BH+ 2015.10.408 Az ismeretlen tettes ellen előterjesztett magánindítvány joghatályos, ezért - ha utóbb a tettes személye ismertté válik - a jogosultat nem kell nyilatkoztatni arra nézve, hogy a most már ismert elkövetővel szemben fenntartja-e az indítványát [Be. 173. § (3) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Marcali Járásbíróság B.254/2010/20., Kaposvári Törvényszék Bf.970/2011/4., Kúria Bfv.1278/2014/7. (*BH+ 2015.10.408*)

***********

A Városi Bíróság a 2011. november 16-án kelt - a terhelt távollétében meghozott - ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 176/A. § (2) bekezdés a) pont], és ezért őt 1 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A terhelt védőjének fellebbezése alapján eljárva a Törvényszék a 2012. március 12-én kihirdetett és ugyanaznap jogerős végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Ennek indokai szerint az eljárt bíróságok törvényes vád hiányában jártak el. A terhére rótt zaklatás vétsége ugyanis a Be. 183. § (1) bekezdése értelmében csak magánindítványra büntethető, ami jelen ügyben nem állt rendelkezésre.

A sértett - B. A. - S.- A.- és ismeretlen társa ellen tett feljelentést, azonban a nyomozást később S. A.-tel szemben bűncselekmény hiányában megszüntették.

A Be. 173. § (3) bekezdése értelmében a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.

Ennek megfelelően nyilatkoztatta utóbb a nyomozó hatóság a sértettet és "három tanúját", akik azonban egyöntetűen azt jelentették ki, hogy nem kívánnak magánindítványt előterjeszteni, és nem kérik az elkövetők megbüntetését.

Ezért már az ügyészségnek is meg kellett volna szüntetnie az eljárást, azonban ennek ellenére vádat emelt, ami így - a magánindítvány hiányában - nem törvényes.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a vád törvényességének kritériumait elsődlegesen a Be. 2. § (2) bekezdése határozza meg. Eszerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez egyúttal a Be. 217. § (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kellékek meglétét is feltételezi. A további, az említett törvényhely c)-j) pontjaiban meghatározott kellékeket azonban a bíróság utóbb is pótolhatja eljárásában, így a d) pontban megjelölt magánindítványt is beszerezheti utólag.

Ezt követően kifejtette: jelen ügyben azonban még csak kellékhiány sem állt fenn. A magánindítvány ugyanis nem formához kötött jognyilatkozat, magánindítványnak tekintendő a jogosult minden olyan nyilatkozata, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.

A sértett pedig még a cselekmény napján feljelentést tett a rendőrkapitányságon. A feljelentést S. A. és ismeretlen társa ellen tette meg azon cselekményük miatt, mert nem sokkal korábban megjelentek a lakásán és fiát keresték, miközben őt megfenyegették. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy az ismeretlen személy a terhelt személyében azonosítható.

Ezt követően a sértett valóban tett olyan nyilatkozatot, miszerint a magánindítványát visszavonja, erre azonban a törvény nem ad lehetőséget.

Így tehát megállapítható, hogy a sértett már a cselekmény napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben.

Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a támadott határozatok hatályában való fenntartására tett indítványt.

A legfőbb ügyész átiratára a terhelt írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Ebben megismételte: az ügyben a sértett valóban tett feljelentést S. A. és ismeretlen társa ellen, az ismeretlen személyt pedig a nyomozás során valóban vele azonosították. Álláspontja szerint azonban a már idézett Be. 173. § (3) bekezdése alapján a magánindítvány tételének 30 napos törvényi határideje éppen ettől kezdve nyílt csak meg a sértett számára, hiszen ekkor szerzett tudomást a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről. Ezt követően azonban - noha a nyomozó hatóság szabályszerűen fel is hívta a nyilatkozattételre - már nem kívánt magánindítvánnyal élni.

Ezt később a bíróság sem pótolta, mert a tanúk a tárgyaláson is úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak magánindítvánnyal élni.

A terhelt kitért rá: a S. A. ellen tett feljelentés azért sem joghatályos magánindítvány az ő vonatkozásában, mert bár a korábbi Btk. 31. § (5) bekezdése szerint bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos, azonban S. A-tel szemben már a nyomozást - bűncselekmény hiányában - jogerősen megszüntették. Így tehát mivel S. A. nem volt elkövető, az ellene előterjesztett magánindítvány e rendelkezés alapján sem joghatályos vele szemben sem.

A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el, azonban azt nem találta alaposnak.

Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség átiratának indokolását sem mindenben osztotta.

Elsőként azt kell rögzíteni: a jogerős ítélet felülvizsgálati indítvánnyal támadható, mert bár a terhelt a távollétében meghozott határozatokkal szemben - tartózkodási helyének ismertté válását követően - perújítási indítványt terjesztett elő, azonban azt érdemben a Járásbíróság a 2013. november 19-én jogerős végzésével elutasította.

A felülvizsgálat okát illetően a Kúria előrebocsátja: a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A törvényes vád hiánya a Be. 373. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés, ekként így a felülvizsgálatra törvényes alapot nyújt.

Ugyanakkor a korábbi Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt zaklatás vétsége - a korábbi Btk. 31. § (1) bekezdésére és 183. § (1) bekezdésére tekintettel - csak magánindítványra büntethető, de nem magánvádas bűncselekmény, így miatta az ügyész emel, és képviseli a vádat.

A vád törvényessége tehát nem a feljelentés, hanem az ügyészi vádirat tekintetében vizsgálandó, annak kritériumait pedig elsődlegesen valóban a Be. 2. § (2) bekezdése határozza meg. Ezt érintő ténybeli kifogást azonban a terhelti indítvány ténylegesen nem tartalmaz.

Ugyancsak nem hozható összefüggésbe a magánindítvány hiánya vagy léte a Be. 217. § (3) bekezdés a)-j) pontjában felsorolt vádirati kellékekkel sem. A hivatkozott rendelkezés d) pontja csupán azt írja elő, hogy ha az eljárás megindítását a törvény egyéb feltételhez - például magánindítványhoz - köti, annak meglétét a vádiratban fel kell tüntetni. Ez jelen esetben törvényesen megtörtént, a vádirat első oldalának utolsó két sora a törvényi előírást maradéktalanul kimeríti.