A Nyíregyházi Törvényszék Mf.21396/2015/5. számú határozata munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 339. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 41. §, 46. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 2. §, 6. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dancs Andrea, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

4.Mf.21.396/2015/5. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Marsi Edit (fél címe szám alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek - dr. Simon József jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes ellen a munkáltató egészségsértés miatti kárfelelőssége iránti perében a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. május 26. napján kelt 3.M.19/2014/51. számú ítélete ellen a felperes által 52. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t :

A törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatja és a nem vagyoni kártérítés főösszegét 500.000 (ötszázezer) Ft-ra, alperes által államnak fizetendő kereseti eljárási illeték összegét 73.940 (hetvenháromezer-kilencszáznegyven) Ft-ra, az állam terhén maradó kereseti eljárási illeték összegét 295.760 (kétszázkilencvenötezer-hétszázhatvan) Ft-ra felemeli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 46.080 (negyvenhatezer-nyolcvan) Ft állam által előlegezett költséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) Ft másodfokú perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 151.929 Ft kártérítést és annak 2013. február 15. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, továbbá 300.000 Ft nem vagyoni kártérítést és annak 2013. szeptember 18. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal számítva, továbbá 2015. október 1.-től minden év október 1.-ig terjedő időre évi 62.457 Ft járadékot, amit a tárgyévben legkésőbb október 15.-ig kell megfizetnie.

Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 173.481 Ft részperköltséget, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 40.900 Ft illetéket, míg 115.800 Ft illetéket az állam visel az állam által előlegezett költséggel együtt.

A felperes fellebbezéssel élt az ítélettel szemben törvényes határidőn belül, amelyben kérte annak megváltoztatását és az üzemi balesetből eredő szem elvesztésével összefüggésben a nem vagyoni kártérítés felemelését 3.060.000 Ft-ra, amelyből 2.960.000 Ft-ra a szeme elvesztéséből eredően és 100.000 Ft-ra a személyes adataival való visszaélésre tekintettel igényelt. Ezen túlmenően kérte a perköltség összegének megváltoztatását, annak Áfa nélkül való megállapítását és a perköltség összegének leszállítását számítási hibára is tekintettel. Kérte továbbá az alperest a másodfokú perköltség viselésére is kötelezni.

Indokolásában arra hivatkozott, hogy a 2.960.000 Ft nem vagyoni kártérítés indokolt, az nem jelent aránytalanul túlzott kompenzációt, ugyanis az elsőfokú bíróság nem volt tekintettel arra a körülményre, hogy jobb szemének eltávolításával testi épsége sérült, amely önmagában megalapozza a jogosultságát az Mt. 174. § (1) bekezdése és a hatályos Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az összegszerűséget csökkentő körülményként a nem vagyoni kártérítés iránti igénye körében azt, hogy szemének eltávolításával a műtét javította addigi állapotát. Ez nem értékelhető a kompenzáció mértékét csökkentő körülményként, mert a beavatkozást megelőzően fennálló és a beavatkozást szükségessé tevő magas vérnyomása, elszenvedett fájdalmai szintén a munkabaleset következményei voltak. Ugyanakkor keresetében a jobb szeme eltávolítására irányuló beavatkozást megelőzően elszenvedett fájdalmakat is hátrányként jelölte meg, azonban az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz arra utalást, hogy ezt figyelembe vette.

Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a műszem viselésével összefüggésben felmerülő nehézségeket se. Elfogadhatatlan, hogy ebben a körben időnkénti kellemetlenségre és esetenkénti fájdalmakra utal, ugyanis az ítélet 5. oldal 1. bekezdése azt rögzíti, hogy fájdalmai erőssége csupán gyógyszer szedése mellett csökkent elviselhető szintűre. Így az elsőfokú bíróság is utalt arra, hogy folyamatos fájdalmaktól szenved, amelyek gyógyszer szedését teszik szükségessé, de mégsem értékelte ezt a nem vagyoni kártérítés mértéke körében.

A megállapított kártérítés összege nem áll arányban a műszem mindennapos kivételével és visszahelyezésével járó kellemetlenségekkel, amely a mindennapi életvitelében változásokat okozott. Téves az a következtetés is, hogy pszichikai elváltozás tünete nem jelentkezett nála a műszem használatával összefüggésben, mert ebben a körben nem csupán az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye, hanem feleségének tanúvallomása is értékelendő.

Alaptalannak tartotta a különleges személyes adat jogosulatlan kezelésével összefüggésben előterjesztett 100.000 Ft sérelmi díj iránti igényének elutasítását az Infotörvény 6. § (6) bekezdésére utalással, mert ez a jogszabályi rendelkezés ebben az esetben nem irányadó, az ott megfogalmazott vélelem csupán az érintett kérelmére, kezdeményezésére indult bírósági vagy hatósági eljárásban, illetve más ügyben az általa megadott személyes adatok tekintetében alkalmazható.

Nem vitatja, hogy egészségügyi dokumentációját a peren kívül történő megegyezés érdekében adta át alperes jogtanácsosának, azonban a bírói gyakorlat szerint a magánszakértői vélemény beszerzésének joga nem jelenti egyben azt is, hogy az érintettre vonatkozó adatokat a másik fél az érintett hozzájárulása nélkül a közöttük lévő jogviszonyon kívülálló személynek, szervezetnek kiadhatja. Míg peres eljárásban a Pp. által biztosított garanciák kizárják a jogsérelem lehetőségét, a peren kívüli egyeztetés esetén ezek a garanciák nem érvényesülnek, ezért tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a peren kívüli elintézés esetén is alkalmazni kell az Info. törvény 6. § (6) bekezdésében megfogalmazott vélelmet. Az Info. törvény rendelkezései körében utalt a BH. 1999/156., az EBH. 2002/630. és BH. 2004/105. számú eseti döntésekre is.

A részperköltség tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperest jogtanácsos képviselte, aki munkájáért munkabérben részesül, így a munkadíj után Áfa fizetés nem terheli, ezért ennek felszámítása alaptalan, ugyanakkor az összeg kiszámítása sem helyes, ebben a körben indokolást nem terjesztett elő.