A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.II.60.019/2021/18.]

jogegységi panasz elutasításáról

Az ügy száma: Jpe.II.60.019/2021/18.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Oppenheim Ügyvédi Iroda (Dr. Marosi Zoltán ügyvéd, a felperesi képviselő címe)

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Ay Zoltán Nándor kamarai jogtanácsos

A per tárgya: fogyasztóvédelmi versenyügy

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.III.37.388/2020/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a jogegységi panaszt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztóvédelmi versenyügyben azt állapította meg, hogy a felperes - egyúttal a jogegységi panasz benyújtója - 2016. október 6. és 2017. október 22. között alkalmazott, a tarifacsomag neve tarifacsomagban (S, M, L, XXL) két év hűségidővel lakossági ügyfeleknek (esetenként nulla forintért) kínált kedvezményes készülékeket népszerűsítő kommunikációs eszközein (pl. televíziós reklám, szórólap, facebook hirdetés) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amikor elhallgatta, hogy amennyiben a fogyasztó készülékvásárlási lehetőséggel is él, akkor az általa fizetendő előfizetői díj magasabb, mint amennyiben - ugyanarra a díjcsomagra készülék vásárlása nélkül - kizárólag hűségidő vállalása mellett előfizetésre vonatkozó szerződést kötne, tehát a készülékvásárlásra tekintettel többletköltsége keletkezik. A felperes ezzel a magatartásával megsértette a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1) bekezdését és 7. § (1) bekezdését, ezért az alperes a 2019. december 20-án meghozott VJ/13-65/2018. számú határozatával a felperest 1.800.000.000 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

Kereset, jogerős ítélet

[2] A felperes az alperes határozata ellen benyújtott keresetlevelében sérelmezte az ügyintézési határidő túllépését, továbbá a jogsértés megállapítását, a bírság kiszabását. Az ügyleti döntés fogalmának értelmezésére előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.

[3] A Fővárosi Törvényszék a 2021. március 11-én meghozott 105.K.701.058/2020/24. számú ítéletével a felperes keresetét részben megalapozottnak találva az alperes határozatának bírságot kiszabó rendelkezését megsemmisítette és az alperest e körben új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes ügyintézési határidő túllépésére vonatkozó kereseti kérelmét. A bíróság megállapítása szerint a kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki átlagos, észszerűen jól informált, körültekintő és észszerűen figyelmes fogyasztó. A bírói gyakorlat alapján rámutatott, hogy a reklámoknak önmagukban pontosnak és valósnak kell lenniük és ugyan a reklám formájában megjelenő kommunikációtól nem várható el a teljes körű termékleírás, azonban amennyiben a reklámozó a termék lényeges tulajdonságának a közlésébe bocsátkozik, azt úgy kell tennie, hogy a fogyasztók az egymástól elválaszthatatlan feltételeket a reklámból egyidejűleg megismerhessék. A jogsértés megállapíthatósága szempontjából irreleváns, hogy az észszerűen eljáró fogyasztóknak esetlegesen utóbb módjában állt a teljes körű tájékoztatás megszerzése, mert a jogsértés a jogsértő információ közreadásával (lényeges információ elhallgatásával) befejeződött. Hangsúlyozta, hogy az ügyleti döntés fogalmát tágan kell értelmezni, annak fogalmába a fogyasztó által egy termékkel kapcsolatban hozott döntések széles köre beletartozik, magában foglalja a vásárlást megelőző és a vásárlás utáni döntéseket is. Így az ügyleti döntési folyamat része a figyelemfelkeltés is. A felperes által közzétett kommunikációk fő üzenete az volt, hogy az érintett kereskedelmi kommunikációk által népszerűsített készülékek kedvezményes vételáron vagy ingyenesen vásárolhatók meg és a fogyasztót a határozott idejű elköteleződést jelentő feltételen (a kétéves hűségidőn) kívül egyéb költség nem fogja terhelni. Az megjelent a kereskedelmi kommunikációkban, hogy az adott készülékár a hirdetett díjcsomagra vállalt hűségidővel vehető igénybe, az azonban nem jelent meg, hogy a reklámokban feltüntetett készülékáron felül a hűségidő alatt fizetendő havi díjba beépítetten többletköltség is terheli a fogyasztót. A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált felperesi kereskedelmi kommunikációk objektíve alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, mivel kellő alapot adhattak arra, hogy az átlagfogyasztóban téves képzet alakuljon ki a készülékárakkal összefüggésben, hiszen nem adtak tájékoztatást arról, hogy a készülékek árát a tarifacsomagba beépítetten, a havi díj részeként kell megfizetni, valamint, hogy a készülékes előfizetés díja magasabb volt, mint készülékvásárlás nélkül hűségidő vállalása mellett kötött előfizetői szerződés havi díja. Elutasította a felperesnek az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló indítványát, mert álláspontja szerint az ügyleti döntés fogalma kellően kidolgozott mind az európai uniós, mind a magyar bírósági gyakorlatban.

[4] Az elsőfokú bíróság a felperesnek a bírság összegét vitató kereseti kérelmét megalapozottnak találta a bírságkiszabáshoz kapcsolódó mérlegelés indokolási hiányosságaira tekintettel.

A felülvizsgálati kérelmek

[5] Az elsőfokú, jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pontja valamennyi - aa), ab), ac), ad) - alpontjára és b) pontjára is hivatkozott. Sérelmezte, hogy a bíróság az ügyintézési határidő túllépését nem állapította meg, továbbá, hogy a kifogásolt kommunikációkat jogsértőnek ítélte. Álláspontja szerint a bírságkiszabás körében az elsőfokú ítéletben a megsemmisítésen túl tett megállapítások is jogsértőek.

[7] A befogadás körében:

- A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján arra hivatkozott, hogy a joggyakorlat egységessége érdekében szükséges a felülvizsgálati kérelem befogadása, mert az ügyleti döntés fogalmát az elsőfokú bíróság jogsértően értelmezte. Álláspontja szerint az eddigi gyakorlattól eltérően azt várja el az elsőfokú bíróság, hogy különböző ár-összehasonlító számításokat végezzen és annak eredményeit - mint állítólagos "többletköltséget" - osszon meg a fogyasztókkal a reklámjaiban. Az eddigi gyakorlat az Európai Unió Bírósága C-281/12., C-122/10. ítéletei, a Kúria a Kfv.III.37.421/2017/7., Kfv.III.37.276/2020/8., Kf.IV.38.020/2019/9. ítéletei alapján az volt, hogy a kereskedelmi kommunikációban a termék meghatározott lényeges tulajdonságait kell megadni és elegendő a további adatokkal kapcsolatban a kereskedő internetes oldalára hivatkozni, a fogyasztónak tehát módja van további alapvető jelentőségű információkhoz hozzáférni. A fogyasztótól elvárható tájékozottság szintjét a bíróság az eddigi gyakorlattól eltérően vette figyelembe, megsértve ezzel az Fttv. 4. § (1) bekezdését.

- Állítása szerint a felvetett jogkérdés különleges súlya és társadalmi jelentősége miatt is a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja értelmében indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása, mert az elsőfokú bíróság álláspontja számos, jogi szempontból lényeges, a fogyasztóvédelmi jog fejlődése kapcsán alapvető kérdést vet fel, amelyek megválaszolásához jelentős társadalmi érdek fűződik. Előadta továbbá, hogy a kimagasló összegű bírság feszegeti a jogállamiság és a kiszámítható jogalkalmazás határait.

- A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjához kapcsolódóan kiemelte, hogy az ügyleti döntés fogalmának jelen ügy tényállása mellett való értelmezéséhez szükséges előzetes döntéshozatal kezdeményezése.

- A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási okkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az alperes megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát, különösen az észszerű időben való döntéshozatal alapelvét az eljárás elhúzódásával. E körben hivatkozott a Kúria Kf.II.37.959/2018/14., Kf.VI.39.085/2021/5. számú ítéletével való ellentétre.

- A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok kapcsán az ügyintézési határidő túllépésével összefüggésben hivatkozott a Kúria előbb említett ítéletére, továbbá a figyelemfelkeltő reklám vonatkozásában a Kfv.III.37.421/2017/7. számú ítéletére, a reklámozott termék lényeges jellemzője reklámban történő megjelenítésének terjedelme kapcsán a Kfv.III.37.276/2020/8. és Kf.IV.38.020/2019/9. számú ítéletekre.

[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megsemmisítő rendelkezésének jogszerűségét vitatva, a bírságösszeg meghatározásának követhetőségére hivatkozással a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjaira hivatkozással kérte a felülvizsgálati kérelem befogadását.

A Kúria jogegységi panasszal támadott végzése

[9] A Kúria a 2021. május 19-én meghozott Kfv.III.37.388/2021/2. számú végzésével a felperes és az alperes külön-külön benyújtott felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta.

[10] Kifejtette - a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapított befogadás ok vizsgálatával kapcsolatban -, hogy a jogerős ítélet nem vetett fel olyan elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, továbbá nem észlelt olyan, jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdést, amelynek vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának veszélye állna fenn. Nem látta fennállónak a joggyakorlat továbbfejlesztésének a szükségességét sem, mivel a jogerős ítélet által felvetett jogkérdésekben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, nem tapasztalható a körülmények olyan változása, melyre tekintettel annak követése nem támogatható.

[11] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában foglalt feltételek fennállásának vizsgálata körében rámutatott, hogy a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve az ügy társadalmi jelentősége abban az esetben teheti indokolttá a felülvizsgálati kérelem befogadását, ha az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást a Kúria vagy a jogkérdés nagy számban előforduló új típusú ügyben merül fel, a jogalanyok széles körét érinti. Szükségtelen a felülvizsgálatot lefolytatni akkor - hangsúlyozta -, ha bár az ügy társadalmilag jelentős vagy különleges súlyú jogkérdéseket vet fel, de ezek tekintetében a Kúria korábban már állást foglalt és a felülvizsgálattal támadott ítélet nem tér el ezen állásfoglalástól. Álláspontja szerint ezek a feltételek, körülmények nem álltak fenn, a bírság esetlegesen kirívóan magas összege önmagában nem alapozza meg ezen befogadási ok fennállását.

[12] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára alapított befogadásnak szintén nincs helye - fejtette ki -, mert az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége nem állapítható meg.

[13] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján vizsgálva a befogadás feltételeit hangsúlyozta, hogy a befogadás során a felülvizsgálati kérelemben állított eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésekről nem foglalhat állást, mert arra csak a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló, az eljárást befejező határozatban kerülhet sor, mindazonáltal a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabálysértések fennállásuk esetén sem minősülnek olyan jogsértéseknek, amelyek kimerítenék ezen befogadási okban foglalt feltételeket.

[14] A befogadást a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt okból vizsgálva rámutatott, hogy a közzétett ítélkezési gyakorlattól eltérő ítéleti döntés akkor alapozza meg a befogadást, ha az eltérő jogértelmezésen alapul, amely körülményt mindig az eset összes körülménye, az adott tényállás alapján lehet megítélni. A felperes által hivatkozott Kfv.III.37.421/2017/7., Kfv.III.37.276/2020/8., Kf.IV.38.020/2019/9., Kf.VI.39.085/2021/5. számú ítéleteket sorra véve azt állapította meg, hogy a hivatkozott ügyek tényállása relevánsan eltér a jelen ügytől, így nem merült fel a Kúria által közzétett eseti határozatban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapuló kérdés, ezért ezeket az ítéleteket a befogadhatóság vizsgálatakor nem lehetett figyelembe venni.

A jogegységi panasz

[15] A 2021. június 16-án elektronikusan átvett felülvizsgálati végzés ellen a felperes (a továbbiakban: panaszos) - törvényes határidőben - 2021. július 1-jén jogegységi panaszt nyújtott be, július 2-án 3.500.000 forint illetéket megfizetett.

[16] A panaszos a jogegységi panaszában - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdésére, 41/D. § (2) bekezdésére hivatkozással - a felülvizsgálati végzés hatályon kívül helyezését és a Kúriának a felülvizsgálati eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Előadta, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés eltér a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.III.37.421/2017/7., Kfv.III.37.276/2020/8., Kf.IV.38.020/2019/9. számú - már a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott - ítéletektől. Állította, hogy a jogegységi panasza elvi jelentőségű jogkérdéseket érint, az Fttv. 3. § (1) bekezdésének és 7. § (1) bekezdésének értelmezésénél két alapvető jelentőségű jogkérdés merül fel:

1 - meddig terjednek az ügyleti döntés fogalmának határai;

2 - mikor tekinthető a fogyasztók számára lényegesnek egy termékjellemző.

[17] A jogegységi panasszal támadott végzésben a Kúria tévesen állapította meg, hogy az általa hivatkozott ügyek tényállása relevánsan eltér a jelen ügy tényállásától és így a releváns kérdések tekintetében a hivatkozott ítéletek nem vehetők figyelembe. Az észszerűen tájékozott fogyasztótól elvárható magatartás tekintetében a hivatkozott ítéletekben a fogyasztó a szerződéskötési folyamat során megismerhette a jogvita tárgyát képező lényeges információkat, illetve könnyen tájékozódhatott az online felületeken további információk és részletek után. A hivatkozott ügyek lényege szerint az észszerűen eljáró fogyasztó a kereskedelmi kommunikáció megismerését követően, de még a szerződéskötést megelőzően teljes körű információhoz juthatott. Abban is egységes álláspontot foglalnak el a hivatkozott kúriai ítéletek, hogy a kereskedelmi kommunikációnak nem kell minden termékjellemzőkre kitérnie, csak a lényeges jellemzők feltüntetését követeli meg a bírósági gyakorlat. Az egyéb jellemzők tekintetében elegendő, ha az könnyen hozzáférhető a fogyasztó számára. Amennyiben tehát a fogyasztónak észszerű tájékozódási lépéseket kell megtennie egy kereskedelmi kommunikáció befogadásakor és az ügyleti döntés meghozatalakor, akkor nem lehet szó az ügyleti döntés torzulásáról, vagy erre való alkalmasságáról, sem lényeges információ elhallgatásáról. Álláspontja szerint a fogyasztótól el is várható az Fttv. 4. § (1) bekezdése szerinti tájékozódás.

[18] Az adott Kúria ítéletekkel jelen ügy jogkérdésbeli azonosságai a következők:

az ügyek mindegyikében a megtévesztő mulasztás fogalmának értelmezése volt a kulcskérdés; lényeges körülmény volt, hogy a kereskedelmi kommunikáció alkalmas volt-e a fogyasztók ügyleti döntésének torzítására; a fogyasztók számára a részletes tájékoztatás elérhető volt-e online felületen vagy könnyen elérhető helyen; a fogyasztónak a részletes szerződéskötési folyamat előtt lehetősége volt a terméknek más termékekkel való összehasonlításra; a kifogásolt kommunikáció nem vezetett azonnali tranzakciós döntéshez.

[19] Hangsúlyozta, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés és az abban kifejtett álláspont arra vezetett, hogy a Kúria ezzel más, az elsőfokú ítéletben szereplő hibás jogértelmezést fogadta el, így eltért az egységes joggyakorlattól.

[20] Előadta továbbá, hogy a Kúria a jogegységi panasszal támadott végzésében eltért a befogadásra vonatkozó szabályok esetén alkalmazandó, közzétett gyakorlatától a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont valamennyi alpontja tekintetében. A fentebbiekben kifejtette, hogy a joggyakorlat egységessége miatt szükséges a felülvizsgálati kérelem befogadása. A felvetett jogkérdés súlya és társadalmi jelentősége tekintetében álláspontja szerint a kirívó mértékű bírságösszeg és a joggyakorlattal érintett fogyasztók nagy száma megalapozza a befogadhatóságot az adott ügyön túlmutató jogkérdés fennállása okán. E körben hivatkozott a Kfv.VII.37.993/2020/2. számú végzésben írtakra. Álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal kezdeményezése elengedhetetlen a releváns uniós jogkérdés felmerülése folytán, így az ügyleti döntés fogalmának értelmezéséhez szükséges az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Mivel a Kúria az utolsó fórum az eljárási rendben, ezért köteles lett volna az Európai Unió Bírósághoz fordulni. E körben hivatkozott a Kfv.III.37.404/2015/4., Kfv.IV.37.979/2020/5., Kfv.IV.37.969/2020/9. számú ítéletekre. Hangsúlyozta, hogy az alapvető jogainak sérelme is felmerült, az alperes megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát az eljárás elhúzódásával, mely kérdésnek a Kúria Kf.II.37.959/2018/14. számú ítéletében is jelentőséget tulajdonított.

Az ellenérdekű fél nyilatkozata

[21] Az alperes - mint a panaszos ellenérdekű fele - nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte. Előadta a panaszos álláspontjával szemben, hogy a Kúria joggyakorlata töretlen és teljesen konzekvens az ügyleti döntés határaival és a termék lényeges tulajdonságával kapcsolatos kérdésekben, a panaszos által hivatkozott három kúriai határozat tényállása relevánsan eltér a jogegységi panasszal támadott végzés alapját képező ügy tényállásától, amelyet ügyenként kifejtve részletesen be is mutatott.

[22] Az eljárásjogi kérdések kapcsán rámutatott, hogy a Kúria a befogadás megtagadásáról a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa)-ad) alpontjaiban foglalt feltételek hiányában jogszerűen döntött, előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére a magyar és az uniós jog egységes alkalmazása miatt nem volt szükség, a panaszos az alapvető jogai sérelmét is alaptalanul állította, mert az eljárási határidők betartásra kerültek.

A Jogegységi Panasz Tanács döntése és annak jogi indokai

[23] A jogegységi panasz alaptalan.

[24] A Kúria a jogegységi panaszban előadottak alapján, az ott hivatkozott Bszi. 41/B. § (1) bekezdése folytán csak azt vizsgálhatja, hogy jogegységi panasznak helye van-e, a Kúria jogegységi panasszal támadott végzése jogkérdésben eltért-e a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, és a panaszban megnevezett határozataitól.

[25] A panaszos a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére hivatkozással egyrészt arra alapította - a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán -, hogy az elsőfokú bíróság eltért a felülvizsgálati kérelemben is már hivatkozott, a Kúria Kfv.III.37.421/2017/7., Kfv.III.37.276/2020/8., Kf.IV.38.020/2019/9. ítéleteiben foglalt jogértelmezéstől abban a két jogkérdésben, hogy meddig terjednek az ügyleti döntés fogalmának határai, illetve mikor tekinthető a fogyasztók számára lényegesnek egy termékjellemző. A Kúria a jogkérdésekben való eltérés hiányát a panaszolt végzésében tévesen állapította meg, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az általa hivatkozott ügyek tényállása relevánsan eltér a jelen ügy tényállásától a felvetett jogkérdésekben.

[26] A Kúriának ezért vizsgálnia kellett, hogy az egységes jogértelmezéstől eltérés megállapítható-e, az ügyazonosság fennáll-e a panaszos által állított ügyek kapcsán. A Kúria a Jpe.I.60.011/2021/3. és a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozataiban már kitért a jogegység és az ügyazonosság kérdésére. A jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, melynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Sem a Bszi., sem más jogszabályok nem rendelkeznek a jogegység alapvető feltételéről, a döntések jogi egybevethetőségéről. A jogegység leggyakrabban anyagi jogi kérdés, mivel azt kell biztosítani, hogy a bíróságok hasonló ügyeket ugyanolyan tartalommal döntsenek el. A jogegység követelményén belül tehát az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.

[27] A jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.

[28] Lényeges elvi tétel továbbá, hogy a Kúria a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényállástnem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot, a vizsgálat csak a közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik.

[29] A Kúria álláspontja szerint a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést a kezdeményező pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. Nem megfelelő az érvelés, ha az nem a közzétett kúriai döntésre, hanem annak kezdeményezői értelmezésére koncentrál, és ezzel elszakad a kúriai döntés elvi magjától. Az ügyazonosság lényeges elemeinek vagy az ezzel kapcsolatos jogi érvelés hiánya esetén sikerrel nem állíthatja a kezdeményező, hogy az ítélkező tanács jogegységet sértő módon járt el. Ebben az esetben a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (3) bekezdése alapján el kell utasítani.

[30] A Kúria jelen ügyben - a befogadást megtagadó végzést a Jpe.I.60.001/2020/2. számú határozat [13] bekezdésében foglaltak miatt tekintette a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti határozati körbe tartozó döntésnek, és a megtagadó végzés indokolására figyelemmel, valamint a jogegységi panasz nyomán - azt vizsgálhatta, hogy a kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben felhívott kúriai döntések (Kfv.III.37.421/2017/7., Kfv.III.37.276/2020/8., Kf.IV.38.020/2019/9.) és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Amennyiben ugyanis az ügyek az azonos jogi háttér mellett eltérő tényállásúak, azaz a jogkérdés elbírálása szempontjából a releváns tényállási elemek nem összevethetőek, nincs ügyazonosság - vö.: [29] bekezdés - és az ítélkező tanács a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását.

[31] E vizsgálat elvégzése előtt lényeges rámutatni arra és szükséges hangsúlyozni azt is, hogy az Fttv. tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, ezen belül a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak számos megvalósulási formáját szabályozva tilalmazza ezeket a magatartásokat. A megtévesztő kereskedelmi gyakorlat számos megvalósulási formájából adódóan különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy a tényállási elemek eltérősége okán ügyazonosság nem állapítható meg, egy-egy - eltérő tényállású - ügyben hozott ítéletből kiragadott mondatra, ítéleti megállapításra ügyazonosság a tényállásbeli vagy anyagi jogi azonosság hiányában megalapozott jogegységi panasz nem alapítható.

[32] A panaszos által hivatkozott Kfv.III.37.421/2017/7. számú ítéletben foglalt tényállás szerint az Fttv. 7. § (1) bekezdésében foglalt megtévesztő mulasztás és ezáltal az Fttv. 3. § (1) bekezdésébe ütköző magatartás az alperes által arra tekintettel került megállapításra, hogy a felperes a kereskedelmi kommunikációiban nem adott tájékoztatást arról a fogyasztók számára, hogy az új tarifacsomagra való áttérés esetén a feltöltés előtt meglevő, ügyfélszámlán rendelkezésre álló egyenleg is lejár a feltöltést követő 30. napon, eltérően az Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) szerinti általános szabálytól, a korábban még akár 365 napig is biztosított, az új feltöltés időszakával meghosszabbodó egyenleg-felhasználási időszakhoz képest. A Kúria ítéletben kifejtett álláspontja szerint az észszerűen, tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel eljáró fogyasztótól sem várható el, hogy az ügyleti döntése meghozatalát megelőzően az ÁSZF szabályait felkutassa. Lényegesnek ítélte az egyenleg-felhasználási időre vonatkozó szabály feltüntetését a kereskedelmi gyakorlatban, mert tarifaváltás esetén, ha a fogyasztó figyelmét nem hívják fel arra, hogy a korábbi egyenleg-felhasználási idő számítására, meghosszabbodására irányadó szabály eltérően alakul, akkor azzal a várakozással veszi igénybe az új tarifacsomagot, hogy a korábbi egyenlege a 30 nap eltelte után nem veszik el. Ez az információ azonban mivel nem a reklámozott termék lényeges tulajdonsága, hanem a tarifaváltás költségére vonatkozó információ, azokban a közvetlen vásárlásra felhívást tartalmazó kereskedelmi kommunikációkban bír jelentőséggel, ahol egy kód elküldésével azonnali ügyletkötésre kerülhet sor. Ebben az esetben az ügyleti döntés meghozatala során jelentős információ a korábbi feltöltések 30 nap utáni elvesztése. A megtévesztésre alkalmasság tehát vásárlásra felhívás esetén olyan, nem a termék (a tarifacsomag) lényeges tulajdonságára vonatkozó információ elhallgatása kapcsán került megállapításra, amely információ elhallgatása önmagában még a vásárlásra felhívásnak nem minősülő kereskedelmi kommunikáció esetén nem jogellenes, mert a fogyasztó számára ez az információ a szerződéskötési folyamat során megfelelően megismerhető.

[33] A fenti ítélet tényállását összevetve a panaszolt végzés alapjául szolgáló ügy tényállásával, megállapítható, hogy kizárt az ügyazonosság fennállása. Az Fttv. rendszerében a vásárlásra felhívás külön szabályozás alá esik. A felhívott ügyben a vásárlásra felhívás kapcsán a megtévesztésre alkalmasságra nem a termék lényeges tulajdonsága kapcsán tettek megállapítást. A jelen ügyben - ettől az ügytől eltérően - a vizsgált kereskedelmi kommunikáció nem vásárlásra felhívás volt, továbbá a megtévesztés a termék lényeges tulajdonsága vonatkozásában került megállapításra, ezért megállapítható, hogy eltérő a két ügy tényállása, eltérő az anyagi jogi jogkérdés is.

[34] A panaszos által hivatkozott további, a Kfv.III.37.276/2020/8. számú ítéletben rögzített tényállás szerint az alperes azért marasztalta el a légifuvarozó céget, mert az nem tájékoztatta az utasait arról, hogy az adott járaton - az üzletszabályzattól eltérően - nem minden utasnak szállítják el a csomagját. A megtévesztő mulasztás okán a felperessel szemben az Fttv. 7. § (1) bekezdés megsértése okán fogyasztóvédelmi bírság került kiszabásra. A Kúria megállapítása szerint az online jegyvásárlás folyamata vásárlásra felhívásnak minősül, melynek során az az információ, hogy repülésbiztonsági okból a poggyász másik járaton kerülhet elszállításra, nem az áru lényeges jellemzője, ezért nem tekinthető az Fttv. 7. § (5) bekezdés a) pontja szerinti jelentős információnak, emiatt az Fttv. 7. § (1) bekezdése megsértése nem állapítható meg.

[35] A panaszos által hivatkozott ebben a második ügyben is - eltérően a jogegységi panasszal érintett ügytől - vásárlásra felhívás és annak kapcsán az áru lényeges jellemzője volt a vizsgálat és az ügy tárgya, amely szintén eltérő volt a jelen ügy tényállásától, az anyagi jogi jogkérdéstől.

[36] A harmadikként hivatkozott Kf.IV.38.020/2019/9. számú ítéletben foglalt tényállás szerint az alperes azt állapította meg egy háztartási vegyipari terméket gyártó cégnek a tisztítószer termék kampánya kapcsán, hogy a kereskedelmi kommunikációban a saját vásárlás révén történő támogatás ígérete lényeges volt a fogyasztónak, alkalmas lehetett a fogyasztói vásárlás ösztönzésére, azáltal pedig, hogy végül a fogyasztó vásárlása nem került figyelembe vételre, a döntés torzítására is. A felperes nem a szakmai gondosság követelményének megfelelően járt el, megsértette az Fttv. 3. § (2) bekezdését. A Kúria - az alperestől eltérően - az Fttv. 3. § (2) bekezdésnek megsértését nem állapította meg.

[37] Ebben a harmadik ügyben a szakmai gondosság kérdése volt az ügy tárgya, amely szintén eltért a jelen ügy tárgyától.

[38] Mindezekre figyelemmel, ügyazonosság hiányában, a panaszos által állított jogkérdésben való eltérés nem volt megállapítható. A panaszos mindezek alapján alaptalanul állította a befogadásra vonatkozó szabályok tekintetében a jogkérdéstől való eltérést, a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja megsértését. A Kúria a befogadás tárgyában hozott döntése során a panaszos által hivatkozott három közzétett határozattól jogkérdésben való eltérés hiányát - az érintett határozatok összevetését a Jpe.I.60.029/2021/9. számú határozatban írtaknak megfelelő terjedelemben lefolytatva - jogszerűen állapította meg.

[39] A panaszos másrészt a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa)-ad) alpontjaihoz kapcsolódóan is állította a Bszi. 41/B. § (1) bekezdés sérelmét, mert a Kúria a befogadást megtagadó végzésében eltért a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa)-ad) alpontjaiban foglalt, befogadásra vonatkozó szabályok esetén alkalmazandó, közzétett gyakorlatától.

[40] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére hivatkozással benyújtott jogegységi panasz esetében csak az vizsgálható, hogy

- történt-e hivatkozás a felülvizsgálati kérelemben a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre;

- van-e ténylegesen eltérés a Kúria közzétett határozatától (eltérés esetén arra vonatkozóan van-e indokolás a kúriai határozatban, hogy miért tért el a korábban hivatkozott kúriai határozatban foglalt jogkérdéstől).

[41] Az egyes, a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan előterjesztett jogegységi panasz kapcsán elmondható, hogy azokhoz általánosságban megfogalmazott értelmezés és alkalmazási kör társul. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja esetén befogadási ok a joggyakorlat egysége vagy továbbfejlesztése biztosításának szükségessége. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja esetén a befogadás alapja a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége. Ezek az okok csak az általános zsinórmérce alapul vételével ítélhetők meg. A közigazgatási perekben is alkalmazható elveket tartalmazó, a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK véleményben is általánosságban megfogalmazott befogadási mérce adott ügyre való alkalmazása nem alapozhat meg jogegységi panaszt, nem tekinthető jogkérdésnek. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja esetén az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége a befogadási ok. Ennek megítélése szorosan összefügg az alapul fekvő jogvitában eldöntendő jogkérdéssel, amelynek helyes vagy helytelen megítélése a befogadás megtagadása ellen benyújtott jogegységi panasz kapcsán nem vizsgálható, mert az az ügy érdemi elbírálását feltételezné. Önmagában az a hivatkozás, hogy a végső bírói fórumnak az Európai Unió Bíróságához kell fordulnia, ha az az uniós jog egységes alkalmazása miatt szükséges, szintén egy általánosan megfogalmazott tétel, amely nem egyediesíthető a jogkérdésben való eltérés értelmezéséhez. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási ok esetén az alapvető eljárási jog sérelmének a valószínűsítés szintjén kell fennállnia, az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésnek pedig majdhogynem, hogy nyilvánvalóan fennállónak kell látszania. Ennek eldöntése a felülvizsgálati bíróság hatásköre, jogegységi panaszban ennek felülbírálata nem lehetséges a Bszi. 41/B. § (1) bekezdés keretei között.

[42] Mindezek mellett további feltétel a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján, hogy a panaszos jogkérdésben való eltérésre már a felülvizsgálati kérelemben hivatkozzon. A jogegységi panasszal érintett ügyben megállapítható, hogy a panaszos - e körben - a befogadásra vonatkozó szabályok tekintetében a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott jogkérdéstől való eltérésre, de nem is tudott, mert a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értelmében a jogkérdéstől való eltérés a befogadást megtagadó végzés esetében arra vonatkozik, hogy a befogadás megtagadására a Kp. 118. § (1) bekezdés a) ponthoz tartozó alpontok jogszerű alkalmazásával került sor, vagy más befogadást megtagadó végzésekben foglalt döntéshez (mint jogkérdéshez) képest eltérően. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti követelmény, más befogadást megtagadó végzésre már a felülvizsgálati kérelemben történő hivatkozás, nem teljesíthető, az nem a fél álláspontját támasztaná alá, a befogadásról szóló végzést pedig nem kell közzétenni a BHGY-ben, ez okból arra nem történhet hivatkozás. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontja szerinti befogadási okokra alapított befogadás megtagadásáról szóló végzés elleni jogegységi panasz nem tud megfelelni a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.

A fentiekben kifejtettek alapján a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában a jogegységi panasz a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan nem volt érdemben vizsgálható.

[43] Mindezek alapján a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[44] A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben költség a panaszos részéről a jogegységi panasz eljárás megfizetett illetékének összegében merült fel, amelyet a panasza alaptalansága folytán viselnie kell a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére és 41/D. § (4) bekezdésére figyelemmel.

[45] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2022. február 21.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Márton Gizella s. k.,

előadó bíró

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,

bíró

Dr. Farkas Katalin s. k.,

bíró

Dr. Kalas Tibor s. k.,

bíró

Dr. Gyarmathy Judit s. k.,

bíró

Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s. k.,

bíró

Dr. Magyarfalvi Katalin s. k.,

bíró

Molnár Ferencné dr. s. k.,

bíró

Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,

bíró

Dr. Orosz Árpád helyett Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Patyi András s. k.,

bíró

Dr. Puskás Péter s. k.,

bíró

Salamonné dr. Piltz Judit s. k.,

bíró

Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k.,

bíró

Dr. Somogyi Gábor s. k.,

bíró

Dr. Suba Ildikó s. k.,

bíró

Dr. Stark Marianna s. k.,

bíró

Dr. Szabó Klára s. k.,

bíró

Dr. Tóth Kincső s. k.,

bíró