BH 2011.8.227 A felszámolás alatt álló céggel szemben egyetemleges kártérítési felelősséggel tartozik a felszámoló és a vevő, amennyiben a felszámoló a vevővel összejátszva a felszámolási vagyonba tartozó követelést a forgalmi érték töredékéért ruházza át [1991. évi XLIX. tv. 49. §, 54. §, Ptk. 339. §, 344. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.41231/2006/39., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40034/2009/9., Kúria Gfv.30368/2009/8. (*BH 2011.8.227*)

***********

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes (a felülvizsgálati eljárásban már I. r. felperes) 2001. január 18-ától felszámolás alatt áll, felszámolójául a bíróság a IV. r. alperest jelölte ki, a fel­számolóbiztosa dr. K. P. volt. Ekkor a IV. r. alperes tulajdonosa a korábbi II. r. alperes, S. Ltd. (1%), valamint dr. K. P. (99%) voltak. A felperesnek a felszámolás elrendelésekor vagyona nem volt, csupán el nem ismert kö­vetelésekkel rendelkezett, a hitelezői a felszámolóhoz 152 254 972 Ft hitelezői igényt jelentettek be.

A Bíróság előtt 1999. február 10-étől folyamatban volt a felperes által az M. Rt.-vel szemben 74 455 000 Ft és járulékai megfizetése iránti per, amelyben a bíróság 2000-ben szakértői véleményt szerzett be, amely a felperes követelését mintegy 60 000 000 Ft + áfa tekintetében megalapozta. A szakértői véleményt az M. Rt. nem fogadta el, és mintegy 48 500 000 Ft tekintetében beszámítási kifogást is előterjesztett.

A felperes képviseletét a perben a felszámolóbiztos a 2001. március 14-én tartott tárgyaláson vette át, a bíróság ezt követően a 2002. május 22-ei tárgyalást azzal halasztotta el, hogy a következő tárgyaláson ítélettel le kívánja zárni az ügyet. A IV. r. alperes a 119 091 000 Ft összegben könyv szerint nyilvántartott követeléseket pályázat útján értékesítésre hirdette meg 2002. július 11-én 5 000 000 Ft vételár mellett. A kiírás szerint a követelések kifejezetten kétesek, bizonytalan kimenetelűek, 59 527 000 Ft követelés külföldi adóssal szemben áll fenn, az ezt meghaladó 59 564 000 Ft pedig per alatt áll. A kiírásra egyedül az I. r. alperes nyújtott be pályázatot, a perben érvényesített követelésre 6 000 000 Ft vételárat ajánlott fel, a külföldi adóssal szemben fennálló követelést megvásárolni nem kívánta. A IV. r. alperes az I. r. alperes pályázatát elfogadta és 2002. szeptember 12-én az I. r. alperesre engedményezte a felperes peresített 59 564 000 Ft követelését és annak járulékait, majd az engedményezést 2002. október 9-én a bíróságnak bejelentette. Az engedményes a perbe II. r. felperesként belépett. Az azt követő első tárgyaláson - 2003. március 7-én - az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, amelyben kötelezte az M. Rt.-t, a II. r. felperes (a jelen per I. r. alperese) javára 74 455 000 Ft tőke és annak kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, ennek eredményeként az M. Rt.-től 156 120 409 Ft folyt be.

Azt követően, hogy a IV. r. alperes a felperes képviselőjeként belépett a fenti perbe a IV. r. alperes akkori tulajdonosa az S. Ltd. 2001. október 4-én megvásárolta a jelen per I. r. alperese részvényeinek 100%-át és még ezen a napon vezérigazgatóul jelölte ki a korábbi III. r. alperest, A. J-t. 2002. március 1-jén A. J. megvásárolta az I. r. alperes részvényeinek 100%-át azzal, hogy a vételárat az S. Ltd. eladónak 2002. december 10-éig megfizeti. Az esetben, ha a vételár fizetési kötelezettségének nem tesz eleget a részvények tulajdonjoga visszaszáll az eladóra.

A vevő utóbb a vételárat nem fizette meg.

Az I. r. alperes az adásvételi szerződés szerinti, valamint a 2002. december 10-ei újabb, a részvényes személyében bekövetkezett változást csak 2004. október 11-én jelentette be egy időben a cégbírósághoz. Az engedményezési szerződés megkötésekor tehát a fentiek szerint a cégjegyzékben az I. r. alperes tulajdonosaként az S. Ltd. volt bejegyezve.

A felszámoló intézkedése ellen a hitelezők már korábban 2004. június 28-án kifogást terjesztettek elő. A bíróság a 2005. január 19-én kelt végzésében a IV. r. alperest hivatalból felmentette a felszámolói tisztsége alól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, a Legfelsőbb Bíróság pedig a másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felszámoló és az I. r. alperes közötti összefonódás alkalmas volt arra, hogy az I. r. alperes olyan "bennfentes" információkhoz jusson, amelyekkel a többi kívülálló személy az iratok áttanulmányozása alapján nem rendelkezhetett; hogy a felszámoló sürgős szükség nélkül, rendkívül alacsony áron, a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére értékesítette azt a peresített követelést, amelyből az adós várható bevétele jelentős hitelezői igények kielégítésére nyújtott volna fedezetet. Ez a magatartás a bíróság megítélése szerint olyan súlyosan sérti a 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49. §-ának (1) bekezdését és az 54. §-át, amely alapot ad a felszámoló Cstv. 27/A. §-ának (7) bekezdése alapján hivatalból történő felmentésére.

A felperes a módosított keresetében az I. és a IV. r. alpereseket egyetemlegesen 144 000 000 Ft tőkében, ennek kamataiban és a perköltségekben kérte marasztalni. A keresetének elsődleges jogcímét kártérítésben, jogalapját a Cstv. 54. §-ában, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében, az alperesek egyetemleges marasztalását a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 337-338. §-aiban; tényalapját pedig abban jelölte meg, hogy a IV. r. alperes a tulajdonosi körébe tartozó I. r. alperessel együtt vonta ki a felperes felszámolói vagyonából a hitelezők követelései túlnyomórészének kielégítésére alkalmas követelést, ezzel megfosztották a hitelezőket a követelések fedezetétől.

Másodsorban kérte annak megállapítását, hogy az általa és az I. r. alperes által kötött engedményezési szerződés a jóerkölcsbe ütközés okán a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Védekezésül mindketten hivatkoztak arra, hogy a kártérítés egyetlen törvényi feltétele sem áll fenn. A követelés nyilvános pályázat útján került értékesítésre. A IV. r. alperes a kiírásban megtévesztő adatokat nem közölt, a per valóban kétes kimenetelű volt; a behajthatósága is kétséges; megvásárlásakor az I. r. alperes tulajdonosa nem a IV. r. alperes egyik tulajdonosa, hanem A. J. volt, aki semmilyen összefonódásban nem állt a IV. r. alperessel.

Az I. r. alperes ezen túl védekezett azzal, hogy nem volt anyagi jogi szempontból perindítási jogosultsága a felperesnek, a Cstv. 49. §-ának (5) bekezdése szerint ugyanis az adásvételi szerződést a fél támadhatja meg bíróság előtt 30 napos határidő alatt, a károsult pedig nem a felperes, hanem a hitelezők lennének.

A IV. r. alperes előadta, hogy mint felszámolónak nem volt anyagi jogi eszköze az igény érvényesítésére, a végrehajtási költségek előlegezésére, továbbá hogy a felszámolási eljárást két év alatt be kellett fejeznie, tehát ezek a körülmények is indokolták a követelés értékesítését. Hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság felszámoló felmentése tárgyában hozott végzésének nincs ítélt dologi hatálya. Végül kifejtette azt az álláspontját, hogy a perbeli követelés a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja, valamint a 4. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint nem minősül felszámolói vagyonnak.