3223/2014. (IX. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Makói Járásbíróság 0604-1.Vh.176/2012/50. számú és 0604-4.Vh.176/2012/107. számú végzései, valamint a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.353/2014/1. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az alapügyben végrehajtási eljárás volt folyamatban az indítványozó és a végrehajtási eljárás kötelezettje - egyúttal az indítványozó élettársa - által lakott ingatlan vonatkozásában. A végrehajtási eljárás meghatározott cselekmény végrehajtására, nevezetesen az ingatlan kiürítésére és a végrehajtást kérő részére történő birtokba adására irányult.

[3] A Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság a végrehajtást kérő kérelmére 2011. március 18. napján végrehajtási lapot állított ki, amelyben kötelezte az indítványozó élettársát, hogy az említett ingatlant kiürítve adja a végrehajtást kérő birtokába.

[4] A végrehajtási eljárás során, 2012 júliusában a végrehajtási eljárás kötelezettje elhagyta az ingatlant ingóságaival együtt, azonban az indítványozó továbbra is az ingatlanban maradt, így a végrehajtást kérő nem tudta birtokba venni azt. Mindezekre figyelemmel az eljáró végrehajtó az ügy iratait a végrehajtást foganatosító bíróságnak terjesztette be, a végrehajtás további módjának meghatározása céljából. A Makói Járásbíróság a 2013. április 4. napján kelt, 0604-1.Vh.176/2012/50. számú végzésével elrendelte az említett ingatlan végrehajtást kérő részére történő birtokba adását a rendőrség közreműködésével. A végzést az indítványozó részére - mivel nem ő volt a végrehajtási eljárás kötelezettje - nem kézbesítették.

[5] Az indítványozó 2013. május 23. napján a végrehajtás kötelezettjétől szerzett tudomást arról, hogy az említett ingatlant karhatalommal kívánja kiüríteni a végrehajtó.

[6] Emiatt az indítványozó 2013. május 23. napján az eljárás szabálytalansága elleni, majd 2013. május 24. napján végrehajtási kifogást nyújtott be a Makói Járásbíróságra.

[7] 2013. május 29. napján megtörtént az ingatlan kiürítése és végrehajtást kérő részére történő birtokba adása.

[8] Az indítványozó az intézkedés ellen is végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyben sérelmezte a lakáskiürítés módját, valamint azt, hogy annak időpontjáról sem a végrehajtó, sem a bíróság nem értesítette.

[9] A Makói Járásbíróság a 2013. december 18. napján kelt, 0604-4.Vh.176/2012/107. számú végzésével az indítványozó együttesen elbírált kifogásait elutasította.

[10] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék a 2.Pkf.20.353/2014/1. számú végzésével az elsőfokú végzést - érdemét tekintve - helybenhagyta.

[11] Az indítványozó által sérelmezett döntések indokolásukban kifejtették, hogy az indítványozó részére nem állapítható meg az ingatlan használatára vonatkozó önálló jogcím, az indítványozó az említett ingatlant a végrehajtásra kötelezett által bérlőként kötött bérleti szerződés alapján, a végrehajtásra kötelezett jogán használta. Az állandósult bírói gyakorlat szerint pedig a lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség kiürítésére irányuló kötelezettség teljesítése magában foglalja a kötelezett jogán a lakásban lakó családtagoknak és a kötelezett által befogadott más személyeknek a lakásból való eltávozását és ingóságaiknak a lakásból való elvitelét is (lásd a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 292. számú állásfoglalását).

[12] 2. Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint az általa sérelmezett végzések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikkének (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt magán-, illetve családi életének és otthonának tiszteletben tartásához való jogát. [13] Az indítványozó érvelése szerint az említett alapjogok megsértéséhez vezetett a sérelmezett döntéseket hozó bíróságok eljárása, mert a szükséges feltételek hiányában rendelkeztek a rendőrség közreműködéséről és az erről szóló végzést neki - mint érdekelt félnek - nem kézbesítették, így e döntéssel szemben jogorvoslattal sem élhetett. Az indítványozó sérelmezte, hogy a végrehajtási eljárás során az eljárt bíróságok a végrehajtási kifogásaival kapcsolatban érdemi vizsgálat nélkül állapították meg, hogy azok nem vezethetnek eredményre. Végül az indítványozó a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel ellentétesnek vélte az eljáró bíróságok azon jogértelmezését, amely alapján a bíróságok nem látták megállapíthatónak az indítványozó lakáshasználatának önálló jogcímét.

[14] 3. Az Abtv. 27. §-ában meghatározottak szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[15] 3.1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy a panasz a Makói Járásbíróság 0604-1.Vh.176/2012/50. számú végzése tekintetében megfelel-e az Abtv. 27. §-ában írt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság a 3254/2012. (IX. 28.) AB végzésében megállapította, hogy "[...] a végrehajtási eljárás foganatosítása során a végrehajtás módjáról hozott végzés nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem a bírósági (itt a végrehajtási) eljárást befejező egyéb döntésnek. A jogalkotó nem kívánta megnyitni az eljárás folyamán hozott bírói döntésekkel szemben az alkotmányjogi panasz lehetőségét. Az eljárást befejező egyéb döntés fogalmába erre tekintettel az eljárás folyamán hozott, kényszereszközök alkalmazását elrendelő határozatok nem tartozhatnak bele." (3254/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [3] és [4]) Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Makói Járásbíróság 0604-1.Vh.176/2012/50. számú - a végrehajtás módjáról rendelkező - végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott bírósági döntésnek, sem az eljárást befejező egyéb döntésnek, ezért az alkotmányjogi panasz e végzés tekintetében nem fogadható be.

[16] 3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a panasz a Makói Járásbíróság 0604-4.Vh.176/2012/107. számú végzése, valamint a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.353/2014/1. számú végzése tekintetében megfelel-e az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság a 3179/2013. (X. 9.) AB végzésében a végrehajtási kifogást elbíráló bírósági végzések vonatkozásában úgy foglalt állást, hogy azok nem képezhetik alkotmányjogi panasz tárgyát, mivel azokat "[...] a bíróság nem az ügy érdemében, de nem is a végrehajtási eljárás befejezése tárgyában [...] hozta meg [...]". (3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [9]) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a Makói Járásbíróság 0604-4.Vh.176/2012/107. számú, valamint a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.353/2014/1. számú - végrehajtási kifogást elbíráló - végzéseivel kapcsolatban sem fogadható be.

[17] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági határozatokkal kapcsolatosan nem teljesítette az Abtv. 27. §-ában meghatározott befogad-hatósági feltételt, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. szeptember 15.

Dr. Stumpf István s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/748/2014.