BH 2019.7.214 Nem jogsértő a lakcím érvénytelenítése, ha az ingatlant az érintett személy nemcsak átmenetileg, hanem hosszabb idő óta végleges jelleggel hagyta el, és életvitelszerűen máshol lakik. Szükségtelen a hatósági eljárás megismételtetése olyan bizonyítás lefolytatása céljából, amelytől nem várható eltérő eredmény, különösen, ha az ügyfél saját nyilatkozatai voltak önmagukban ellentmondásosak. Csak súlyos, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés alapozhatja meg a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését [1992. LXVI. tv. (Nytv.) 5. § (2) bek., 26. § (5) bek., (5a) bek., 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 34. § (3) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27016/2017/4., Kúria Kfv.37761/2017/4. (*BH 2019.7.214*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A beavatkozó, aki felperes volt házastársa, 2015. június 15. napján kérelmet nyújtott be Kerepes város jegyzőjéhez (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), amelyben a felperes lakóhelyének a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban fiktív lakcímként történő szerepeltetését kérte, mivel felperes 2006-ban minden személyes ingóságával együtt a visszatérés szándéka nélkül, végleg elköltözött az ingatlanból.

[2] Az elsőfokú hatóság 2015. november 3. napján tartott helyszíni szemlét perbeli ingatlanban. Az arról készült jegyzőkönyvben a beavatkozó úgy nyilatkozott, hogy a felperes személyes holmija nincs az ingatlanban, csak olyan tárgyak találhatók, amelyek a beavatkozó tulajdonában vannak. A felperes a saját ingóságait, tárgyait elvitte, részben még a beavatkozó tulajdonát képező tárgyakat is.

[3] Az elsőfokú hatóság két alkalommal kereste meg belföldi jogsegély keretében a felperes tényleges tartózkodási helye szerinti Sz.-i Község Közös Önkormányzati Hivatal jegyzőjét, aki nyilatkoztatta a felperest, és megküldte az önkormányzati hivatalban 2015. szeptember 28-án és 2016. február 25. napján készített jegyzőkönyveket, amelyekben a felperes úgy nyilatkozott, hogy a perbeli lakásban személyes használati tárgyai megtalálhatók, az ingatlan után helyi adót (gépjárműadót, magánszemélyek kommunális adóját) Kerepes Város Önkormányzat részére fizeti. A Gödöllői Városi Bíróság előtt pedig 2015. február 9. napján polgári pert kezdeményezett a házastársi közös vagyon megosztása iránt. Állandó lakóhelye továbbra is a perbeli ingatlan, átmenetileg tartózkodik a gyermeke tulajdonát képező Sz. településen lévő ingatlanban, ez tehát csak a tartózkodási helyét képezi, mivel három hónapnál hosszabb ideig az ingatlan karbantartása érdekében ott tartózkodik.

[4] A beavatkozó csatolta B. L. 2016. június 20. napján kelt nyilatkozatát, amely szerint a felperes Sz. településen hosszú évek óta és állandó jelleggel lakik, valamint S. L.-né 2016. június 22. napján tett nyilatkozatát, hogy felperes 10 éve elköltözött a perbeli ingatlanból, és személyes holmija ott nem maradt, sőt olyan vagyontárgyakat is elvitt, amelyek közös tulajdont képeztek.

[5] Az elsőfokú hatóság megismételt eljárás keretében 2016. július 13. napján kelt 1143-12/2016. számú határozatával a felperes perbeli ingatlanban fennálló lakcímét fiktívvé nyilvánította. Megállapította, hogy a felperes - a rendelkezésre álló adatok, a beavatkozó nyilatkozata, továbbá B. L. és S. L.-né nyilatkozata alapján - több mint 10 éve elköltözött az ingatlanból, személyes ingóságai ott nem találhatók, és a felperes az ingatlanból visszatérés szándéka nélkül távozott el, melyet alátámaszt az a tény, hogy a visszatérésre vonatkozó szándékát nem jelezte.

[6] Az elsőfokú hatóság határozata a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 5. § (2) bekezdésén, 26. § (1) bekezdésén, valamint az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 35. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakon alapszik.

[7] A felperes a határozattal szembeni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a beavatkozóval kötött házasságát a Gödöllői Városi Bíróság a 12.P.20.412/2006/8. számú ítéletével egyező akaratnyilvánítás mellett bontotta fel, és jóváhagyta végzésével a lakáshasználat kérdésében kötött egyezséget is, amely szerint a közös tulajdonukat képező lakás használatát egymás között megosztották. A felperes a házasság felbontásától kezdődően a lakást életvitelszerűen használja. Bizonyítási indítványa körében kérte beszerezni a lakáshasználattal kapcsolatos bírósági egyezséget jóváhagyó végzést, valamint megjelölt három tanút, akiknek a meghallgatását kérte annak alátámasztására, hogy az ingatlant a volt házastársával elkülönülten használják.

[8] Kifejtette a fellebbezésében, hogy a közös tulajdonban lévő ingatlant csak átmenetileg, hétvégeken hagyta el, amikor az Sz. településen lévő ingatlanban tartózkodott. A felperes előadta, hogy az átmeneti tartózkodási helyét egyébként 2016. július 27. napján a lakcímbejelentő lap tanúsága szerint megszüntette.

[9] Az alperes 2016. szeptember 9. napján hozott PE/040/1293-8/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes lakcímét érvénytelennek nyilvánította, és a határozat jogerőre emelkedését követően a nyilvántartásban fiktív jelzéssel szerepeltetni rendelte mindaddig, míg a felperes a valós címet be nem jelenti. Kötelezte a felperest a részére kiállított érvénytelen hatósági igazolvány jogerőre emelkedéstől számított 8 napon belül történő leadására. Az alperes elrendelte a hatósági igazolvány bevonását, érvénytelenítését, és az érvénytelenítés tényének a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzését.

[10] Rámutatott a másodfokú határozat, hogy az Nytv. 5. § (2) bekezdése helyes értelme az, hogy a polgár a bejelentett lakcímén életvitelszerűen lakik, vagyis a rövidebb távolléteket (munka, utazás stb.) figyelmen kívül hagyva a bejelentett lakcímén tartózkodik. Nem szerepeltethető fiktív jelzéssel a lakcím, ha a jegyző, illetve a járási hivatal az eljárása során megállapítja, hogy az érintett - a lakás végleges elhagyásának szándéka nélkül - átmenetileg nem tartózkodik a lakásban.

[11] Fentiekben rögzítettek alapján megállapítható, hogy a felperes nem lakik az eljárásbeli ingatlanban, a felperes nyilatkozataiban semmilyen olyan bizonyítékot nem tárt a hatóság elé, amely alátámasztaná, hogy az ingatlanban jelenleg is életvitelszerűen lakik, tartózkodik. A lakcímnyilvántartást a hatóság annak érdekében vezeti, hogy a polgárok valós, tényleges állapotnak megfelelő lakcímadata megállapítható legyen. A lakcímadat valódiságának vizsgálata során a hatóság azt ellenőrzi, hogy az oda bejelentett személy ténylegesen ott lakik-e. Amennyiben a hatóság arra a következtetésre jut, hogy a polgár ténylegesen nem a bejelentett lakcímen él, akkor megállapítja a lakcím érvénytelenségét, illetőleg fiktív jelzéssel szerepelteti. Rögzíteni szükséges továbbá, hogy mind az elsőfokú hatóságnak, mind az alperesnek az R. 35. § (3) bekezdésben foglalt feltétel - végleges elhagyás szándéka - körében a fenti tényeket kellett értékelnie. Vizsgálata nem terjedhet ki arra, hogy a kérelmezettnek a jövőre nézve milyen tervei vannak az ingatlannal kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy az eljárás során feltárt bizonyítékok egyértelműen alátámasztják a beavatkozó állítását, miszerint a felperes nem lakik az eljárásbeli ingatlanban, és ott semmilyen ingósága nem maradt, a felperes lakcímének érvénytelenítése indokolt.