62010CJ0510[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. április 26. DR és TV2 Danmark A/S kontra NCB - Nordisk Copyright Bureau. Az Østre Landsret (Dánia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Jogszabályok közelítése - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja - A művek nyilvánossághoz közvetítésének joga - A többszörözési jog alóli kivétel - A műveknek a műsorsugárzó szervezetek által saját eszközeikkel, saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítései - Harmadik személy eszközeivel készített rögzítés - A műsorsugárzó szervezeteknek a harmadik személy cselekményeivel és mulasztásaival okozott valamennyi kár megtérítésére vonatkozó kötelezettsége. C-510/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2012. április 26. ( *1 )

"Jogszabályok közelítése - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja - A művek nyilvánossághoz közvetítésének joga - A többszörözési jog alóli kivétel - A műveknek a műsorsugárzó szervezetek által saját eszközeikkel, saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítései - Harmadik személy eszközeivel készített rögzítés - A műsorsugárzó szervezeteknek a harmadik személy cselekményeivel és mulasztásaival okozott valamennyi kár megtérítésére vonatkozó kötelezettsége"

A C-510/10. sz. ügyben,

Az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Østre Landsret (Dánia) a Bírósághoz 2010. október 25-én érkezett, 2010. október 18-i határozatával terjesztett elő az előtte

a DR,

a TV2 Danmark A/S

és

az NCB - Nordisk Copyright Bureau között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, J. Malenovský (előadó), R. Silva de Lapuerta, Juhász E. és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. november 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a DR és a TV2 Danmark A/S képviseletében H. Samuelsen Schütze advokat,

- az NCB - Nordisk Copyright Bureau képviseletében P.-H. Schmidt advokat,

- a spanyol kormány képviseletében N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. január 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 5. cikke (2) bekezdése d) pontjának és (41) preambulumbekezdésének értelmezésére irányul, amelyek kivételt engednek a szerzők számára műveik tekintetében biztosított többszörözés kizárólagos joga alól a "műveknek a műsorsugárzó szervezetek által saját eszközeikkel, saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítései tekintetében".

2 Ezt a kérelmet két műsorsugárzó szervezet, a DR és a TV2 Danmark A/S (a továbbiakban: TV2 Danmark) és az NCB - Nordisk Copyright Bureau (a továbbiakban: NCB) szerzői jogi jogvédő társaság között, az említett műsorsugárzó szervezetek által saját műsoraikban történő sugárzás céljára harmadik személytől megrendelt televízió-műsorok keretében történt rögzítésekre vonatkozó jogvita kapcsán terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

A szerzői jogról szóló WIPO-szerződés

3 A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20-án Genfben elfogadta a WIPO Szerzői Jogi Szerződését (kihirdette: a 2004. évi XLIX. törvény) (a továbbiakban: WCT). Ezt a szerződést az Európai Közösség nevében a 2000. március 16-i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) hagyta jóvá.

4 A WIPO Szerzői Jogi Szerződése 1. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek betartják az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28-án felülvizsgált változata (a továbbiakban: Berni Uniós Egyezmény) 1-21. cikkében foglalt rendelkezéseket.

A Berni Uniós Egyezmény

5 A Berni Uniós Egyezmény 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Azok az országok, amelyekre ez az Egyezmény alkalmazást nyer, az irodalmi és művészeti művekre vonatkozó szerzői jogok védelme végett Unióban egyesülnek."

6 Ezen egyezmény 11bis cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak: [...] (3) Ellenkező kikötés hiányában a jelen cikk (1) bekezdése alapján megadott engedély nem terjed ki a sugárzott mű hang vagy kép rögzítésére alkalmas eszköz útján történő felvételére. A [Berni] Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik a rádiótársaságok által saját eszközeikkel végzett és saját adásaik céljait szolgáló, rövid időre szóló rögzítés rendszerének szabályozása. E törvények keretében engedélyezni lehet az ilyenfajta felvételeknek a hivatalos levéltárakban való megőrzését akkor, ha a felvételek különleges dokumentációs jellegűek."

1. műveik sugárzására vagy minden más, jel, hang vagy kép vezeték nélküli közvetítésére alkalmas eszközzel történő nyilvános átvitelére;

Az uniós jog

7 A 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

"A műsorsugárzó szervezetek által készített ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivétel, illetve korlátozás alkalmazásakor abból kell kiindulni, hogy a műsorsugárzó szervezet nevében és annak felelőssége alatt eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül."

8 Ezen irányelvnek "A többszörözési jog" címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát: [...]"

a) a szerzők számára műveik tekintetében;

9 Az említett irányelvnek "A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga" címet viselő 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg."

10 Ugyanezen irányelvnek a "Kivételek és korlátozások" címet viselő 5. cikkének (2) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "(2) A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben: [...] [...] (5) Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit."

d) műveknek a műsorsugárzó szervezetek által saját eszközeikkel, saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítései tekintetében; e rögzítések megőrzése hivatalos archívumokban rendkívüli dokumentációs értékükre tekintettel megengedhető;

A nemzeti jog

11 A dán szerzői jogi törvénynek (ophavsretslov) a 2010. február 27-i 202. sz., egységes szerkezetbe foglaló törvény (lovbekendtgørelse) szerinti változatának (a továbbiakban: szerzői jogi törvény) 31. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A rádiós és televíziós műsorsugárzó szervezetek műsorsugárzásuk céljából azzal a feltétellel rögzíthetnek műveket hangszalagra, filmre vagy bármely más, többszörözésre alkalmas eszközre, hogy jogosultak a szóban forgó művek sugárzására. Az így rögzített műveknek a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételére vonatkozó jogot a hatályban lévő egyéb rendelkezések szabályozzák. A kulturális miniszter szabályokat állapíthat meg az ilyen rögzítések készítésének feltételeit, illetve azok használatát és tárolását illetően."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 Az alapeljárás felperesei: a DR állami rádió- és televíziótársaság, amely a televíziós előfizetési díjból finanszírozott, független közintézményként köteles közszolgálati műsorszolgáltatói tevékenységet ellátni, és a TV2 Danmark nevű, reklámokból finanszírozott állami kereskedelmi televíziótársaság, amely szintén köteles közszolgálati műsorszolgáltatói tevékenységet ellátni.

13 A DR és a TV2 Danmark rádió- és televízió-műsorai lehetnek belső gyártású műsorok vagy harmadik személyek által egyedi megállapodások alapján a DR vagy a TV2 Danmark általi első sugárzás céljából gyártott műsorok.

14 Az alapeljárás alperese, az NCB, olyan társaság, amely több északi és balti országban dalírók, zeneszerzők és zenei kiadók számára kezeli a zeneművek rögzítésére és többszörözésére vonatkozó jogokat.

15 Az alapjogvita arra a kérdésre vonatkozik, hogy a jogszabályi kivétel olyan ideiglenes rögzítésekre is kiterjed-e, amelyeket jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégek a DR-en vagy a TV2 Danmarkon történő első sugárzás céljából a DR vagy a TV2 Danmark megrendelésére készítettek.

16 A DR és a TV2 Danmark azt állítja, hogy a szerzői jogi jogosultak vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy a közvetítésre szánt rögzítéseket a műsorsugárzó szervezet stábja maga készítette-e a saját berendezéseivel, vagy egy olyan harmadik személy alkalmazottja a harmadik személy berendezéseinek használatával, akitől a műsorsugárzó szervezet a televíziós műsort megrendelte. A DR és a TV2 Danmark ezzel összhangban továbbá azt állítja, hogy a dán szerzői jogi törvény 31. §-a nem tartalmaz arra vonatkozó feltételt, hogy a műsorsugárzó szervezetnek "saját eszközeivel" kell elvégeznie a rögzítést. Így a dán jog szerint a közvetítésre szánt rögzítésekre vonatkozó kivétel alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ezeket a rögzítéseket a műsorsugárzó szervezet alkalmazottai vagy harmadik személyek alkalmazottai készítik-e.

17 Az NCB ellenben azt állítja, hogy az uniós jog a "saját eszközeikkel" történő előállításra vonatkozó feltételt ír elő, és hogy ez a feltétel a dán szerzői jogi törvény szerint is alkalmazandó. Továbbá úgy érvel, hogy a "saját eszközeikkel" történő előállításra vonatkozó feltétel csak akkor teljesülhet, ha a független külső gyártó a televíziós műsorsugárzó szervezet nevében és annak felelőssége alatt jár el. Az NCB azt is kifejti, hogy "a televíziós műsorsugárzó szervezet nevében és annak felelőssége alatt jár el" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a televíziós műsorsugárzó szervezet úgy felel harmadik személyekkel szemben a gyártó cselekményeiért és esetleges mulasztásaiért, mintha ő maga lenne felelős a rögzítésekért.

18 E feltételek mellett az Østre Landsret felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

"1) A [2001/29 irányelv] 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt »saját eszközeikkel« és az ezen irányelv (41) preambulumbekezdésében foglalt »a műsorsugárzó szervezet nevében és annak felelőssége alatt« kifejezést a nemzeti jog vagy az Európai Unió joga alapján kell értelmezni?

2) Úgy kell-e értelmezni a [2001/29 irányelv] 5. cikke (2) bekezdése d) pontjának szövegét, hogy az - mint például e rendelkezés dán, angol és francia változatában - »a műsorsugárzó szervezet nevében és annak felelőssége alatt« kifejezést, vagy úgy, hogy az - mint például a német változatban - »a műsorsugárzó szervezet nevében vagy annak felelőssége alatt« kifejezést kívánja jelenteni?

3) Ha az első kérdésben idézett kifejezéseket az Európai Unió jogára tekintettel kell értelmezni, akkor a következő kérdés merül fel: milyen kritériumokat kell a nemzeti bíróságoknak alkalmazniuk annak egyedi értékelésekor, hogy egy harmadik személy (a továbbiakban: »gyártó«) által a rádiós vagy televíziós műsorsugárzó szervezet közvetítéseiben történő felhasználás céljából készített rögzítés [e szervezet] »saját eszközei[v]el« és »a műsorsugárzó szervezet nevében [és/vagy] annak felelőssége alatt« készült-e, és így [a 2001/29 irányelv] 5. cikk[e] (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott kivétel hatálya kiterjed-e a rögzítésre? A harmadik kérdésre adandó válasszal kapcsolatban különösen a következő kérdések megválaszolása szükséges:

a) Úgy kell-e értelmezni a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt »saját eszközök« fogalmát, hogy [2001/29 irányelv] 5. cikk[e] (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott kivétel hatálya csak akkor terjed ki a gyártó által a rádiós és televíziós műsorsugárzó szervezet közvetítéseiben történő felhasználás céljából készített rögzítésre, ha a műsorsugárzó szervezet a rögzítés vonatkozásában úgy felel harmadik személyekkel szemben a gyártó cselekményeiért és mulasztásaiért, mintha ő maga járt volna el és mulasztott volna?

b) Teljesül-e a rögzítésnek »a műsorsugárzó szervezet nevében [és/vagy] annak felelőssége alatt« történő elkészítésére vonatkozó feltétel, ha a műsorsugárzó szervezet a rögzítés elkészítését annak közvetítése végett rendelte meg a gyártótól, feltéve, hogy az érintett műsorsugárzó szervezet jogosult a szóban forgó rögzítés közvetítésére? A következő körülményeket figyelembe lehet vagy kell-e venni a 3) b) kérdés megválaszolásakor, és ha igen, akkor milyen súlyt kell tulajdonítani nekik:

i. a felek közötti megállapodások szerint a műsorsugárzó szervezet vagy a gyártó-e az, aki a megrendelt műsor tartalmára vonatkozó végső művészi/szerkesztői döntést meghozza;

ii. úgy felel-e a műsorsugárzó szervezet harmadik személyekkel szemben a gyártónak a rögzítéssel kapcsolatos kötelezettségeiért, mint a saját cselekményeiért és mulasztásaiért;

iii. arra kötelezi-e a műsorsugárzó szervezettel kötött megállapodás a gyártót, hogy meghatározott áron szolgáltassa a szóban forgó műsort a műsorsugárzó szervezet részére, és ezért az árért a rögzítéssel kapcsolatos valamennyi költséget maga viselje;

iv. a műsorsugárzó szervezet vagy a gyártó-e az, aki felelősséget visel a szóban forgó rögzítésért harmadik személyekkel szemben?

c) Teljesül-e a rögzítésnek »a műsorsugárzó szervezet nevében [és/vagy] annak felelőssége alatt« történő elkészítésére vonatkozó feltétel, ha a műsorsugárzó szervezet a szóban forgó rögzítés elkészítését annak közvetítése végett rendelte meg a gyártótól, feltéve, hogy az érintett műsorsugárzó szervezet jogosult a rögzítés közvetítésére, és a gyártó a rögzítés elkészítésével kapcsolatban a műsorsugárzó szervezettel kötött megállapodásban anyagi és jogi felelősséget vállalt i. a rögzítéssel kapcsolatos valamennyi költség viseléséért egy előre meghatározott összeg fejében; ii. a jogok megszerzéséért; és iii. az előre nem látható körülményekért, ideértve a rögzítéssel kapcsolatos bármely késedelmet és szerződésszegést, miközben a műsorsugárzó szervezet a gyártónak a rögzítéssel kapcsolatos kötelezettségei vonatkozásában nem felel úgy harmadik személyekkel szemben, mint a saját cselekményeiért és mulasztásaiért?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

19 A DR és a TV2 Danmark mint műsorsugárzói szervezetek vitatják az előterjesztett kérdések elfogadhatóságát, és arra hivatkoznak, hogy az azokra adható válasz semmi esetre sem szükséges az alapjogvita eldöntéséhez.

20 Még azt is vitatják, hogy a 2001/29 irányelv - amelynek értelmezése az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát képezi - releváns lenne a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita kimenetele szempontjából. Többek között azt állítják, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése d) pontjának dán nyelvű változatában szereplő "saját eszközeikkel, saját műsoraik számára" kifejezés nem szerepel a dán szerzői jogi törvény 31. cikkében, és ezért nem kerül alkalmazásra az alapeljárásban.

21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges-e az előzetes döntéshozatal, másrészt hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak-e (a C-217/05. sz. Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11987. o] 16. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 Ha a nemzeti bíróság által feltett kérdések uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság tehát főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi körülmények ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adhasson (a fent hivatkozott Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben hozott ítélet 17. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében azonban nem ez a helyzet. A jelen esetben ugyanis a fent említett, a Bíróság számára az említett kérelem megválaszolásának megtagadására lehetőséget adó körülmények egyike sem áll fenn. Különösképpen egyértelműen kitűnik az előzetes döntésre utaló határozatból, hogy az előterjesztett kérdésekre adandó válaszok, amelyek több uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a nemzeti bíróság számára szükségesek a DR vagy a TV2 Danmark által jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégektől megrendelt rögzítések jogi minősítéséhez, és ezáltal az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez.

24 Ebből következik, hogy az előterjesztett kérdéseket elfogadhatónak kell tekinteni, és azokat tehát meg kell válaszolni.

Az első kérdésről

25 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt, és az ezen irányelv (41) preambulumbekezdésében kifejtett "saját eszközeikkel" kifejezést a nemzeti vagy az uniós jog alapján kell-e értelmezni.

26 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében a tagállamok főszabály szerint biztosítják a szerzőknek a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát.

27 Ugyanezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján azonban a tagállamok a szerzőt műve vonatkozásában megillető kizárólagos többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a műveknek a műsorsugárzó szervezetek által "saját eszközeikkel", saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítései tekintetében.

28 Először is meg kell állapítani, hogy ez utóbbi rendelkezés szövege közvetlenül a Berni Uniós Egyezmény 11bis cikke (3) bekezdésének szövegéből merítkezik.

29 Ami a Berni Uniós Egyezményt illeti, az Unió, amely ugyan ezen egyezményben nem részes fél, a WIPO Szerzői Jogi Szerződése -amelyben részes fél, amely a jogrendjének része, és amelynek végrehajtására irányul a 2001/29 irányelv - 1. cikkének (4) bekezdése alapján köteles betartani a Berni Uniós Egyezmény 1-21. cikkében foglalt rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben a C-403/08. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-9083. o.] 189. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen az Unió köteles többek között a Berni Uniós Egyezmény 11bis cikkét is betartani (lásd analógia útján a C-277/10. sz. Luksan-ügyben 2012. február 9-én hozott ítélet 59. cikkét).

30 Ezen egyezmény 11bis cikkének (3) bekezdése kifejezetten a Berni Unióhoz tartozó országok jogalkotó szerveinek hatáskörébe utalja a műsorsugárzó szervezetek által saját eszközeikkel, saját műsoraik számára készített ideiglenes rögzítések szabályozását.

31 Következésképpen az uniós jogalkotó az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv elfogadásával a korábban a tagállamokat megillető, szellemi tulajdonra vonatkozó hatásköröket gyakorolta. Ezen irányelv alkalmazási körében abból kell kiindulni, hogy az Unió lépett a tagállamok helyébe, amelyek már nem rendelkeznek hatáskörrel a Berni Uniós Egyezmény releváns előírásainak végrehajtására (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Luksan-ügyben hozott ítélet 64. pontját).

32 Ezen az alapon biztosított lehetőséget az uniós jogalkotó a tagállamoknak arra, hogy nemzeti jogukban a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerinti kivételt állapítsanak meg az ideiglenes rögzítések tekintetében, és az ezen irányelv (41) preambulumbekezdésében pontosan kifejtette e kivétel hatályát azzal a megfogalmazással, hogy a műsorsugárzó szervezet "nevében [és/vagy] annak felelőssége alatt" eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül.

33 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni (lásd többek között a 327/82. sz. Ekro-ügyben 1984. január 18-án hozott ítélet [EBHT 1984., I-107. o.] 11. pontját; a C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6917. o.] 43. pontját; a C-5/08. sz. Infopaq International ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6569. o.] 27. pontját és a C-34/10. sz. Brüstle-ügyben 2011. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9821. o.] 25. pontját).

34 Márpedig a 2001/29 irányelv szövege az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő "saját eszközeikkel" kifejezés jelentését illetően nem tartalmaz semmilyen utalást a nemzeti jogokra. Következésképpen ezt a kifejezést az említett irányelv alkalmazásában az Unió területén egységesen értelmezendő, önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni.

35 Ezt a következtetést támasztja alá a 2001/29 irányelv tárgya és célja. A többek között az EK 95. cikken alapuló és az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolására, valamint a tagállamok jogszabályainak eltéréseiből adódó, belső piaci versenytorzulásainak megakadályozására irányuló 2001/29 irányelv célja ugyanis (a C-479/04. sz. Laserdisken-ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8089. o.] 26. és 31-34. pontja) magában foglalja az uniós jog önálló fogalmainak kidolgozását is. Az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy a 2001/29 irányelvben szereplő fogalmak értelmezése egységes legyen, többek között az irányelv (32) preambulumbekezdésében is tükröződik, amely a tagállamokat a többszörözési jog alóli kivételek és korlátozások koherens módon való alkalmazására hívja fel, a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében.

36 Ennélfogva, bár a tagállamok - amint arra a jelen ítélet 32. pontja is rámutat - az ideiglenes rögzítések tekintetében kivételt állapíthatnak meg a belső jogukban, az az értelmezés, miszerint az uniós jogban számukra biztosított lehetőséggel élve ilyen kivételt megállapító tagállamok nem összehangolt módon, szabadon alakíthatják ki a feltételeket, különösen az említett ideiglenes rögzítésekhez használt eszközök jellegére vonatkozóan, ellentétes lenne az említett irányelvnek az előző pontban felidézett céljával, mivel ennek a kivételnek a feltételei tagállamról tagállamra változhatnának, és így az egységesség hiányát eredményezhetnék (analógia útján lásd a "méltányos díjazásnak" a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő fogalmával kapcsolatban a C-467/08. sz. Padawan-ügyben 2010. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-10055. o.] 34-36. pontját).

37 A fenti megállapításokra tekintettel az első kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt "saját eszközeikkel" kifejezést az uniós jog keretében, önállóan és egységesen kell értelmezni.

A második kérdésről

38 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontját az irányelv (41) preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy a műsorsugárzó szervezet "nevében és annak felelőssége alatt" eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül, vagy pedig úgy, hogy a műsorsugárzó szervezet "nevében vagy annak felelőssége alatt" eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül.

39 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdésének egyes nyelvi változatai eltérnek egymástól.

40 Egyes (a cseh, a német és a máltai) nyelvi változatokban ez a preambulumbekezdés úgy szól, hogy egy műsorsugárzó szervezet "nevében vagy annak felelőssége alatt" eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül. Ebből a megfogalmazásból első látásra az következik, hogy ahhoz, hogy egy műsorsugárzó szervezet által saját műsorai számára, de harmadik személy eszközeivel készített rögzítések a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt, az ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivétel hatálya alá tartozzanak, elegendő, ha a kérdéses harmadik személy vagy a műsorsugárzó szervezet "nevében" vagy annak "felelőssége alatt" jár el.

41 Más (a bolgár, a spanyol, a dán, az észt, a görög, az angol, a francia, a lett, a litván, a magyar, a holland, a lengyel, a román, a szlovák, a szlovén, a finn és a svéd) nyelvi változatokban (és egyértelműen ezek vannak többségben) viszont a (41) preambulumbekezdés úgy hangzik, hogy egy műsorsugárzó szervezet "nevében és annak felelőssége alatt" eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül. Ebből a szövegváltozatból elsőre az következik, hogy ahhoz, hogy egy műsorsugárzó szervezet által saját műsorai számára, de harmadik személy eszközeivel készített rögzítések a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt, az ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivétel hatálya alá tartozzanak, a kérdéses harmadik személynek mindkét feltételnek meg kell felelnie.

42 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése ezért lényegében arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdésében megállapított két feltételt vagylagosan vagy együttesen fennálló feltételeknek kell értelmezni.

43 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell azt, hogy önmagában a szóban forgó preambulumbekezdés kizárólag szó szerinti értelmezése alapján nem válaszolható meg az előterjesztett kérdés, mivel elkerülhetetlenül olyan eredményhez vezet, amely a fent említett nyelvi változatok egyikének vagy másikának a szövegére tekintettel contra legem jellegűnek bizonyul.

44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az ilyen megközelítés ugyanis összeegyeztethetetlen lenne az uniós jog egységes alkalmazásának követelményével (lásd a C-149/97. sz. Institute of the Motor Industry ügyben 1998. november 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-7053. o.] 16. pontját és a C-187/07. sz. Endendijk-ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-2115. o.] 23. pontját).

45 Ilyen feltételek mellett az uniós jogi szövegek két nyelvi változata közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben a 30/77. sz. Bouchereau-ügyben 1977. október 27-én hozott ítélet [EBHT 1977., 1999. o.] 14. pontját, a C-482/98. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10861. o.] 49. pontját és a C-1/02. sz. Borgmann-ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2000., I-3219. o.] 25. pontját).

46 Azzal az általános rendszerrel kapcsolatban, amelynek a (41) preambulumbekezdés a részét képezi, arra kell emlékeztetni, hogy főszabály szerint ezen irányelv 2. cikkéből az következik, hogy a védelem alatt álló művek többszörözéséhez a szerző engedélye szükséges.

47 Az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjából azonban az következik, hogy - eltérést engedő szabályozásként - azokban a tagállamokban, amelyek így döntöttek, a védelem alatt álló mű sugárzására jogosult műsorsugárzó szervezetek a sugárzás mellett az említett mű "ideiglenes" rögzítését is elvégezhetik, anélkül hogy a szerzőtől engedélyt kellene kérniük az ilyen többszörözésre.

48 E tekintetben mind a Berni Uniós Egyezmény 11bis cikkének (3) bekezdése, mind a 2001/29 irányelvnek a hivatkozott egyezményi rendelkezések átültetésére irányuló 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja megköveteli, hogy ezeket az ideiglenes rögzítéseket az említett műsorsugárzó szervezetek "saját eszközeikkel" végezzék.

49 Ez utóbbi, a 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett rendelkezés alapján a műsorsugárzó szervezetek "saját eszközeinek" fogalma az ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivétel alkalmazásakor magában foglalja a nevében és/vagy a felelőssége alatt eljáró személy eszközeit is.

50 Így az említett rendelkezés ezt a preambulumbekezdést figyelembe véve nem követeli meg azt, hogy az ideiglenes rögzítéseket maga a műsorsugárzó szervezet készítse el, egyúttal pedig rámutat arra, hogy amennyiben egy harmadik személy készíti el az említett rögzítéseket, akkor azokat úgy kell tekinteni, hogy azokat a műsorsugárzó szervezet "saját eszközeivel" készítették.

51 Az uniós jogalkotó ezzel a követelménnyel olyan szoros kapcsolatot kívánt teremteni az említett harmadik személy és a műsorsugárzó szervezet között, amely biztosítja, hogy az előbbi nem önállóan részesül az ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivételben, amelyre kizárólag a műsorsugárzó szervezet lehet jogosult.

52 Az uniós jogalkotó e célból nevesít a 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdésében két olyan esetet, amely a műsorsugárzó szervezet és az adott esetben az ideiglenes rögzítés elkészítésével megbízott harmadik személy sajátos kapcsolatán alapul.

53 Az első eset, amikor a harmadik személy a műsorsugárzó szervezet "nevében" jár el, olyan közvetlen kapcsolatot feltételez a két fél között, amely alapján a kérdéses harmadik személy főszabály szerint nem rendelkezik önálló cselekvési lehetőséggel. Ez a kapcsolat harmadik személyek felé teljesen egyértelmű, mivel a meghatározásból eredően a harmadik személy minden tevékenységét szükségszerűen az érintett műsorsugárzó szervezetnek kell betudni.

54 A második esetben, amelyben a harmadik személy a műsorsugárzó szervezet "felelőssége alatt" jár el, összetettebb, közvetett kapcsolat áll fenn a két fél között, amely a harmadik személy számára az eszközei használatát illetően bizonyos mértékű szabadságot biztosít, de védi is a harmadik személy érdekeit a műsorsugárzó szervezettel szemben, mivel az utóbbi az ilyen használatért végső soron kártérítési felelősséggel tartozik harmadik személyek - különösen a szerzők - vonatkozásában.

55 Következésképpen a 2001/29 irányelv (41) preambulumbekezdésében szereplő mindkét feltétel önmagában és a másiktól függetlenül alkalmas arra, hogy megfeleljen a jelen ítélet 51. pontjában ismertetett, az említett irányelv e preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában kitűzött célnak.

56 Ilyen körülmények között ezt a két feltételt egyenértékűnek, és ezért vagylagosnak kell érteni.

57 A Bíróság rendelkezésére álló értelmezési lehetőségek értékelésekor e megoldás mellett szól ezenkívül az is, hogy nagyobb - az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkében foglalt - vállalkozási szabadságot biztosít a műsorsugárzó szervezetek számára úgy, hogy közben nem veszélyezteti a szerzői jogok lényegét.

58 A fenti megállapításokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontját az irányelv (41) preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy bármely, a műsorsugárzó szervezet nevében vagy annak felelőssége alatt eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül.

A harmadik kérdésről

59 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy milyen kritériumokat kell alkalmazni annak konkrét megállapításakor, hogy egy műsorsugárzó szervezet által saját műsorai számára, harmadik személy eszközeivel készített rögzítés a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában az ideiglenes rögzítésekre vonatkozóan meghatározott kivétel hatálya alá tartozik-e.

60 A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése d) pontjának és a jelen ítélet 58. pontja szerint értelmezett (41) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy az ilyen rögzítésre akkor terjed ki az ideiglenes rögzítésekre vonatkozó kivétel, ha ez a személy a műsorsugárzó szervezet "nevében" vagy annak "felelőssége alatt" eljáró személynek tekinthető.

61 Következésképpen első lépésként azt kell megítélni, hogy a kérdéses harmadik személy a műsorsugárzó szervezet "nevében" eljáró személynek minősül-e. Tekintettel arra, hogy - ahogyan erre a jelen ítélet 53. pontja is rámutat - ez a kapcsolat főszabály szerint egyértelmű, ez a minősítés általában nyilvánvalóan adódik, anélkül hogy e célból különleges feltételek megállapítására lenne szükség.

62 Abban az esetben, ha a szóban forgó harmadik személy nem tekinthető a műsorsugárzó szervezet "nevében" eljáró személynek, második lépésként azt kell megítélni, hogy az említett harmadik személyt legalább a műsorsugárzó szervezet "felelőssége alatt" eljáró személynek lehet-e tekinteni.

63 Ez az eset csak akkor áll fenn, ha a műsorsugárzó szervezet az ilyen személynek a védelem alatt álló mű többszörözésével összefüggő valamennyi cselekményéért felel, különösen a szóban forgó szerzői jogok jogosultjaival szemben.

64 Ennek megítélése során különösen annak a körülménynek van jelentősége, hogy külső jogviszonyokban - különösen a művük jogosulatlan rögzítésével veszélyeztetett szerzőkkel szemben - a műsorsugárzó szervezet ugyanolyan kártérítési felelősséggel tartozik a harmadik személynek - például jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégeknek - a szóban forgó rögzítéssel összefüggő cselekményeivel és mulasztásaival okozott károkért, mintha maga a műsorsugárzó szervezet járt volna el és mulasztott volna.

65 Irreleváns viszont az - amint erre a főtanácsnok indítványa 87. pontjában is rámutatott -, hogy ki hozta meg a műsorsugárzó szervezet által megrendelt műsor tartalmára vonatkozó végső művészi-szerkesztői döntést. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt, eltérést engedő rendelkezésre tekintettel ugyanis kizárólag a műszaki többszörözési módnak tekintett "rögzítés" fogalma számít.

66 A fentebb kifejtettekre figyelemmel a nemzeti bíróságnak azt kell megítélnie, hogy az alapjogvita tényállására tekintettel a szóban forgó rögzítéseket olyan személy készítette-e, aki konkrétan a műsorsugárzó szervezet "nevében", vagy legalábbis annak "felelőssége alatt" eljáró személynek tekinthető.

67 A fenti megállapításokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy annak megállapításához, hogy egy műsorsugárzó szervezet által saját műsorai számára, harmadik személy eszközeivel készített rögzítés a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában az ideiglenes rögzítésekre vonatkozóan meghatározott kivétel hatálya alá tartozik-e, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megítélnie, hogy az alapjogvita körülményei között ez a személy konkrétan a műsorsugárzó szervezet "nevében", vagy legalábbis annak "felelőssége alatt" eljáró személynek tekinthető-e. Ez utóbbi tekintetben lényeges, hogy külső jogviszonyokban - különösen a művük jogosulatlan rögzítésével veszélyeztetett szerzőkkel szemben - a műsorsugárzó szervezet ugyanolyan kártérítési felelősséggel tartozik a harmadik személynek - például jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégeknek - a szóban forgó rögzítéssel összefüggő cselekményeivel és mulasztásaival okozott károkért, mintha maga a műsorsugárzó szervezet járt volna el és mulasztott volna.

A költségekről

68 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt "saját eszközeikkel" kifejezést az uniós jog keretében, önállóan és egységesen kell értelmezni.

2) A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontját az irányelv (41) preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy bármely, a műsorsugárzó szervezet nevében vagy annak felelőssége alatt eljáró személy eszköze is a műsorsugárzó szervezet saját eszközének minősül.

3) Annak megállapításához, hogy egy műsorsugárzó szervezet által saját műsorai számára, harmadik személy eszközeivel készített rögzítés a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában az ideiglenes rögzítésekre vonatkozóan meghatározott kivétel hatálya alá tartozik-e, a nemzeti bíróságnak azt kell megítélnie, hogy az alapjogvita körülményei között ez a személy konkrétan a műsorsugárzó szervezet "nevében", vagy legalábbis annak "felelőssége alatt" eljáró személynek tekinthető-e. Ez utóbbi tekintetben lényeges, hogy külső jogviszonyokban - különösen a művük jogosulatlan rögzítésével veszélyeztetett szerzőkkel szemben - a műsorsugárzó szervezet ugyanolyan kártérítési felelősséggel tartozik a harmadik személynek - például jogilag független külső televíziós műsorgyártó cégeknek - a szóban forgó rögzítéssel összefüggő cselekményeivel és mulasztásaival okozott károkért, mintha maga a műsorsugárzó szervezet járt volna el és mulasztott volna.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: dán.