62014CJ0432[1]

A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2015. október 1-je. O kontra Bio Philippe Auguste SARL. A Conseil de prud'hommes de Paris (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - Az egyenlő bánásmód és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - 2000/78/EK irányelv - A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - A 2. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja - Életkoron alapuló eltérő bánásmód - A helyzetek összehasonlíthatósága - A bizonytalan foglalkoztatási helyzet ellentételezése céljából a határozott időre szóló munkaszerződés lejártára tekintettel járó juttatás folyósítása - Az iskolai vagy egyetemi szünet ideje alatt munkát vállaló fiatalok kizárása. C-432/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2015. október 1-je ( * )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - Az egyenlő bánásmód és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - 2000/78/EK irányelv - A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - A 2. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja - Életkoron alapuló eltérő bánásmód - A helyzetek összehasonlíthatósága - A bizonytalan foglalkoztatási helyzet ellentételezése céljából a határozott időre szóló munkaszerződés lejártára tekintettel járó juttatás folyósítása - Az iskolai vagy egyetemi szünet ideje alatt munkát vállaló fiatalok kizárása"

A C-432/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a conseil de prud'hommes de Paris (Franciaország) a Bírósághoz 2014. szeptember 22-én érkezett, 2014. szeptember 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

O

és

a Bio Philippe Auguste SARL között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, A. Arabadjiev (előadó) és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. június 3-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- O, saját maga képviseletében,

- a francia kormány képviseletében D. Colas és R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet az O és a Bio Philippe Auguste SARL között, az előbbitől határozott időre szóló munkaszerződése megszűnésekor a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásnak az utóbbi általi megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 1. cikke értelmében ennek az irányelvnek "a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel".

4. Ezen irányelv 2. cikke kimondja:

"(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;

b) közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha

i. az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek [...]

[...]"

A francia jog

5. A code du travail (a munka törvénykönyve) L. 1243-8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ha a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésekor a szerződéses munkaviszony nem folytatódik határozatlan időre szóló szerződéssel, a munkavállaló munkabér-kiegészítés jogcímén a bizonytalan foglalkoztatási helyzete ellentételezése céljából a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásra jogosult.

E juttatás a munkavállaló számára kifizetett teljes bruttó díjazás 10%-ának felel meg.

E juttatás a munkavállalónak járó teljes bruttó díjazást egészíti ki. A szerződés megszűnésekor az utolsó munkabérrel egy időben fizetendő ki és az adott munkabér-elszámoló lapon kell feltüntetni."

6. A code du travail L. 1243-10. cikke az alábbiakat írja elő:

"A szerződés lejártára tekintettel járó juttatás nem jár:

1. Ha a szerződést az L. 1242-2. cikk 3° pontja vagy az L. 1242-3. cikk alapján kötötték meg, kivéve ha kollektív szerződés erről kedvezőbben rendelkezik;

2. Ha a szerződést fiatallal kötötték iskolai vagy egyetemi szünete ideje alatti időszakra;

3. Ha a munkavállaló nem hajlandó határozatlan időre szóló munkaszerződést kötni ugyanazon vagy hasonló munkakör legalább egyenértékű díjazás melletti betöltésére;

4. A szerződés munkavállaló által kezdeményezett, a munkavállaló súlyos kötelezettségszegése vagy vis maior miatti idő előtti megszüntetése."

7. A code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv) L. 381-4. cikke értelmében:

"Kötelezően biztosítottak a felsőoktatási intézmények, a felsőfokú műszaki oktatási intézmények, a kiemelt felsőoktatási intézmények, valamint az ezen iskolákra felkészítő osztályok második évfolyamának tanulói és hallgatói, akik az L. 380-1. cikktől eltérő egyéb jogcímen nem biztosítottak vagy nem biztosított személy ellátásokra jogosult hozzátartozói, és nem töltötték be az adott korhatárt. E korhatár különösen a kötelező katonai szolgálatra tekintettel kitolható."

8. A code de la sécurité sociale R. 381-5. cikke pontosítja, hogy "[az] L. 381-4. cikkben előírt korhatár huszonnyolc év".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9. Az alapeljárás felperesét 2010. december 21-én - amikor még hallgató volt - a Bio Philippe Auguste SARL határozott időre szóló munkaszerződéssel alkalmazta az egyetemi szünet ideje alatti 2010. december 21. és december 24. közötti időszakban. Szerződése megszűnésekor a szerződés lejártára tekintettel járó juttatást a code du travail L. 1243-10. cikkének 2. pontja alapján nem fizették ki számára.

10. Az alapeljárás felperese, mivel úgy vélte, hogy e rendelkezés ellentétes az egyenlőség elvét és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát biztosító alkotmányos rendelkezésekkel, a conseil de prud'hommes de Paris-hoz (párizsi munkaügyi bíróság) fordult annak érdekében, hogy az ítélje meg számára a 23,21 euró összegű, a szerződés lejártára tekintettel járó juttatást, valamint a határozott időre szóló szerződésének határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősítését és a valós és komoly ok nélküli felmondás miatt 4500 euró összegű kártérítést.

11. 2012. március 1-jén az alapeljárás felperese elsőbbségi alkotmányossági kérdést terjesztett elő. A conseil de prud'hommes de Paris 2014. január 10-i határozatával e kérdést a Cour de cassation (semmítőszék) elé utalta. Ez utóbbi 2014. április 9-én hozott ítéletével az említett kérdést a Conseil constitutionnel (alkotmánytanács) elé terjesztette.

12. A Conseil constitutionnel a 2014. június 13-i 2014-401 QPC sz. határozatban először hangsúlyozta, hogy "a vitatott rendelkezések csak azon tanulókra vagy hallgatókra alkalmazhatók, akik még nem töltötték be az oktatási intézménybe vagy egyetemre történő beiratkozásuk jogcímén fennálló biztosítási kötelezettségre vonatkozóan a code de la sécurité sociale L. 381-4. cikkében előírt korhatárt", majd megállapította egyrészt, hogy "az arra vonatkozó kifogást, hogy a jogalkotó a vitatott rendelkezések elfogadásakor nem határozta meg a »fiatal« fogalmát, nem támasztják alá tények", másrészt "az egyenlőség elve nem képezi akadályát annak, hogy a tanulókra vagy hallgatókra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazása korhatártól függjön".

13. Egyébként a Conseil constitutionnel, miután emlékeztetett arra, hogy "a szerződés lejártára tekintettel járó juttatást akkor folyósítják a határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatott munkavállaló részére »bizonytalan foglalkoztatási helyzetének ellentételezése« céljából, ha a szerződése megszűnésekor munkajogi jogviszonyai nem folytatódnak határozatlan időre szóló szerződéssel", azt vezette le ebből, hogy "az iskolai vagy egyetemi szünetük ideje alatti időszak során határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatott hallgatók helyzete nem azonos sem azon hallgatókéval, akik tanulmányaik folytatásával párhuzamosan vállalnak munkát, sem a határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkező egyéb munkavállalókéval", következésképpen "a jogalkotó azáltal, hogy e juttatás folyósítását kizárta az iskolai vagy egyetemi szünetének ideje alatt foglalkoztatott olyan tanulóval vagy hallgatóval történő szerződéskötés esetében, akinek e szünet végeztével folytatnia kell iskolai vagy egyetemi tanulmányait, a törvény tárgyához közvetlenül kapcsolódó helyzetbeli különbségen alapuló eltérő bánásmódot keletkeztetett".

14. E körülmények között a conseil des prud'hommes de Paris felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvével az olyan nemzeti jogszabály (a francia code du travail L. 1243-10. cikke), amely az iskolai vagy egyetemi szünetük ideje alatt munkát vállaló fiatalokat kizárja az olyan juttatásban való részesülésből, amely a határozott időre szóló szerződés keretében történő foglalkoztatás esetén jár, amennyiben azt nem követi határozatlan időre szóló foglalkoztatásra irányuló ajánlat?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az elfogadhatóságról

15. Az alapeljárás felperese a tárgyalás során kifejezetten elismerte, hogy az alapeljárás alperesének vezetőihez rokonsági viszony fűzi, és az alapeljárást kizárólag azon célból kezdeményezte, hogy vitassák az alapügyben szóban forgó rendelkezéseket. Azt, hogy az alapeljárás alperese az eljárás egyik szakaszában sem nyújtott be észrevételt, véleménye szerint a kérdéses összeg csekély mértéke magyarázza.

16. Ilyen vonatkozásban valószínű, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz fiktív jogvitával fordultak, amelynek valódi tárgya nem a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásban való részesülés, hanem pusztán az említett rendelkezések egyszerű vitatása.

17. A kérdést előterjesztő bíróság - amely az egyedüli, amelyik az alapügy tényállásáról közvetlen ismeretekkel rendelkezik, és amelyik ennélfogva a legalkalmasabb arra, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezze - feladata annak vizsgálata, hogy ez a helyzet áll-e fenn, és adott esetben levonni a nemzeti jogban az általa meghozandó döntés szempontjából előírt következményeket.

18. Emlékeztetni kell mindazonáltal arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében, ha a nemzeti bíróság által feltett kérdések uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi körülmények ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adhasson (DR és TV2 Danmark ítélet, C-510/10, EU:C:2012:244, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19. Erre tekintettel nem zárható ki, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához ténylegesen objektíve szükséges. Ugyanis nem vitatott, hogy az alapeljárás felei között létrejött munkaszerződést ténylegesen végrehajtották, és alkalmazása az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdést vet fel (lásd ebben az értelemben: Mangold-ítélet, C-144/04, EU:C:2005:709, 38. pont).

20. Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

21. A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az uniós jogot, és különösen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelvvel pontosított elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapügyben szóban forgó, amelynek értelmében a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésekor, ha a szerződéses munkaviszony nem folytatódik határozatlan időre szóló szerződéssel, a szerződés lejártára tekintettel járó, munkabér-kiegészítésként folyósított juttatás nem jár abban az esetben, amikor a szerződést fiatallal kötötték iskolai vagy egyetemi szünetének ideje alatti időszakra.

22. Az Európai Bizottság által felvetett azon kérdést illetően, hogy az alapeljárás felperesét "munkavállalónak" lehet-e minősíteni, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ez a fogalom önálló tartalommal bír, és azt nem lehet megszorító módon értelmezni. Ennek megfelelően az EUMSZ 45. cikk értelmében vett "munkavállalónak" kell tekinteni minden olyan személyt, aki valóságos és tényleges tevékenységet végez, kivéve az olyan mértékben jelentéktelen tevékenységeket, amelyek pusztán kiegészítőnek és járulékosnak tekinthetők. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (Lawrie-Blum-ítélet, 66/85, EU:C:1986:284, 16. és 17. pont; Collins-ítélet, C-138/02, EU:C:2004:172, 26. pont; Trojani-ítélet, C-456/02, EU:C:2004:488, 15. pont; Neidel-ítélet, C-337/10, EU:C:2012:263, 23. pont).

23. A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárás felperesét 2010. december 21-én határozott időre szóló munkaszerződéssel alkalmazták az egyetemi szünetének ideje alatti 2010. december 21. és december 24. közötti időszakban. E szerződés időtartama tehát ténylegesen csak négy napot ölelt fel.

24. Habár igaz az, hogy az a körülmény, hogy valamely munkaviszony keretében valaki csak rendkívül csekély számú órát dolgozik, az általa végzett tevékenységek mindössze kiegészítő és járulékos jellegét bizonyító elem lehet, úgy - függetlenül a szakmai tevékenységből származó díjazás korlátozott mivoltától, valamint az arra fordított munkaórák számától - nem zárható ki, hogy a szóban forgó munkaviszony átfogó értékelését követően a nemzeti hatóságok e tevékenységet ténylegesnek és valósnak találják, amely ekképpen lehetővé teszi, hogy a tevékenység végzője "munkavállalónak" minősüljön az uniós jog értelmében (lásd ebben az értelemben: Genc-ítélet, C-14/09, EU:C:2010:57, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25. Az alapeljárás felperese munkaviszonyának átfogó értékelése tehát nem csupán a munka időtartamával és a jövedelemszinttel kapcsolatos körülmények figyelembevételét foglalja magában, hanem azokét is, amelyek a fizetett szabadsághoz való esetleges joggal, betegség esetén a munkabérfizetés fenntartásával, a vonatkozó kollektív szerződésnek a munkaszerződésre történő alkalmazásával, a járulékfizetéssel és, adott esetben azok jellegével függnek össze (lásd ebben az értelemben: Genc-ítélet, C-14/09, EU:C:2010:57, 27. pont).

26. A nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik tehát azon következmények elemzése, amelyeket valamely munkajogviszonyt jellemző elemek összessége esetlegesen gyakorolhat az alapeljárás felperese által végzett keresőtevékenység valós és tényleges jellegének, következésképpen pedig munkavállalói minőségének megállapítására. Ez a bíróság ugyanis az egyedüli, amely az alapügy tényállásáról közvetlen ismeretekkel rendelkezik, ennélfogva a legalkalmasabb arra, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezze (Genc-ítélet, C-14/09, EU:C:2010:57, 32. pont).

27. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát az összes - többek között a jelen ítélet 25. pontjában hivatkozott - releváns tény körültekintő értékelése annak meghatározása érdekében, hogy az alapeljárás felperesének munkaszerződése jellegénél fogva lehetővé teszi-e számára, hogy az uniós jog értelmében vett "munkavállalói" minőségére hivatkozzon.

28. Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy az alapeljárás felperesét ilyennek kell minősíteni, meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárás keretében megalapozottan hivatkozhat-e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére.

29. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az "egyenlő bánásmód elve" azt jelenti, hogy az "ezen irányelv 1. cikkében említett okok" - amelyek közül az egyik az életkor - "alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni". Ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy ezen cikk (1) bekezdésének alkalmazásában akkor áll fenn közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha valamely személy hasonló helyzetben egy másikhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni az említett irányelv 1. cikkében hivatkozott okok valamelyike alapján.

30. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek nemcsak a szociál- és foglalkoztatáspolitika területét érintően meghatározott cél, hanem e cél elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is (Schmitzer-ítélet, C-530/13, EU:C:2014:2359, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31. Különösen azon követelményt, hogy az egyenlő bánásmód elve megsértése fennállásának meghatározása érdekében a helyzeteknek összehasonlíthatóaknak kell lenniük, az ez utóbbiakat jellemző tényezők összességének fényében kell értékelni (lásd különösen: Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C-127/07, EU:C:2008:728, 25. pont).

32. Szintén hangsúlyozni kell egyrészt, hogy nem szükséges, hogy a helyzetek azonosak legyenek, hanem csak hogy összehasonlíthatóak legyenek, másrészt pedig, hogy e hasonló jelleg vizsgálatát nem átfogó és absztrakt módon, hanem az érintett ellátásra tekintettel különösen és konkrétan kell elvégezni (Hay-ítélet, C-267/12, EU:C:2013:823, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az olyan hallgató helyzete, mint az alapeljárás felperese, akit az egyetemi szünetének ideje alatt határozott időre szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatnak, a code du travail L. 1243-8. cikke által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható-e azon munkavállalók helyzetével, akik e rendelkezés értelmében jogosultak a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásra.

34. A jelen esetben, noha a szerződés lejártára tekintettel járó, a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésekor folyósítandó juttatás célja, hogy - amint arra a code du travail L. 1243-8. cikkének első bekezdése emlékeztet - ellentételezze a munkavállaló bizonytalan foglalkoztatási helyzetét, amikor a szerződéses munkaviszony nem folytatódik határozatlan időre szóló szerződéssel, e törvénykönyv L. 1243-10. cikkének 2. pontja kifejezetten kizárja, hogy az iskolai vagy egyetemi szünetük ideje alatti időszak során határozott időre szóló munkaszerződést kötő fiatalok e juttatásban részesüljenek.

35. A nemzeti jogalkotó így - közvetetten, ám szükségszerűen - azt állapította meg, hogy e fiatalok a szerződésük lejártakor nincsenek bizonytalan foglalkoztatási helyzetben.

36. Ugyanis hangsúlyozni kell, hogy - amint arra a francia kormány hivatkozik - a tanuló vagy hallgató által az iskolai vagy egyetemi szünetének ideje alatt határozott időre szóló munkaszerződés alapján végzett munka egyszerre ideiglenes és járulékos jellegű, mivel e tanulónak, illetve e hallgatónak e szünet végeztével folytatnia kell tanulmányait.

37. Ebből az következik, hogy a nemzeti jogalkotó azzal a megállapítással, hogy az iskolai vagy egyetemi szünetük ideje alatti időszak során határozott időre szóló munkaszerződést kötő fiatalok helyzete nem hasonlítható össze a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásra jogosult egyéb munkavállalói kategóriák helyzetével, egyáltalán nem lépte át azon mérlegelési mozgásterének határait, amellyel a szociálpolitika terén rendelkezik.

38. E megállapítást alátámasztja egyébként az a körülmény is, hogy a code du travail L. 1243-8. cikkének első bekezdése értelmében vett bizonytalanság szempontjából az alapeljárás felperesének helyzetével összehasonlítható helyzetben lévő egyéb munkavállalói kategóriákat e törvénykönyv L. 1243-10. cikke szintén kizárt az említett juttatásban való részesülésből. Ez a helyzet áll fenn különösen az említett törvénykönyv L. 1242-2. cikkének 1. pontja alapján a más munkavállalók helyettesítésének biztosítása céljából e rendelkezés által előírt feltételek mellett felvett munkavállalók esetén, továbbá az olyan munkavállalók esetén, akiket ugyanezen törvénykönyv L. 1242-2. cikkének 3. pontja alapján "idényjellegű munkakör, vagy olyan munkakör" betöltésére vettek fel, "amelyeknél bizonyos, rendeletben vagy rendeleti úton meghosszabbított hatályú ágazati vagy üzemi kollektív szerződésben meghatározott tevékenységi ágazatokban, ahol a végzett tevékenység jellege és e foglalkoztatás természeténél fogva ideiglenes jellege miatt nem szokás határozatlan időre szóló munkaszerződést alkalmazni".

39. A fenti megfontolásokból következik, hogy az egyetemi szünetének ideje alatti időszak során határozott időre szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatott olyan hallgató, mint az alapeljárás felperese, a code du travail L. 1243-8. cikkének első bekezdése által követett célkitűzésre tekintettel nincs olyan helyzetben, amely objektív módon összehasonlítható lenne azon munkavállalók helyzetével, akik e rendelkezés alapján jogosultak a szerződés lejártára tekintettel járó juttatásra. Következésképpen a munkavállalók e két kategóriája közti eltérő bánásmód nem minősülhet életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek.

40. A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelvvel pontosított elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint az alapügyben szóban forgó, amelynek értelmében a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésekor, ha a szerződéses munkaviszony nem folytatódik határozatlan időre szóló szerződéssel, a szerződés lejártára tekintettel járó, munkabér-kiegészítésként folyósított juttatás nem jár abban az esetben, amikor a szerződést fiatallal kötötték iskolai vagy egyetemi szünetének ideje alatti időszakra.

A költségekről

41. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében megfogalmazott és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel pontosított elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint az alapügyben szóban forgó, amelynek értelmében a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnésekor, ha a szerződéses munkaviszony nem folytatódik határozatlan időre szóló szerződéssel, a szerződés lejártára tekintettel járó, munkabér-kiegészítésként folyósított juttatás nem jár abban az esetben, amikor a szerződést fiatallal kötötték iskolai vagy egyetemi szünetének ideje alatti időszakra.

Aláírások

( * ) Az eljárás nyelve: francia.