BH 2006.10.333 Rosszhiszemű álképviselőnek minősül a kft. ügyvezetőjévé választott személy, ha a körülményekből tudnia kell, hogy az üzletrész-átruházási szerződés semmis, ezért az őt megválasztó személyek nem válhattak a gazdasági társaság tagjává - Ha eljárását a kft. nem hagyja jóvá, az elvállalt kötelezettség teljesítéséért magának kell helytállnia [Ptk. 221. § (1)-(2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 134. § (2) bek.].

A megismételt eljárás során hozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3 000 000 Ft-ot, és ezen összegnek 2000. február 15-étől, 2000. december 31-éig 12%-os, 2001. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó, mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatát, valamint 410 000 Ft perköltséget.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 134. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése miatt - az alapító tagok törzsbetéteinek teljes mértékben történt befizetése hiányában - a felperes és az alperes által az eladókkal kötött, 1999. február 15-én kelt üzletrész-átruházási szerződés semmis. A peres felek nem válhattak a megszerezni kívánt üzletrész tulajdonosaiként az érintett társaság tagjaivá. Nem hozhattak emiatt az általuk, 1999. február 15-én tartott taggyűlésen, az alperes ügyvezetővé választásról szóló érvényes határozatot. Az alperes a hozott határozat alapján nem válhatott a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjévé. Az általa a társaság nevében a felperessel 1999. február 16-án kötött kölcsönszerződés létrejöttnek nem tekinthető. A Ptk. 221. §-a értelmében, az alperes álképviselőként járt el a szerződéskötéskor. Az eljárásának korlátolt felelősségű társaság általi jóváhagyását nem bizonyította. A csatolt iratokban foglaltak és az eset összes körülményeinek mérlegelésével az volt megállapítható, hogy az üzletrész-átruházási szerződés megkötésekori nagyfokú gondatlan magatartása miatt, a kölcsönszerződéssel kapcsolatos eljárását rosszhiszeműnek kell tekinteni. A Ptk. 221. § (2) bekezdése alapján ezért köteles a felperes szerződésből eredő teljes kárát megtéríteni.

Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által megjelölt, a Ptk. 242. § (1), illetve (2) bekezdése, valamint a Ptk. 332. § (1) és (2) bekezdése alapján az alperes marasztalására utaló körülményt nem észlelt.

Az alperes fellebbezése folytán folyamatban volt másodfokú eljárás során a bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 200 000 Ft együttes első- és másodfokú költséget.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nagyrészt helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetéseket vont le. A felperes és az L. Kft. között ugyanis a perbeli kölcsönszerződés érvényesen létrejött. A Ptk. 210. § (3) bekezdése alapján azt - figyelemmel a Ptk. 236. § (1) bekezdésben foglaltakra is - a szerződő felek nem támadták meg. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes álképviselőként járt el. A rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve azonban úgy ítélte, hogy az alperes jóhiszemű volt a kölcsönszerződés megkötésekor. Az üzletrész-átruházási szerződés semmisségéről a kölcsönszerződés megkötését követően szerzett tudomást. Terhére nem értékelhető az üzletrészt eladók törzsbetét-befizetési kötelezettségével kapcsolatos mulasztása. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bírósággal azonosan, az alperes általi tartozásátvállalást megállapítani nem tudta.

A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a támadott határozat az ügy érdemére kihatóan sérti a Ptk. 205. § (1) bekezdését, a Ptk. 221. §-át, a Ptk. 242. §-át, a Ptk. 523. § (1) bekezdését. Vitatta - a BH 2005/21. számú eseti döntésben foglaltakban kifejtettekre tekintettel -, hogy a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg: az álképviselőként eljáró alperes által kötött kölcsönszerződés, a felperes és a társaság között létrejött. Vitatta továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékok másodfokú bíróság általi mérlegelésének helytállóságát.