3167/2014. (VI. 3.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában és a 6/2013. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

Indokolás

[1] 1. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 73.Pf.638.355/2013/4. számú végzésében benyújtott indítványában az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában, és a 6/2013. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.

[2] A másodfokú bíróság az előtte folyó egyedi ügyben az alábbiakat észlelte. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felek között 2007. április 25-én létrejött kölcsönszerződés, az ezen szerződésre vonatkozó ingatlan önálló zálogszerződés, illetve a 2007. május 2-án létrejött egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozat semmis. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 239/A. § (1) bekezdését, a Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) pontját, valamint a Ptk. 251. § (1) bekezdését jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése együtt alkalmazandó a Pp. 123. §-ával, ezért a perben megállapítási keresetnek nincs helye. Arra az esetre, ha a bíróság a kölcsönszerződés egyes pontjait mégis érvénytelennek találná, kérte a szerződés részleges érvénytelenségének megállapításával egyidejűleg a szerződést az érvénytelenség okának kiküszöbölésével hatályában fenntartani és a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé nyilvánítani. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet kereset szerinti megváltoztatását kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a perbeli kölcsönszerződés semmis, mert az a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat nem tartalmazza. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjával kapcsolatban kiemelte, hogy a 6/2013. jogegységi határozat lényegében azt írja elő, hogy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményét kell alkalmazni, ha a szerződés nem felel meg a d) pont szerinti elvárásnak és azt módosítani nem lehet. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjával kapcsolatban pedig szintén ezen jogegységi határozatot tekintette iránymutatónak.

[3] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a jogvita elbírálásakor figyelemmel kell lennie egyrészt a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat 4. pontjában foglaltakra, mely szerint ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg - a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt -, a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie. A jogegységi tanács álláspontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákban a bíróságoknak különösen arra kell törekedniük, hogy minden lehetséges esetben kiküszöböljék az érvénytelenség okát és a szerződést érvényessé nyilvánítsák. A szerződés érvényessé nyilvánítása olyan helyzetet teremt, mintha a felek már eredetileg ís érvényes szerződést kötöttek volna (ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítás). A bíróságnak érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződések esetében azért kell elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására törekednie, mert az esetek nagy részében ez a megoldás szolgálja mindkét szerződő fél, de főként az adósok érdekét, akiknek a még fennálló tartozása más érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása esetén egy összegben azonnal esedékessé válna.

[4] A másodfokú bíróság szerint másrészt a jogvita elbírálásánál irányadónak kellett tekinteni a Ptk. 239/A. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása iránt indított perekről szóló 5/2013. Polgári jogegységi határozatot is. Ennek 3. pontja értelmében a Ptk. 239/A. §-a alapján indult megállapítási perben az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazása iránt viszontkeresetet akkor lehet előterjeszteni, ha az alperes a szerződés érvénytelenségét nem vitatja, vagyis elismeri a keresetben foglaltakat. Így tehát ha az alperes az érvénytelenség fennállását nem ismeri el, a jogkövetkezmények levonása iránt viszontkeresetet - arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetének helyt adna - nem nyújthat be, mert feltételhez kötött viszontkereset előterjesztésének nincs helye.

[5] A másodfokú bíróság szerint a fenti két jogegységi határozat alapján az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy a bíróságnak a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie (6/2013. PJE), de erre még sincs lehetőség az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglalt korlátozás miatt, mert az alperes számára csak akkor teszi lehetővé a viszontkereset előterjesztését a felperes Ptk. 239/A. §-a szerinti megállapítási keresetével szemben, ha az alperes a szerződés érvénytelenségét nem vitatja.

[6] 2. Az indítvány szerint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében "a Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz". A jogegységi határozat célja a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása.

[7] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 155/B. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt szabályok szerint hivatalból vagy kérelemre kezdeményezheti.

[8] Az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglaltak a másodfokú bíróság megítélése szerint alaptörvény-ellenesek, az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltakat sértik, nem biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét, az alsóbb bíróságoknak kötelező, de ellentétes iránymutatást adnak. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság az Alkotmánybíróságtól várja az iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a jogalkalmazás során a 6/2013. Polgári jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak vagy az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglaltak szerint járjon el.

[9] 3. Az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálta el. Az Abtv. 37. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban, bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban, alkotmányjogi panasz alapján, vagy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata során felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangját. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

[10] 4. Tekintettel arra, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény a jogbiztonság és a jogegység biztosítása körében a jelen ügyben benyújtott indítványban felvetett alkotmányjogi kérdést illetően azonosan rendelkezik, a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság 3068/2013. (III. 14.) AB határozatának a [24] bekezdésében rögzítettek az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatát tükrözik. Eszerint az azonos szintű jogszabályok közötti valós vagy vélt kollízióval kapcsolatosan a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban elvi éllel mutatott rá az Alkotmánybíróság arra, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet. [... ] Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. [... ] Az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet." (ABH 1991, 175, 176.).

[11] 5. Az indítvány az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése sérelmére hivatkozik. Ez a szabály az Alaptörvénynek az államra vonatkozó rendelkezései között található. Az Alaptörvény 25-28. cikkei a bíróságokról szólnak. A 25. cikk (2) bekezdése a bíróságok feladatait határozzák meg. A 25. cikk (3) bekezdése a Kúria egyik feladatkörét és ennek a feladatkörnek az egyik eszközét a joghatásával együtt határozza meg. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésével az a kérdés, hogy két jogegységi határozat egyes elemei egymással vélt vagy valós ellentétben állnak, nem hozható összefüggésbe.

[12] Az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). A 3037/2014. (III. 13.) AB határozat [29]-[30] bekezdése értelmében a bírósági eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.

[13] A két jogegységi határozat felhívott pontjainak, továbbá a Ptk., a Hpt. és a Pp. egyes érintett rendelkezéseinek az értékelése az alkalmazandó jog megválasztását, a szabályok egymáshoz való viszonyának az önálló értelmezését jelentené.

[14] Az indítvány az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésén kívül más, anyagi alkotmányellenességhez vezető okot nem hozott fel a jogegységi határozatokkal kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezést elutasította.

Budapest, 2014. május 27.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/528/2014.