62007TJ0040_SUM[1]

A Törvényszék ítélete (fellebbezési tanács), 2009. október 5. T-40/07 P és T-62/07 Pegyesített ügyek.

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2009. október 5.

T-40/07. P. és T-62/07. P. sz. egyesített ügyek

José António de Brito Sequeira Carvalho

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

és

az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

José António de Brito Sequeira Carvalho

"Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Szabadság - Betegszabadság - Hivatalból elrendelt betegszabadság - A hivatalból elrendelt betegszabadság meghosszabbítása - Új előzetes orvosi vizsgálat - A Közszolgálati Törvényszék hatásköre - A jogvita tárgyának módosítása"

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F-17/05. sz., de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság ügyben 2006. december 13-án hozott ítélete (EBHT-KSZ 2006., I-A-1-149. o. és II-A-1-577. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet megsemmisítése iránti fellebbezések.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a T-40/07. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést elutasítja. A T-40/07. P. sz. ügyben José António de Brito Sequeira Carvalho viseli saját költségeit, valamint az Európai Közösségek Bizottság részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket. Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F-17/05. sz., De Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság ügyben 2006. december 13-án hozott ítéletét (EBHT-KSZ 2006., I-A-1-149. o. és II-A-1-577. o.), amennyiben az megsemmisítette a 2004. július 13-i határozatot és a hivatalból elrendelt betegszabadság meghosszabbításáról a 2004. szeptember 22-i határozatot követően hozott határozatokat. Az Elsőfokú Bíróság a J. A. de Brito Sequeira Carvalho által az F-17/05. sz. ügyben a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasítja a 2004. július 13-i határozatra és a hivatalból elrendelt betegszabadság meghosszabbításáról a 2004. szeptember 22-i határozatot követően hozott határozatokra vonatkozó részben. Az Elsőfokú Bíróság a T-62/07. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezést az ezen felüli részben elutasítja. A T-62/07. P. sz. ügyben J. A. de Brito Sequeira Carvalho viseli a részéről a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban és a jelen eljárásban felmerült költségei felét. A T-62/07. P. sz. ügyben a Bizottság viseli a saját költségeit, valamint a J. A. de Brito Sequeira Carvalho részéről a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban és a jelen eljárásban felmerült költségek felét.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - A tisztviselő hivatali státuszát érintő határozat - Az érintett személyi aktájában nem szereplő, de előzetesen a tudomására hozott körülmények figyelembevétele - Jogszerűség - Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk, első bekezdés)

2. Eljárás - Pervezető intézkedések - A felekhez intézett írásbeli kérdések - A jogvita megoldására irányuló automatikus következmények hiánya

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 49., 64. és 65. cikk; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)

3. Eljárás - Bizonyítékok benyújtása - Határidő - A bizonyítékok késedelmes benyújtása

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 1. §)

4. Eljárás - Bizonyításfelvétel iránti kérelem - A szóbeli szakasz befejezése utáni előterjesztés - A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 62. cikk)

5. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Határidők - Eljárásgátló jelleg

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

6. Intézmények jogi aktusai - Az érvényesség vélelme - Nem létező aktus - Fogalom

(EK 249. cikk)

7. Tisztviselők - Kinevezésre jogosult hatóság - Hatáskörök - Gyakorlás

(Személyzeti szabályzat, 2. cikk)

8. Tisztviselők - Kereset - Jogalapok - Hatáskörrel való visszaélés

9. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Határidők - Jogvesztés - Menthető tévedés

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1. A tisztviselő keresete közösségi bíróság általi mérlegelésének jogszerűsége egyáltalán nem függ attól, hogy az alperes intézmény betartotta-e az említett tisztviselő személyi aktájának továbbítására vonatkozó, a személyzeti szabályzat 26. cikkében előírt kötelezettséget. Kizárólag a közösségi bíróság feladata annak mérlegelése, hogy adott esetben kell-e hozni pervezető intézkedéseket vagy el kell-e rendelni bizonyításfelvételt.

A személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének célja a tisztviselő védelemhez való jogának annak elkerülésével történő biztosítása, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, a tisztviselő hivatali státuszát és előmenetelét érintő határozatok az alkalmasságával, a teljesítményével vagy a magatartásával kapcsolatos, ám a személyi aktájában nem szereplő tényeken alapuljanak. Ebből következik, hogy az ilyen tényekre alapított határozat ellentétes a személyzeti szabályzatban foglalt biztosítékokkal, és azt - mint jogellenes eljárás alapján hozott határozatot - meg kell semmisíteni.

Mindamellett önmagában az a tény, hogy a személyzeti szabályzat 26. cikke szerinti iratokat nem csatolták a személyi aktához, nem indokolja a határozat megsemmisítését, amennyiben azokat ténylegesen az érintett tudomására hozták. A tisztviselő alkalmasságával, teljesítményével vagy magatartásával kapcsolatos iratok közül ugyanis csak azokra nem lehet a tisztviselővel szemben hivatkozni, amelyeket előzetesen nem hoztak a tudomására. Ez nem vonatkozik azon iratokra, amelyeket bár a tudomására hoztak, még nem csatoltak a személyi aktájához, mivel az intézmény nem akadályozható abban, hogy a szolgálat érdekében határozatot hozzon az érdekelttel korábban közölt iratok alapján, mindössze amiatt, hogy az iratokat nem csatolták a személyi aktájához. Ebből következően az intézmény megsérti a személyzeti szabályzat 26. cikkét, valamint a tisztviselő védelemhez való jogát, ha anélkül fogadja el a tisztviselő számára sérelmet okozó határozatot, hogy előzetesen a tisztviselő tudomására hozta volna a személyi aktájában nem említett azon tényeket, amelyek e határozat elfogadását igazolják. Ezzel kapcsolatban önmagában az a körülmény, hogy az érintett tisztviselő igazoltan tudomással bírt ezekről a tényekről, nem tekinthető elegendő bizonyítéknak arra, hogy az érintett tisztviselőnek a számára sérelmet okozó határozat elfogadását megelőzően lehetősége volt érdekei tényleges védelmére. Ahhoz, hogy a tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartása biztosítva legyen, az is szükséges, hogy az intézmény bármilyen módon bizonyítsa, hogy előzetesen lehetővé tette az említett tisztviselő számára annak megértését, hogy a szóban forgó tények, bár nem szerepelnek az ő személyi aktájában, igazolhatják a számára sérelmet okozó határozat elfogadását. Ennek hiányában nem tekinthető úgy, hogy sor került a személyzeti szabályzat 26. cikkében megkövetelt tájékoztatásra.

(lásd a 91-94. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-155/03., T-157/03. és T-331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-411. o. és II-1865. o.) 50. és 51. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 52. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-47/04. sz., Milbert és társai kontra Bizottság ügyben 2006. november 28-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-281. o. és II-A-2-1455. o.) 83. pontja.

2. A feleknek írásbeli kérdések feltételére vonatkozó döntés a Közszolgálati Törvényszék szabad mérlegelésének körébe tartozik, mivel a Közszolgálati Törvényszék az eljárás bármely szakaszában az eljárási szabályzata 64. és 65. cikkében előírt pervezető intézkedést hozhat vagy bizonyításfelvételt rendelhet el. Ennek a lehetőségnek a gyakorlása nem jár azonban semmilyen automatikus következménnyel a jogvita megoldására, a Közszolgálati Törvényszék továbbra is szabadon mérlegeli, hogy milyen jelentőséget tulajdonítson a számára szolgáltatott vagy az általa összegyűjtött különböző ténybeli elemeknek és bizonyítékoknak.

(lásd a 105. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-360/02. P. sz., Ripa di Meana kontra Parlament ügyben 2004. október 29-én hozott végzésének (EBHT 2004., I-10339. o.) 28. pontja.

3. Ami a bizonyítékok felajánlására vonatkozó szabály alóli kivételt illeti az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 1. §-a értelmében a feleknek a bizonyítékaik késedelmes felajánlását indokolniuk kell. E kötelezettség maga után vonja a közösségi bíróság azon hatáskörének elismerését, hogy az vizsgálja e bizonyítékok benyújtásának késedelmére vonatkozó indokolás megalapozottságát, és adott esetben az említett bizonyítékok tartalmát, valamint hogy elutasítsa a felajánlásokat, amennyiben a kérelem jogilag nem kellően megalapozott. Még inkább vonatkozik ez a viszonválasz benyújtását követő bizonyítékfelajánlásokra.

(lásd a 115. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-243/04. P. sz., M kontra Bíróság ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletének 33. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé).

4. A szóbeli szakasz befejezése után a fél csupán akkor kérhet pervezető intézkedéseket, ha a Közszolgálati Törvényszék a szóbeli szakasz újbóli megnyitásáról határoz. A Közszolgálati Törvényszék, mivel az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 62. cikke értelmében e kérdésben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, csupán akkor köteles helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemnek, amennyiben az érintett fél olyan tényekre hivatkozik, amelyek döntően befolyásolják a jogvita eldöntését, és e tényeket nem tudta a szóbeli szakasz befejezését megelőzően előterjeszteni.

(lásd a 131. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletének (EBHT 1999., II-4287. o.) 126. és 128. pontja; a Bíróság C-230/05. P. sz., L kontra Bizottság ügyben 2006. április 27-én hozott végzésének (EBHT 2006., I-55. o.) 68. pontja.

5. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt, a sérelmet okozó aktussal szembeni panasz benyújtására nyitva álló három hónapos határidő - ugyanúgy, mint a panaszt elutasító kifejezett vagy hallgatólagos határozattal szembeni keresetindításra nyitva álló három hónapos határidő - eljárásgátló jellegű, és attól sem a felek nem térhetnek el, sem a bíróság, ugyanis e határidők a jogviszonyok biztonságát és egyértelműségét hivatottak szolgálni. E tekintetben e határidőket minden közösségi bírósági felülvizsgálat alá vont aktus kifogásolása esetén alkalmazandónak kell tekintetni, bármilyen természetű legyen is ez az aktus. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke ugyanis a megtámadott közigazgatási aktus hibájának súlya szempontjából nem tesz semmilyen különbséget a panasz és a kereset elfogadhatóságának feltételei között.

(lásd a 145. és 146. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-219/01. P. sz., Reyna González del Valle kontra Bizottság ügyben 2001. december 6-án hozott végzésének 10. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé); a Bíróság C-229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18-án hozott ítéletének (EBHT 2007., I-439. o.) 101. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-130/00. sz., Reyna González del Valle kontra Bizottság ügyben 2001. március 28-án hozott végzésének 39. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé); az Elsőfokú Bíróság T-289/04. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. március 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-39. o. és II-A-2-171. o.) 40. és 41. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-274/06. sz., Estaser El Mareny kontra Bizottság ügyben 2007. október 25-én hozott végzésének 40. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé).

6. A közösségi intézmények jogi aktusai mellett főszabály szerint a jogszerűség vélelme szól, és akár szabálytalanságuk esetén is joghatást váltanak ki mindaddig, amíg meg nem semmisítik vagy vissza nem vonják őket. Kivételt képez ezen elv alól, hogy azok a jogi aktusok, amelyek olyannyira nyilvánvalóan súlyos hibát hordoznak magukban, amit a közösségi jogrend nem tűr el, olyannak tekintendők, amelyek semmilyen, még átmeneti joghatást sem váltottak ki, azaz azokat jogilag nem létezőnek kell tekinteni. Ez a kivétel olyan két alapvető, bár néha egymással szembenálló követelmény közötti egyensúly fenntartását célozza, amely meg kell feleljen a jogrendszernek, nevezetesen a jogviszonyok stabilitásának és a jogszerűség tiszteletben tartásának. Az intézmények által hozott jogi aktusok nem létező jellegének megállapításához fűződő következmények súlyossága a jogbiztonság igényéből fakadóan megköveteli, hogy erre kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhessen sor. Nem ilyen körülmények állnak fenn abban a helyzetben, amikor a határozat indokolására vonatkozó kötelezettség megszegésében megnyilvánuló hatásköri és alaki hiba nem tűnik olyannyira nyilvánvalóan súlyosnak, hogy a határozatot jogilag nem létezőnek kell tekinteni.

(lásd a 150-153. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-137/92. P. sz., Bizottság kontra BASF és társai ügyben 1994. június 15-én hozott ítéletének (EBHT 1994., I-2555. o.) 48-50. pontja; a Bíróság C-245/92. P. sz., Chemie Linz kontra Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletének (EBHT 1999., I-4643. o.) 93-95. pontja; a Bíróság C-475/01. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2004. október 5-én hozott ítéletének (EBHT 2004., I-8923. o.) 18-20. pontja.

7. A kinevezésre jogosult hatóságra a személyzeti szabályzatban ruházott hatáskörök továbbruházása vagy az e hatáskörök telepítésére vonatkozó szempontoktól való eltérés csak akkor eredményezheti az adminisztráció aktusának semmisségét, ha ez a továbbruházás vagy eltérés a tisztviselő számára a személyzeti szabályzatban biztosított garanciát vagy a személyzeti politikára vonatkozó, a gondos ügyintézés elvéből fakadó szabályt veszélyeztet. A személyzeti szabályzat 2. cikke alapján hozott bizottsági határozat ugyanis a Bizottság szervezeti egységein belül inkább az ügyek elosztását jelenti, nem pedig olyan hatáskörelosztást foglal magában, amelynek a figyelmen kívül hagyása a kijelölt kereteken kívül elfogadott aktusok semmisségét váltaná ki.

(lásd a 155. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-23/96. sz., De Persio kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-483. o. és II-1413. o.) 111. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-118/04. és T-134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2007., I-A-2-37. o. és II-A-2-253. o.) 68. és 71. pontja.

8. A hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a helyzetre utal, amikor valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörökkel felruházták. A határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján feltehető, hogy a határozatot a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hozták.

Ezzel kapcsolatban nem elegendő bizonyos tényekre hivatkozni ezen állítások alátámasztása érdekében, hanem olyan kellően pontos, objektív és egyező bizonyítékokat kell szolgáltatni, amelyek igazolhatják az állítások valóságát, vagy legalábbis valószínűsítik azt; ennek hiányában az egyik fél állításainak tárgyi valószerűsége nem vonható kétségbe.

(lásd a 172. és 173. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-111/99. sz., Samper kontra Parlament ügyben 2000. július 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-135. o. és II-611. o.) 64. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-152/00. sz., E kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-179. o. és II-813. o.) 69. pontja; a fent hivatkozott Cwik kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 179. és 180. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-471/04. sz., Karatzoglou kontra AER ügyben, 2008. december 2-án hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 49. és 50. pontja.

9. A menthető tévedés fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amelyek között az intézmények olyan magatartást tanúsítottak, amely önmagában vagy meghatározó mértékben a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany számára érthető zavart okozott. A menthető tévedés fogalmára - tekintettel arra, hogy az a panasz és a kereset benyújtására vonatkozó, kógens határidők elmulasztását szankcionáló elfogadhatatlanság alóli kivétel - annak a félnek kell hivatkoznia és azt annak a félnek kell bizonyítania, akinek az az érdekében áll, a bíróság pedig hivatalból nem állapíthatja meg ilyen tévedés fennállását.

Ezenkívül jóllehet a menthető tévedés járhat azzal a következménnyel, hogy fenntartja a határidőt, és ennélfogva lehetővé teszi a panasz vagy a kereset elfogadhatóságát a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében vagy a 91. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidők be nem tartása ellenére, nem következhet belőle az, hogy a felperes mentesül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti pert megelőző eljárás alól - amely a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kereset elfogadhatóságának kifejezett feltétele -, sem pedig az, hogy közvetlenül a Közszolgálati Törvényszék előtt lehessen keresetet indítani.

(lásd a 204-206. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15-én hozott ítéletének (EBHT 1994., I-5619. o.) 26. pontja; a Bíróság C-193/01. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és EKB ügyben 2003. május 15-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-4837. o.) 24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-33/89. és T-74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-249. o.) 32. és 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-390/07. P. sz., Speiser kontra Parlament ügyben 2008. november 11-én hozott ítéletének 33. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé).