BH 1997.4.207 Ha a balesetet a sérült szabályellenes munkavégzése okozta, a társadalombiztosítási szerv nem léphet fel megtérítési igénnyel a munkáltatóval szemben [1975. évi II. tv. 108. §].

Az alperes társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyást bocsátott ki, mert megállapítása szerint a felperes dolgozóját ért, 1990. július 16-i baleset a felperes óvórendszabály-mulasztása miatt következett be. Ezért 223 822 Ft társadalombiztosítási szolgáltatás megfizetésére kötelezte a felperest.

A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte arra tekintettel, hogy a felperes óvórendszabályt nem sértett, A baleset oka kizárólag a sérült figyelmetlen munkavégzése volt.

A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes alkalmazottjának balesete azért következett be, mert a síkköszörűgép hibás volt, az a dolgozó akaratától függetlenül elindult. A felperes a gép biztonságos üzemeltetéséről nem gondoskodott, ezért felelőssége a baleseti ellátás megtérítésére fennáll. Az indokolásban hivatkozott továbbá az 1975. évi II. törvény 108. §-ára, amely szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályoknak vagy óvintézkedéseknek nem tett eleget.

A bíróság álláspontja szerint a felperes mint munkáltató megsértette a 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 21. §-ában és a 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat akkor, amikor a gép biztonságos üzemeltetéséről nem gondoskodott. Ez a balesettel okozati összefüggésben van. Ezért a keresetet elutasította.

Fellebbezés folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Az indokolásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagát nem kellően értékelte, ennélfogva a tényállást helytelenül állapította meg, és hibás jogi következtetésre jutott. Az indokolásban hivatkozott a foglalkozási baleseti jegyzőkönyvre, amelyet 1990. július 16-án a felperes személyesen állított ki. A baleset leírása eszerint a következő volt: "A dolgozó síkköszörűgépen lapköszörülést végzett. A darabon állítani szeretett volna, miközben a gép újra indulva a jobb kéz mutató ujját a munkadarab és a kő közé szorítva az ujjon mély sérülést okozott." A baleseti jegyzőkönyv ezen adatai alapján a baleset bekövetkezésének pontos körülményei nem állapíthatók meg, ugyanúgy az a következmény sem, hogy a munkáltató óvórendszabály-szegése okozta a balesetet. A peres eljárás éppen abból a célból indult, hogy a baleset körülményei a homályos és pontatlan baleseti jegyzőkönyvi leírással szemben az eljárás során pontosan tisztázásra kerüljenek.

A megyei bíróság a továbbiakban megállapította, hogy az elsőként kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértőnek azt a megállapítását, hogy a síkköszörűgép működése nem volt biztonságos, a gép önmagától indult újra, a peradatok nem támasztották alá. Ezért az elsőfokú bíróság újabb igazságügyi munkavédelmi szakértőt rendelt ki. A szakértő véleményében - amelyet ábrákkal, meghallgatási jegyzőkönyvekkel és okiratokkal támasztott alá - megállapította, hogy a baleset úgy, ahogy azt a sérült elmondta, nem következhetett be. Leszögezte a szakértő, hogy a sérült a munkadarabot a megmunkálás előtt nem rögzítette biztonságosan, és mielőtt a munkazónába nyúlt volna, a gépet nem kapcsolta ki, csupán a mágnesasztal mozgását lassította le. Ennek következménye pedig az, hogy a gépasztal tovább haladt, és ekként bekövetkezett a baleset. Megállapította ugyanakkor a szakértő azt is, hogy a gép kialakítása a biztonságos munkavégzés feltételeinek megfelelt, a szükséges javíttatásáról a munkáltató gondoskodott. A szakértő álláspontja szerint tehát a baleset kizárólag a sérült előírásellenes magatartása miatt következett be, a munkáltató felelőssége a baleset bekövetkezéséért nem állapítható meg. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy ez a szakvélemény aggálytalan, részletes vizsgálaton alapul, meggyőző erővel és szakmai érvekkel cáfolta a korábbi munkavédelmi szakértő megállapítását. Ez utóbbi szakvélemény önmagában elegendő volt a tényállás megállapításához. De ezen túl az eljárás későbbi szakaszában kihallgatott tanúk vallomása is alátámasztotta a szakvéleményben foglaltakat. Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben azt állapította meg, hogy a balesetet a sérült előírás-ellenes munkavégzése okozta, következésképp a munkáltató a baleseti ellátás megtérítésére nem köteles.

Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a baleset idején E. Gy. volt a sérült közvetlen főnöke, aki eltűrte az előírás-ellenes magatartást, ezzel hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez. Így a felperes megsértette az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbt.) 108. §-ában foglaltakat.

A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.