A jogerős ítélet a felperes keresetét érdemben helyesen utasította el. Tévedett azonban a másodfokú bíróság az alperes perbeli legitimációja hiányának megállapításakor.

A Ptk. 75. § (1) bekezdés alapján a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak. E jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 84. § (1) bekezdés alapján, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest az a)-d) pontokban meghatározott objektív szankciók alkalmazását kérheti és az e) pont szerint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.