A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27116/2014/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 79. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Albert Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

*Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27116/2014/12.*, Kúria Kfv.35425/2015/7. (BH 2016.7.189)

***********

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.116/2014/12.

A bíróság a ... (...) által képviselt ... (...) felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága (...) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozatok (hiv.szám: ... és ...) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

Ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 3.000.000 (hárommillió) forint perköltséget, továbbá fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására - az abban megjelölt módon és időben - 3.000.000 (hárommillió) forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres iratok alapján a következőket állapította meg.

A felperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124/B. §-ára alapítottan a 2010-2012. évekre vonatkozóan önellenőrzési bevallásokat nyújtott be az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Ágazati különadó tv.) alapján bevallott és megfizetett távközlési tevékenység különadója (a továbbiakban: különadó) adókötelezettségével összefüggésben, önellenőrzési bevallásaiban a 2010. évre - részben jogutódként 3.508.147.000 forint, a 2011. évre - részben jogutódként 3.049.902.000 forint és a 2012. évre 2.686.338.000 forint különadó kötelezettség csökkenést szerepeltetett. Önellenőrzéseit arra hivatkozva terjesztette elő, hogy az Ágazati különadó tv. az Európai Unió kötelező jogi aktusaiba, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv (a továbbiakban: Engedélyezési irányelv) 12. és 14. cikkébe, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49., 107. és 108. cikkeibe, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK. rendeletbe (a továbbiakban: Ekr.) ütközik.

Az Engedélyezési irányelv 12. és 14. cikkének sérelme kapcsán előadta, hogy érveit az Európai Unió Bizottságának (a továbbiakban: Bizottság) által az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-462/12. számú ügyben előterjesztett állásponttal összhangban arra alapítja, hogy a különadó az általános felhatalmazással összefüggésben az elektronikus szolgáltatókra kivetett pénzügyi teherként olyan igazgatási díjnak minősül, ami akadályozza a távközlési szolgáltatások szabadságát, meg nem engedett költségek finanszírozását irányul, továbbá nem teljesültek az e pénzügyi terhek módosítására (bevezetésére) előírt feltételek.

Az EUMSZ 49., 107. és 108. cikkeinek és az Ekr. sérelme körében állította, hogy a különadó de facto hátrányos az Európai Unió más tagállamában bejegyzett vállalkozás tulajdonában álló elektronikus hírközlési vállalatokkal szemben és az adó mértékének differenciálása révén tiltott állami támogatást is juttat egyes elektronikus hírközlési vállalatok számára.

A felperes a 2010-2012. évekre vonatkozó különadó önellenőrzése mellett - szintén az Art. 124/B. §-a alapján - a 2012. év július, augusztus, szeptember, október és november hónapokra benyújtott önellenőrzési bevallásokban összesen 394.922.000 forint távközlési adó csökkenést is vallott, az önellenőrzési bevallásokban arra hivatkozva, hogy a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Távközlési adó tv.) az Engedélyezési irányelv 12. és 14. cikkével ellentétes. A felperes részletes indokai e körben megegyeztek a különadóval összefüggésben benyújtott önellenőrzésekben kifejtett érvekkel.

Az elsőfokú adóhatóság az önellenőrzéseket elutasította.

A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes a 2013. július 25-én kelt ... számú határozatával a 2012. évi különadó ellenőrzés tárgyában hozott elsőfokú határozatot és a 2013. május 10-én kelt ... számú határozatával a 2010-2011. évi különadó és a 2012. július-november havi távközlési adó tárgyában benyújtott önellenőrzéseket elbíráló elsőfokú határozatokat - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.

Az alperes a különadóra vonatkozó döntései körében az Ágazati különadó tv. megalkotásának célját és okait is ismertetve az Engedélyezési irányelv szerinti igazgatási díj és az Ágazati különadó tv. szerinti különadó ismérveinek egybevetésével megállapította, hogy a piacra való belépéssel és működéssel összefüggésben keletkező állami ráfordítások miatt felmerülő, a nemzeti szabályozó hatóságok által az igazgatási költségek fedezésére kivetett igazgatási szolgáltatási díj elnevezésében és tartalmában sem azonosítható a jogalkotó által előírt, állami szolgáltatással nem ellentételezett, a költségekhez nem tapadó, engedélyhez, piaci működéshez és regisztrációhoz sem kötődő állami adóhatóság által beszedett, kezelt és ellenőrzött különadóval, következésképpen a különadó nem sértheti az Engedélyezési irányelvben előírt feltételeket és eljárásokat, e mellett az Ágazati különadó tv. különbséget nem a tulajdonosok nemzetisége, hanem az árbevétel alapján tesz, ezért az EUMSZ felperes által hivatkozott cikkeibe sem ütközik.

Az alperes a távközlési önellenőrzések tárgyában a Távközlési adó tv. és az Engedélyezési irányelv rendelkezéseit egybevetve arra a következtetésre jutott, hogy a távközlési adó sem tekinthető igazgatási díjnak, ennél fogva az Engedélyezési irányelvet nem sértheti.

Az alperes a határozataiban kifejtette továbbá, hogy a különadóra (illetve távközlési adóra), mint közvetlen adóra közösségi norma nem is vonatkozik és az adóhatóság köteles "a nemzeti jogot alkalmazni anélkül, hogy bármilyen módon vizsgálná annak magasabb jogforrásba ütközését", valamint "a közösségi jog elsőbbsége sem hatalmazza fel az adóhatóságot arra, hogy az adóhatósági eljárásban mérlegelje a nemzeti jog közösségi joggal való összeegyeztethetőségét és ütközés esetén félre tegye a nemzeti jogot".

A felperes az alperes határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, kereseteiben az alperesi határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az önellenőrzési bevallásoknak helyt adva mentesítse a különadó és a távközlési adó kötelezettsége alól, továbbá kötelezze az alperest a megfizetett adó visszatérítésére. Kereseteit arra alapította, hogy álláspontja szerint az Ágazati különadó tv. és a Távközlési adó tv. ellentétes az Engedélyezési irányelv 12. és 14. cikkével, az EUMSZ 49., 107. és 108. cikkeivel, valamint az Ekr. rendelkezéseivel, az alperes tévesen értelmezte az önellenőrzésekhez csatolt nyilatkozatban és a fellebbezésben hivatkozott közösségi jogi rendelkezéseket, az érintett rendelkezések eredeti céljával és a jogalkotó szándékával ellentétes következtetéseket vont le, valamint közösségi jogba ütköző jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott a határozatok meghozatala során. A felperes a per során e mellett előadta, hogy az Ágazati különadó tv. (és a Távközlési adó tv.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelv (a továbbiakban: Héa irányelv) 401. cikkével, valamint az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével és XV cikk (2) bekezdésével is ellentétes.