73/B/2006. AB határozat
jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 21. § (3) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló 2005. évi CLVII. törvény 4. §-ának alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A 4. § a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Termőföldtörvény) 21. §-át új (3) és (4) bekezdésekkel egészítette ki. A módosítás alapján az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét az első helyen, a volt haszonbérlővel azonos sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre.
Az indítványozó úgy véli, a kifogásolt rendelkezés sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonságot, a szabály ugyanis "gazdasági értelemben is értelmezhetetlen, mivel a haszonbérleti díj mértékének vonatkozásában sem engedi meg a versenyt. E szabályozás szerint a bérbevevő a bérleti díj elfogadása, illetve megajánlása szempontjából bármilyen ajánlatot tehet, mivel kizárólagos jogosultsága keletkezik az előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében."
Emellett, az indítványozó szerint a módosítás sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését is, mert a termőföldtörvény indokolatlan versenyelőnyt biztosít az állattartó telepek és a halastavak üzemeltetői számára. Úgy véli, "e diszkrimináció szerint a helyben lakó családi gazdálkodók és a közös háztartásban élő családtagok, a szomszédok háttérbe szorulnak, és nem érvényesíthetik előhaszonbérleti jogukat".
Végül az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésére hivatkozik. Állítása szerint az előhaszonbérleti jog gyakorlásának az állattartáshoz, a halastavak üzemeltetéséhez kötése sérti a tulajdonhoz való jog egyik részjogosultságát, a rendelkezési szabadságot.
II.
Az indítványozó az Alkotmány alábbi rendelkezéseire hivatkozva nyújtotta be kérelmét:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az indítvány által kifogásolt termőföldtörvénybeli rendelkezés:
"21. § (1) A termőföldre és tanyára az alábbi sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg:
a) a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt, feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg;
b) a helyben lakó szomszédot;
c) a helyben lakót.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:
a) a családi gazdálkodó;
b) nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó;
c) jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet.
(3) Az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre - a 21. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt személyekkel azonos sorrendben - elő-haszonbérleti jog illeti meg, feltéve hogy
a) az állattartó telep és halastó a 3. § m) pontjának 1-2. alpontjai szerinti település valamelyikén fekszik, és
b) az állattartó telepet és halastavat a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy éve folyamatosan működteti.
(4) Az állattartó telep és halastó működtetését igazolni kell, az igazolást az üzemeltető kérelmére a telep fekvése szerint illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás adja ki.
(5) Az (1) bekezdés szerinti előhaszonbérleti jog nem áll fenn közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] közötti haszonbérleti szerződés esetében, a mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatása feltételeként megvalósuló termőföld haszonbérlete esetén, valamint olyan külterületi földrészlet haszonbérbe adása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült.
(6) Az (1)-(2) bekezdés szerinti sorrend az előhaszonbérletre jogosultak egymás közötti viszonyában is irányadó."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár az indítványozó a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvére hivatkozva kifogásolta a szabály gazdasági értelemben vett értelmezhetetlenségét, valójában az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított gazdasági verseny szabadságának sérelme mellett érvelt beadványában. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, az indítványozó által előadott indokok alapján ellentétes-e az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével a Termőföldtörvény 21. § (3) és (4) bekezdése.
1. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát részesíti védelemben. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a vállalkozás joga azt jelenti, hogy "bárkinek Alkotmányban biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése". A vállalkozás joga azt biztosítja, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. [Először lásd 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.] A vállalkozás joga és a Termőföldtörvényben az állattartók és a halastavakat üzemeltetők részére biztosított előhaszonbérleti jog között nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés.
2. Az indítványozó a Termőföldtörvény 21. § (3) és (4) bekezdéseit két szempontból is az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított gazdasági verseny szabadságába ütközőnek találta.
2.1. A beadványban foglalt első érv szerint azáltal, hogy a Termőföldtörvény előnyben részesíti az állattartókat és a halastavak üzemeltetőit, a helyben lakó szomszédok és a helyben lakók "háttérbe szorulnak, és nem érvényesíthetik előha-szonbérleti jogukat".
A gazdasági verseny szabadságáról rendelkező alkotmányos szabály [9. § (2) bekezdés] és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését akkor állapítja meg az Alkotmánybíróság, ha az állami beavatkozás "fogalmilag és nyilvánvalóan" ellentétes az államcéllal. [Először lásd 21/1994. (IV. 16.) AB határozat,
ABH 1994, 117, 119-120.] Jelen esetben nincs erről szó. Az új (3) és (4) bekezdések beiktatásával ugyan a helyben lakó szomszéd és a helyben lakó hátrébb kerül az előhaszonbérleti sorrendben, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne gyakorolhatná előhaszonbérleti jogát. A beérkező ajánlat megtekintését követően a helyben lakó szomszéd és a helyben lakó is dönthet úgy, hogy a meglévőnél kedvezőbb ajánlatot juttat el a termőföld tulajdonosa számára.
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdéséből semmiképpen sem következik, hogy a törvényhozó által egyszer megállapított előhaszonbérleti sorrend ne volna megváltoztatható. Az Alkotmánybíróság irányadónak tekintette az elővásárlási joggal kapcsolatban a 39/1992. (VII. 16.) AB határozatában megállapítottakat is. Eszerint, senkinek nincs alanyi joga arra, hogy a törvény számára elővásárlási vagy elő-haszonbérleti jogot állapítson meg, és hogy az mindenki mást megelőző, abszolút szerkezetű legyen. Ha a törvény rangsort állapít meg, annak egyetlen mércéje az Alkotmány 70/A. §-a. Minthogy jelen esetben nem alapjog tekintetében tett különbséget a jogalkotó a jogalanyok között, az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, ésszerű-e, hogy a Termőföldtörvény kifogásolt rendelkezése az állattartók, halastavat üzemeltetők számára az első helyen, a volt haszonbérlővel azonos sorrendben biztosítja az előhaszonbérleti jogot. Az Alkotmánybíróság a korlátozás ésszerű indokának fogadta el a jogalkotó által megjelölt célt: az állattartáshoz és a halastavak üzemeltetéséhez szükséges takarmányellátás, valamint az állattartó telepen képződött szerves trágya elhelyezésének biztosítását, következésképpen az indítványt ebből a szempontból megalapozatlannak találta.
2.2. Külön vizsgálta az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt a gazdasági verseny szabadságát érintő kifogását, amely szerint "a bérbevevő a bérleti díj elfogadása, illetve megajánlása szempontjából bármilyen ajánlatot tehet, mivel kizárólagos jogosultsága keletkezik az előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében".
A Termőföldtörvény és a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) rendelkezései alapján, ha a termőföld tulajdonosa úgy dönt, hogy haszonbérbe adja tanyáját, illetve termőföldjének egy részét vagy egészét, köteles a beérkező és az általa elfogadott ajánlatról az előhaszonbérleti jog jogosultjait értesíteni. (6. §) A termőföld tulajdonosa így nem feltétlenül az általa kiválasztott haszonbérlővel lép szerződéses viszonyba. Amennyiben a haszonbérlőként jelentkező által adott ajánlatot valamely, a jogszabályban előhaszonbérleti joggal rendelkező személy elfogadja, a haszonbérbeadó e személlyel köteles megkötni a haszonbérleti szerződést. A Termőföldtörvény 21. §-a alapján elsősorban a volt haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt, az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét; másodsorban a helyben lakó szomszédot; harmadsorban pedig a helyben lakót előhaszonbérleti jog illeti meg. A Kormányrendelet 4. §-ában foglaltaknak megfelelően több, azonos helyen álló előhaszonbérletre jogosult esetén a haszonbérbeadó dönt arról, hogy az egy rangsorban álló jogosultak közül kivel köti meg a haszonbérleti szerződést.
Nem helytálló tehát az indítványozónak az az állítása, hogy az állattartó haszonbérlő bármilyen ajánlatot tehet, mert "kizárólagos jogosultsága keletkezik az előhaszon-bérleti jog gyakorlása tekintetében". Amennyiben a haszonbérre vonatkozó ajánlatot az előhaszonbérlők között az első helyen álló haszonbérlő, felesbérlő, részesművelő, állattartó és halastavat üzemeltető is elfogadja, közülük a termőföld tulajdonosa választja ki azt, akivel végül a haszonbérletre vonatkozó szerződést megköti.
3. Az indítványozónak a tulajdonjog sérelmét alátámasztó érveivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a 7/2006. (II. 22.) AB határozatban a termőföld tulajdonosa szempontjából már vizsgálta az előhaszonbérleti jog alkotmányosságát. [Termőföldtörvény 21. § (1) bekezdés] Megállapította, hogy az előha-szonbérleti jog biztosítása közérdekű intézkedésnek minősül, mert célja a földterületek szétaprózottságának és az átjárás nehézségének a megakadályozása. A tulajdonkorlátozás emellett arányban áll az elérni kívánt céllal, mert az előhaszonbérle-ti jog gyakorlására csak a tulajdonos érdekeinek a sérelme nélkül kerülhet sor. A tulajdonos érdekeinek a védelmét biztosítja az, hogy ha a tulajdonos az előha-szonbérleti jogosultakon kívüli személlyel kedvezőbb feltételekkel tud szerződést kötni, akkor ezt minden további nélkül megteheti. Amennyiben az előhaszonbérle-ti jog jogosultjával köteles szerződni, a szerződés tartalma változatlan, ugyanígy a haszonbérlő kötelessége is: a szerződésben foglalt hozadék biztosítása és a föld termőképességének a megőrzése. Ha a haszonbérlő e szerződésben foglalt kötelességének nem tesz eleget, a Termőföldtörvény 18. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 457. §-a alapján a haszonbérbeadó a haszonbérletet azonnali hatállyal felmondhatja. A Termőföldtörvény 21. §-a alapján pedig nem illeti meg a volt haszonbérlőt az előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérleti szerződés a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása miatt szűnt meg. Következésképpen, a Termőföldtörvény és a Ptk. is tartalmaz több olyan, a tulajdonos érdekeit védő garanciát, amely megfelelően ellensúlyozza a rendelkezési jog korlátozását. (ABK 2006. február, 105, 114-115.)
Mindezen érveket az Alkotmánybíróság jelen ügyben is irányadónak tartja annak az indítványozói kérdésnek a vizsgálatakor, hogy az előhaszonbérleti jog állattartók és a halastavat üzemeltetők számára történő biztosítása nem vezet-e a tulajdonnal való rendelkezés kiüresítésére a haszonbérbeadó oldalán.
Az Alkotmánybíróság a Termőföldtörvény 21. § (3) és (4) bekezdéseiben biztosított előhaszonbérleti jog megállapításának közérdekű céljaként fogadja el az állattartó telepek és a halastavak takarmányellátásának, valamint az állattartó telepen képződött szerves trágya elhelyezésének biztosítását. E célok elérése érdekében arányos tulajdonkorlátozásnak minősül az előhaszonbérleti jog biztosítása. Az arányosság vizsgálatánál az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy a Termőföldtörvény 21. § (3) és (4) bekezdéseiben megállapított előhaszonbérleti jog feltételekhez kötött. Az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét kizárólag az állattartási tevékenység végzéséhez szükséges szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföld vonatkozásában illeti meg az elő-haszonbérleti jog. E területek esetében is csak akkor, ha az állattartó a telepet a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy éve folyamatosan működteti. Végül, területi korlátozást is alkalmaz a Termőföldtörvény. Az üzemeltető akkor élhet előhaszonbérleti jogával, ha az állattartó telep és a halastó a Termőföldtörvény 3. § m) pontjának 1-2. alpontjai szerinti település valamelyikén fekszik, [azaz azon a településen, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik, illetőleg azon, amelynek közigazgatási határa a termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van].
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Termőföldtörvény 21. § (3) és (4) bekezdése nem korlátozza alkotmánysértő módon a termőföldtulajdonos rendelkezési jogát sem, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. július 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró