A Kúria Jpe.60019/2021/18. számú precedensképes határozata fogyasztóvédelmi versenyügy tárgyában. [2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 41/D. § (3) bek., 41/B. § (1) bek., 2017. évi I. törvény (Kp.) 118. § (1) bek.] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Farkas Katalin, Fehérné dr. Tóth Kincső, Gimesi Ágnes, Gyarmathy Judit, Kalas Tibor, Magyarfalvi Katalin, Márton Gizella, Molnár Ferencné, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Orosz Árpád, Patyi András, Puskás Péter, Salamonné dr. Piltz Judit, Simonné dr. Gombos Katalin, Somogyi Gábor, Stark Marianna, Suba Ildikó, Szabó Klára, Varga Zs. András

A határozat elvi tartalma:

I. A fél által a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjára alapított befogadási okra tekintettel hozott befogadást megtagadó végzés elleni jogegységi panasznak a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján nincs helye.

II. Jogegységi panasznak csak a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontján alapuló befogadási ok vonatkozásában hozott befogadást megatagadó végzés ellen van helye a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értemében.

***********

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.019/2021/18.

A felperes: a felperes neve

(a felperes címe)

A felperes képviselője: Oppenheim Ügyvédi Iroda

(Dr. Marosi Zoltán ügyvéd,

a felperesi képviselő címe)

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal

(az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Ay Zoltán Nándor kamarai jogtanácsos

A per tárgya: fogyasztóvédelmi versenyügy

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.III.37.388/2020/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a jogegységi panaszt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztóvédelmi versenyügyben azt állapította meg, hogy a felperes - egyúttal a jogegységi panasz benyújtója - 2016. október 6. és 2017. október 22. között alkalmazott, tarifacsomag neve tarifacsomagban (S, M, L, XXL) két év hűségidővel lakossági ügyfeleknek (esetenként nulla forintért) kínált kedvezményes készülékeket népszerűsítő kommunikációs eszközein (pl. televíziós reklám, szórólap, facebook hirdetés) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amikor elhallgatta, hogy amennyiben a fogyasztó készülékvásárlási lehetőséggel is él, akkor az általa fizetendő előfizetői díj magasabb, mint amennyiben - ugyanarra a díjcsomagra készülék vásárlása nélkül - kizárólag hűségidő vállalása mellett előfizetésre vonatkozó szerződést kötne, tehát a készülékvásárlásra tekintettel többletköltsége keletkezik. A felperes ezzel a magatartásával megsértette a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1) bekezdését és 7. § (1) bekezdését, ezért az alperes a 2019. december 20-án meghozott VJ/13-65/2018. számú határozatával a felperest 1.800.000.000 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

Kereset, jogerős ítélet

[2] A felperes az alperes határozata ellen benyújtott keresetlevelében sérelmezte az ügyintézési határidő túllépését, továbbá a jogsértés megállapítását, a bírság kiszabását. Az ügyleti döntés fogalmának értelmezésére előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.

[3] A Fővárosi Törvényszék a 2021. március 11-én meghozott 105.K.701.058/2020/24. számú ítéletével a felperes keresetét részben megalapozottnak találva az alperes határozatának bírságot kiszabó rendelkezését megsemmisítette és az alperest e körben új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes ügyintézési határidő túllépésére vonatkozó kereseti kérelmét. A bíróság megállapítása szerint a kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki átlagos, észszerűen jól informált, körültekintő és észszerűen figyelmes fogyasztó. A bírói gyakorlat alapján rámutatott, hogy a reklámoknak önmagukban pontosnak és valósnak kell lenniük és ugyan a reklám formájában megjelenő kommunikációtól nem várható el a teljes körű termékleírás, azonban amennyiben a reklámozó a termék lényeges tulajdonságának a közlésébe bocsátkozik, azt úgy kell tennie, hogy a fogyasztók az egymástól elválaszthatatlan feltételeket a reklámból egyidejűleg megismerhessék. A jogsértés megállapíthatósága szempontjából irreleváns, hogy az észszerűen eljáró fogyasztóknak esetlegesen utóbb módjában állt a teljes körű tájékoztatás megszerzése, mert a jogsértés a jogsértő információ közreadásával (lényeges információ elhallgatásával) befejeződött. Hangsúlyozta, hogy az ügyleti döntés fogalmát tágan kell értelmezni, annak fogalmába a fogyasztó által egy termékkel kapcsolatban hozott döntések széles köre beletartozik, magában foglalja a vásárlást megelőző és a vásárlás utáni döntéseket is. Így az ügyleti döntési folyamat része a figyelemfelkeltés is. A felperes által közzétett kommunikációk fő üzenete az volt, hogy az érintett kereskedelmi kommunikációk által népszerűsített készülékek kedvezményes vételáron vagy ingyenesen vásárolhatók meg és a fogyasztót a határozott idejű elköteleződést jelentő feltételen (a kétéves hűségidőn) kívül egyéb költség nem fogja terhelni. Az megjelent a kereskedelmi kommunikációkban, hogy az adott készülékár a hirdetett díjcsomagra vállalt hűségidővel vehető igénybe, az azonban nem jelent meg, hogy a reklámokban feltüntetett készülékáron felül a hűségidő alatt fizetendő havi díjba beépítetten többletköltség is terheli a fogyasztót. A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált felperesi kereskedelmi kommunikációk objektíve alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, mivel kellő alapot adhattak arra, hogy az átlagfogyasztóban téves képzet alakuljon ki a készülékárakkal összefüggésben, hiszen nem adtak tájékoztatást arról, hogy a készülékek árát a tarifacsomagba beépítetten, a havi díj részeként kell megfizetni, valamint, hogy a készülékes előfizetés díja magasabb volt, mint készülékvásárlás nélkül hűségidő vállalása mellett kötött előfizetői szerződés havi díja. Elutasította a felperesnek az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló indítványát, mert álláspontja szerint az ügyleti döntés fogalma kellően kidolgozott mind az európai uniós, mind a magyar bírósági gyakorlatban.

[4] Az elsőfokú bíróság a felperesnek a bírság összegét vitató kereseti kérelmét megalapozottnak találta a bírságkiszabáshoz kapcsolódó mérlegelés indokolási hiányosságaira tekintettel.

A felülvizsgálati kérelmek