A Fővárosi Törvényszék Mf.642369/2008/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (MUNKÁLTATÓI RENDES felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. §, 85. §, 89. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 68. §, 78. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 122. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Vrábl Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3298/2007/14., *Fővárosi Törvényszék Mf.642369/2008/3.*, Kúria Mfv.10023/2010/3.

***********

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

49.Mf.642.369/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a dr. Viszló László ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (... I. rendű és II.r. felperes neve és címe.) II. rendű felperesnek - dr. Bosch Márta ügyvéd (....) által képviselt Lónyai utcai Református Gimnázium és Kollégium (... alperes ellen munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezmények alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.3298/2007/14. számú ítélete ellen az alperes által 16., II. r. felperes által 17. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t .

A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - részben megváltoztatja, II. r. felperes jubileumi jutalom iránti keresetét is elutasítja. Az elsőfokú ítéletet - a II. r. felperesre vonatkozó perköltség kivételével - helybenhagyja.

A II. r. felperest terhelő elsőfokú perköltséget 150.000 (Százötvenezer) Ft-ra felemeli, és egyúttal kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) Ft másodfokú perköltséget is.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2008. október 7-én meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg II. r. felperesnek 1.255.140 Ft jubileumi jutalmat kamataival együtt.

Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg alperesnek fejenként 100.000 Ft + áfa perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg II. r. felperesnek 50.000 Ft + áfa perköltséget. A felperesek keresetét egyebekben elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint felperesek középiskolai tanár munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, I. r. felperes 2002. augusztus 21-től, II. r. felperes 2001. augusztus 21-től.

Az alperes Igazgató Tanácsa a 2005. október 17-én megtartott ülésén 3-as szám alatt a következő szövegű határozatot hozta meg: "a nyugdíjas lehetősége érdekében a tájékoztatás felvételével adja meg az IT a kért joggyakorlást az igazgatónő részére."

Felmerült ugyanis, hogy a nyugdíjas pedagógusok helyett aktív korban lévő tanárok alkalmazása indokolt, és a helyükre pályázatot kell kiírni. A igazgatónő kérte, hogy saját hatáskörben bírálhassa el a nyugdíjas tanároknak a felmondást. D esperes javaslata pedig az volt, hogy a pályázatok elbírálása előtt az iskola azt a nyugdíjas tanárt tájékoztassa, akinek az állására a pályázatot kiírják.

Az alperes ezt követően csak a 2007. június 21-én kelt felmondással szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, az Mt. 87/A. § (1) bekezdés d.) pontja szerint azzal, hogy felperesek nyugdíjasok.

Az Igazgató Tanács 2007. június 26-i ülésén meghozott 4. számú határozattal a felperesek részére kiadott felmondást, és így az igazgatónő ezzel kapcsolatos eljárását helybenhagyta.

Felperesek keresettel fordultak a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, melyben kérték annak megállapítását, hogy a munkáltatói rendes felmondás jogellenes, valamint igényt tartottak elmaradt munkabérre, átalány kártérítésre, 13. havi munkabérre, II. r. felperes pedig további 5 havi illetménynek megfelelő jubileumi jutalomra.

A felperesek szerint a rendes felmondás indokolása múlt időt tartalmaz, azaz egy már megtörtént munkáltatói intézkedésre utal vissza, azonban a munkaviszonyt újból megszüntetni nem lehet, ezért a felmondás érvénytelen. A felmondás egyúttal okszerűtlen is, ugyanis a felmondás indoka a felperesek nyugdíjas minőségét, azaz életkorát jelölte meg, és ez a megjelölt ok az Mt. 89. § (3) bekezdés e szerinti csoport egyikébe sem tartozik. Felperesek szerint a megjelölt ok sérti az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény 8. §-át is. A munkáltató nem védekezhet azzal, hogy az Mt. 89. § (6) bekezdés szerint a rendes felmondást nem köteles indokolni, ugyanis ezt a kedvezményt az indokolás kiadásával már elveszítette.

Felperesek hivatkoztak arra, hogy az alperes Szervezeti és Működési Szabályzata szerint, munkaviszonyuk megszüntetéséhez az Igazgató Tanács hozzájárulása szükséges, a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja. Az igazgató azonban a felmondás közlésekor nem rendelkezett az Igazgató Tanács hozzájárulásával. Hasonló módon szabályozza a kérdést a Református Oktatási Törvény 51. §-a is.

Felperesek szerint ezen túlmenően alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmondás jogát, hiszen az volt a célja, hogy azon dolgozókat távolítsa el, akik már az előző igazgató idején kerültek felvételre. Alperes megsértette az Mt. 5. §-ban foglalt egyenlő bánásmód követelményét is, hiszen felpereseknek azért mondott fel, mert nyugdíjasok, másrészről azért, mert többet keresetek, mint a fiatalabb munkatársak.

Alperes ellenkérelme a keresetek elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a felmondás körében megállapította, hogy a munkáltató intézkedések alaki szempontból is jogszabályszerűek, hiszen az indokolásban megjelölte azt az alperes, hogy a munkaviszonyok megszüntetésére azért került sor, mert a felperesek nyugdíjasok. Az alperesnek ezen túlmenően pedig más indokolást nem kellett előterjeszteni. Nem fogadható el így a felperesek azon hivatkozása, hogy alperesnek további indokolási kötelezettsége lett volna. A felpereseknek a visszamenőleges intézkedésre való hivatkozása sem fogadható el az elsőfokú bíróság szerint, hiszen a munkaviszony azért szűnik meg a 2007. június 21-re keltezett felmondáshoz képest csak augusztus 6-val, mivel a dolgozó részére felmondási idő is jár.

Érdemben azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 2005. október 17-i Igazgató Tanácsi ülés megadta a joggyakorlást az igazgatónő részére, hogy saját hatáskörében elbírálhassa a nyugdíjas tanároknak szóló felmondást. Az elbocsátandó pedagógusok létszámára vagy megnevezésére sem jegyzőkönyv, sem az Igazgató Tanácsi határozat nem utal. A igazgatónőnek tehát jogosultsága volt döntenie arról, hogy mely nyugdíjasok munkaviszonyát szünteti meg. Az igazgatónő eljárását pedig az Igazgató Tanács a 2007. június 26-i határozatával jóváhagyta, tehát az eljáráshoz előzőleg hozzájárult, utólag pedig jóváhagyását adta.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy alperes rendeltetésellenesen gyakorolta-e a jogait és ebben a körben számos tanút hallgatott meg. A tanúk azonban kifejezetten ellentétes nyilatkozatot tettek a felperesek állításához képest, kivéve Első Tanú. tanút, aki azonban csak a saját véleményét és álláspontját adta elő. A bíróság tehát azt állapította meg, hogy alperes nem gyakorolta rendeltetésellenesen a jogait.