BH 1997.6.262 Az állami támogatás és az előny megszerzése érdekében részben hamis tartalmú pályázati kérelem benyújtása esetén a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette és a magánokirat-hamisítás vétsége bűnhalmazatban állapítandó meg [Btk. 12. § (1) bek., 276. §, 288. §]

A városi bíróság a vádlottat jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének a bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, míg a magánokirat-hamisítás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. A tényállás lényege a következő.

A vádlott 1992-ben vállalkozói engedélyt váltott ki, és 1992. augusztus 18. napján pályázatot nyújtott be az ÁFI Rt.-hez mint a Területfejlesztési Alap kezelőjéhez a célból, hogy vállalkozásához mint munkahelyteremtő beruházáshoz a Területfejlesztési Alapból támogatást nyerjen. A pályázatban a beruházás céljaként csirkenevelő létesítését jelölte meg egy tehenészeti telepen, vállalva a pályázatban, hogy a telepen 1993. januárra 10 fő munkanélküli foglalkoztatását fogja biztosítani. A vádlott a beruházás költségeként 25 millió forintot jelölt meg, amelyből 7 millió forint volt a saját erő.

A pályázatot elbíráló Területfejlesztési Tárcaközi Bizottság 1992. december 15. napján, majd 1993. november 29. napján a pályázatot megtárgyalta, és a vádlott részére 5 millió forint vissza nem térítendő támogatást engedélyezett a fejlesztési költség 34,5%-áig.

Ezt követően a vádlott az ÁFI Rt.-vel 1993. december 20. napján támogatási szerződést kötött, mely szerint a beruházás tervezett kezdési időpontja 1993. december hó, a befejezési időpont 1994. május hó. A fejlesztés költség-előirányzata 14,5 millió forint, a saját forrás 9,5 millió forint, a támogatás mértéke pedig 5 millió forint, mely támogatás kizárólag tárgyi eszközök és immateriális javak beszerzési, illetve előállítási, valamint a beruházás beindításához szükséges munkaerők betanításával kapcsolatos egyszeri képzési költségeinek fedezetére vehető igénybe. Az igénybevétel mértéke számlánként az áfa nélküli összeg 34,5%-a. A szerződés alapján a beruházás pénzügyi lebonyolítását az A. Bank Rt. végezte.

A vádlott nem rendelkezett azonban a pályázatban, illetve szerződésben megjelölt saját erővel, annak összege mindössze 250 000-300 000 forint volt.

A szerződés megkötését követően 1993. december 28-tól 1994. január 10. napjáig terjedő időben a vádlott 4 hamis számlát és egy hamis adásvételi szerződést készített a költségeinek igazolására. Építési, víz- és villanyszerelési munkákról, valamint gépkocsivásárlásról összesen 12 250 724 forint nettó értékben. Ezeket a hamis számlákat, valamint a beruházás helye szerinti ingatlan vételáráról kiállított valós 2 250 000 forint értékű számlával együtt folyamatosan benyújtotta az A. Bank Rt.-hez, amely a számlák alapján a vádlott részére 1994. január 5. napján 1 738 800 forint, 1994. január 14. napján 1 303 385 forint 1994. január 20-án 1 957 815 forint, összesen tehát 5 millió forint támogatást utalt ki.

A vádlott a felvett 5 millió forint támogatásból fizette ki a beruházás helye szerinti ingatlan vételárát teljes egészében, amely összegből a támogatás szempontjából elismerhető költség csupán 775 250 forint volt, az ezt meghaladó összeget a beruházás megvalósítására fordította volna, de nem a támogatási szerződésnek megfelelően. Ezek a költségei nem voltak a támogatás szempontjából elismert költségek. A vádlott a támogatási szerződésben foglaltakat megsértette azzal is, hogy egyetlen munkanélküli munkavállalót sem foglalkoztatott, sőt a Munkaügyi Központot sem kereste meg evégett. A vádlott a fentiek alapján a támogatáshoz jogtalanul jutott hozzá. A bűncselekménnyel okozott 5 millió forint kár nem térült meg.

Az ítélet jogi indokolásából: A Btk. 276. §-a szerint aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A Btk. 288. §-a szerint aki gazdasági előny megszerzésének érdekében a döntésre jogosult szervet vagy személyt megtéveszti, és ezáltal maga vagy más részére jogtalanul szerzi meg az állam által biztosított gazdasági előnyt, bűntettet követ el, és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének az elkövetési magatartása: a döntésre jogosult megtévesztése. A törvényi tényálláshoz hozzátartozik az állam által biztosított gazdasági előny megszerzése akár az elkövető, akár más részére, mely megszerezhető mind aktív, mind passzív magatartással. Ennek a gazdasági bűncselekmények a jogi tárgya: az állam által biztosított gazdasági támogatások rendszere. Az elkövető célja a gazdasági előny megszerzése, azaz célzatos bűncselekményről van szó, az eredmény pedig a célba vett gazdasági előny tényleges megszerzése, tehát materiális bűncselekmény.

Az ítéleti tényállásból megállapítható, hogy a vádlott elkövette a Btk. 288. §-ába ütköző jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének a bűntettét. A bíróságnak azonban azt is vizsgálnia kellett, hogy a vádlottnak ez a cselekménye megvalósította-e a magánokirat-hamisítás vétségét is. A Btk. 12. §-ának (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. Az adott esetben a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettét és a magánokirat-hamisítás vétségét a cél- és eszközcselekmény viszonylatában kell vizsgálni. A bírói gyakorlat szerint az eszközcselekmény nem állapítható meg bűnhalmazatban a célcselekmény mellett, ha az eszközcselekmény a célcselekménnyel szükségszerű kapcsolatban áll; szükségszerű a kapcsolat, ha in abstracto, azaz a törvényi tényállások közötti olyan a viszony, hogy a célcselekmény nem valósítható meg az eszközkapcsolat nélkül.

A városi bíróság álláspontja szerint a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette a magánokirat-hamisítás vétségével olyan szükségszerű kapcsolatban áll, hogy a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettét a magánokirat-hamisítás vétsége nélkül egyáltalán nem lehet elkövetni. Ahhoz ugyanis, hogy az államtól valamilyen magánszemély vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany gazdasági előnyt szerezhessen meg, feltétlenül szükséges olyan magánokiratot felhasználni, a meghatározott állami szervhez vagy a döntésre jogosult szervhez, amely magánokiratnak feltétlenül hamisnak, hamisítottnak vagy valótlan tartalmúnak kell lennie.

Az adott esetben az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. tv. 54. §-ának (1) bekezdése előírta a pályázatot mint kötelező kelléket, a 169/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése pedig meghatározta, hogy a pályázathoz milyen mellékleteket kell csatolni. Ugyanezen kormányrendelet 4. §-a meghatározta, hogy a támogatás szempontjából melyek az elismerhető költségek; az 5. § (1) bekezdése szerint pedig a támogatás igénybevétele a saját forrás felhasználásával arányosan történhet. Mindez azt eredményezi, hogy amennyiben a vádlott nem nyújtja be a hamis számlákat, akkor nem jut hozzá a támogatáshoz, tehát az eszközcselekmény nélkül a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének a bűntette nem lenne befejezett bűncselekmény. Tény, hogy a bírói gyakorlat szerint a vagyon elleni bűncselekmények és a magánokirat-hamisítás vétsége általában bűnhalmazatban állnak; a vagyon elleni bűncselekmények és a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában a cél és eszközcselekmény csupán esetleges. Az adott esetben azonban a cél- és eszközcselekmény nem esetleges, nem rendszerinti, hanem szükségszerű, és ez a kapcsolat fennáll a törvényi tényállások között is. Megjegyzi végezetül a városi bíróság, hogy a bírói gyakorlat a magánokirat-hamisítás vétségét nem állapíthatja meg bűnhalmazatban az adócsalással sem.