A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20567/2007/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 253. §, 1992. évi LXVIII. törvény 1. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 9. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.567/2007/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Ilona (1245 Budapest, Pf. 969.) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Főosztály (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Böcskeiné dr. Leicht Erika) által képviselt Fejér Megyei Bíróság(8000 Székesfehérvár, Dózsa György út 1.) alperes ellen kártérítés megfizetése és egyéb iránt indult perében a Nógrád Megyei Bíróság 2007. február 21. napján meghozott P.21.084/2006/21. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről 22. sorszám alatt előterjesztett és Pf.5. sorszám alatt indokolt fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a kereseti illeték viselése vonatkozásában helybenhagyja.

A felperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását mellőzi.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében a Pp. 2. § (3) bekezdésére és a Ptk. 84. §-ára alapítottan kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 34.000 forint vagyoni és 1.000.000 forint nem vagyoni kára megtérítésére. E körben hivatkozott az 1993. évi XXXI. tv-re is. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértést, melyet az alperes azzal követett el, hogy a perben kifogásolt végrehajtási ügyben nem utóiratként kezelte a végrehajtást kérő később beérkezett iratát, hanem önálló végrehajtási kérelemként iktatta azt. Jogsértő volt álláspontja szerint az is, hogy a végrehajtási eljárást az alperes nem függesztette fel, továbbá ezekben az ügyekben kijelölő végzés nélkül járt el. Keresetében kérte még a felperes azt is, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől: fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy egy hét múlva megint kibocsátanak egy újabb jogsértő határozatot. Kérte továbbá a felperes, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy nyilatkozattal adjon elégtételt azzal kapcsolatban, hogy törvénysértéssel került sor a végrehajtási lapok kiadására.

A felperes előadta, hogy a 0700-Vh.280/2004. számú, a 0700-Vh.199/2005. számú, továbbá a 0700-Vh.567/2006. számú ügyekben a végrehajtási lapok kibocsátására jogellenesen került sor, azok visszavonásával pedig az alperes jelentősen késlekedett. A törvénytelenül elrendelt végrehajtásokkal a felperesnek kára keletkezett, amely a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által a letiltások eredményeképpen 2006. július és november hónapokban levont, összesen 34.000 forinttal egyenlő. Előadta, hogy a levonások alapját képező végrehajtási lapok mindegyike törvénysértő.

A személyiségi joga megsértése miatt tartott igényt nem vagyoni kártérítésre, illetve azért kérte elégtétel adására kötelezni az alperest, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az eljárás szabálytalanságát rögzítő alperesi nyilatkozatból értesüljön arról, hogy a felperes nem olyan személy, akinek a nyugdíjából levonásokat kellene eszközölni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva annak jogalapját.

Álláspontja szerint a kereset alapjául szolgáló Pp. 2. § (3) bekezdése több okból sem alkalmazható a jelen ügyben. Egyrészt azért, mert az 1999. évi CX. tv. 165. § (1) bekezdése szerint a Pp. adott rendelkezését csak az annak 2003. július 1-jén történt hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni: márpedig az alapügy a felhívott § hatálybalépését megelőzően indult. Az ezt követő végrehajtási eljárásban a kártérítési igény jogalapjaként a Pp. 2. § (3) bekezdése nem vehető figyelembe. Másrészt a felhívott jogszabályhely szerinti további feltétel, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban ne legyen orvosolható. A felperes 2005. november 7-én kelt beadványában sérelmezte a végrehajtható határozatok szabályszerű kézbesítésének hiányát, melyre figyelemmel a bíróság 2005. december 23-án a végrehajtási lapokat visszavonta a Vh.280/2004. és a Vh.199/2005. számú eljárásokban. Ezt követően az alperes - már szabályszerű kézbesítést követően - ismét kibocsátotta kérelemre a végrehajtási lapot a Vh.567/2006. számú ügyben, a visszavonás iránti kérelmet elutasító végzéssel szemben a felperes fellebbezéssel élt. A fellebbező felet a bíróság hiánypótlásra hívta fel, melyre ez ideig nem került sor, az eljárás így még folyamatban van. Miután az adósnak a jogorvoslatra joga van, de az eljárás még nem fejeződött be, a Pp. 2. § (3) bekezdése emiatt sem alkalmazható.

Bejelentette továbbá, hogy a jogerős bírósági határozatokban javára megítélt perköltségeket egyszeresen utalta át a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a részére a felperes nyugdíjából: 2006. augusztus 18-án 3.000 forintot, 2006. november 15-én pedig egyszer 2.000 forintot és egyszer 5.000 forintot kapott meg. Ezt követően ő maga kérte a végrehajtás megszüntetését.

Az alperes a személyiségi jogsértésre alapított kereseti kérelem vonatkozásában is a jogalapot vitatta. Hivatkozott arra, hogy a felperes személyiségi jogait nem sértette meg a végrehajtási eljárásban, jogerős marasztaló határozatok alapján nem volt törvénysértő a végrehajtás elrendelése. A felperest továbbá nem vagyoni hátrány sem érte, ilyet a perben nem bizonyított.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000 forint perköltséget. Az ítélet szerint az illetéket az állam viseli.

Az ítélet jogi indokolása szerint minden kétséget kizáróan megállapítható volt a rendelkezésre álló iratokból, hogy a 0700-Vh.280/2004. és a 0700-Vh.199/2005. számú végrehajtási lap kibocsátásakor az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, hiszen nem tudhatott arról a körülményről, hogy a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló jogerős határozatok az alapügyekben meghatalmazással nem rendelkező felperesi képviselő részére kerültek kézbesítésre. Amikor az alperes ennek valószínűségéről tudomást szerzett, az eljárásokat felfüggesztette, majd annak beigazolódását követően a végrehajtási lapokat visszavonta. Az eljárási cselekmények időpontjait figyelembe véve a végrehajtási lapok visszavonásával az alperes nem késlekedett. Alaptalan a felperes azon hivatkozása is, hogy az alperesi késedelem miatt a végrehajtást kérő követelésének birtokába jutott, erre ugyanis csak 2006. évben került sor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kimutatása alapján.

Nem volt jogsértő a 0700-Vh.567/2006. számú végrehajtási lap kibocsátása sem, azt az alperes helyesen nem utóiratként, hanem önálló végrehajtási lapként bocsátotta ki tekintettel arra, hogy az ugyanarra a követelésre korábban kiállított végrehajtási lap visszavonásra került, időközben pedig a kézbesítési hiányosságok orvoslása is megtörtént. Törvénysértő és jogellenes alperesi magatartás hiányában a felperes kártérítésre nem tarthat igényt. Megjegyezte továbbá a bíróság, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kimutatása szerint a felperes nyugdíjából levonásra kizárólagosan a jogerős ítéletekben megállapított összegek kerültek, így a felperesnek sem vagyoni, sem nem vagyoni kára nem keletkezett.