520/B/1992. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. § 21. pontja és a 7. §-ának alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos megállapítására irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. § 21. pontja és a 7. §-ának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, valamint jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-át és 70/I. §-át sérti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. § 21. pontjában megfogalmazott szabályt, amelynek alapján a késedelmesen kifizetett munkabér utáni kamat is jövedelemadó alá esik. Álláspontja szerint mulasztott a jogalkotó, s ezért alkotmányellenes a törvénynek az adómentességekről szóló 7. §-a is, mert a mentességek között a munkabér utáni késedelmi kamatokra a jogalkotó adómentességet nem biztosított.
2. Az indítványt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. §-ának 21. pontja - hasonlóan a korábbi adóidőszakra vonatkozó 1989. évi XLV. törvény 67. § 34. pontjában írtakhoz - adó szempontjából bevételnek minősíti a késedelmi kamat összegét. A késedelmi kamat eszerint ugyanis "az adó szempontjából annak az összegnek sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik". Ha az összeg adómentes, akkor a késedelmi kamat után sem kell adót fizetni. Minthogy azonban a munkabér adóköteles jövedelem, a késedelmesen kifizetett munkabérrel együtt kifizetésre kerülő késedelmi kamat is adóköteles lesz.
Ez a rendelkezés a kamat járulékos jellegéből adódik, abból ugyanis, hogy a kamat sorsa mindig a követelés sorsától függ.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a késedelmes kifizetés esetén a munkabér kiegészül a kapott késedelmi kamattal és ennek egésze esik jövedelemadó alá, nem ellentétes az Alkotmány 70/B. §-ában, illetve a 70/I. §-ában foglaltakkal. Az pedig, hogy nem esik a törvény szerint mentesség alá munkavállalókat illető késedelmi kamat, méltánytalan lehet, de önmagában nem teszi alkotmányellenessé a törvény 3. § 21. pontjabeli, általános érvényű és nem kizárólag a munkabérek utáni késedelmi kamatok adóztatására vonatkozó szabályt.
Jogalkotói mulasztás megállapítására nem kerülhetett sor, minthogy valamely kedvezmény meg nem adása, kifejezetten erre irányuló jogalkotói kötelezettség hiányában, illetőleg alkotmányos jogok sérelme nélkül nem vetheti fel a jogalkotói mulasztás kérdését. Az Alkotmánybíróság egyébként már a 320/B/1992. AB határozatában elvi jelentőséggel mutatott rá: adókedvezményre senkinek nincs közvetlenül az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1992. december 14.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró