ÍH 2020.49 EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓNAK FELRÓHATÓ OKBÓL SÉRELEMDÍJ - SÉRELEMDÍJ ÖSSZEGSZERŰSÉGE

I. Bizonyítás nélkül elfogadható tény, hogy egy fiatal házaspárt lelkileg megvisel, hogy a feleségnek alacsony rizikó besorolású várandósságot követően halott magzatot kell a világra hoznia.

II. Az első magzatukat elveszítő szülőknek járó sérelemdíj összegszerűségét nem érinti, hogy a későbbiekben élő gyermekük született, ugyanis a második gyermekük élve születésének a ténye ellenére sérült a családi élethez való joguk.

III. Súlyosabb megítélés alá esik, ezért a felróhatóság mértékének értékelése alapján magasabb összegű sérelemdíjat indokol, ha egy szülész-nőgyógyász szakorvos terminustúllépés esetén (amely állapot a születés körüli halálozás nagyobb gyakoriságára tekintettel a magzat és a várandós fokozott megfigyelését és monitorizálását igényli) nem használja ki azokat a vizsgálati lehetőségeket, amelyek a magzati hypoxiára hívják fel a figyelmet és a magzat heveny méhen belüli hypoxia miatt halva születik [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bekezdés, 2:52. §, 6:519. §; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdés, 119. § (3) bekezdés b) pontja, 244. § (2) bekezdés].

Az I. rendű és a II. rendű felperes 2014. szeptember 20-tól 2018. január 21-ig házassági életközösségben éltek. Házasságukban 2015. július 1-jén egy halott magzatuk és 2016. június 26-án egy élő gyermekük született. Házasságukat a járásbíróság a 2019. február 13-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.

A II. rendű felperes várandósgondozását az alperes szülész-nőgyógyász alkalmazottja végezte. A szülés várható idejét 2015. június 26-ában határozta meg. A terhesség 24. hetétől a terhesség 38. hetéig 6 ultrahangvizsgálatot végeztek, amelyek során kizárólag a biometriai paramétereket rögzítették, további, a magzat életfunkcióinak a követésére szolgáló, a követés lehetőségét biztosító paraméterek leírása nem történt meg, így a magzat állapotát a leletek alapján nem lehet követni.

A II. rendű felperesnél a terhesség 40. hetétől terminustúllépés állt fenn, ami azt jelentette, hogy a II. rendű felperes orvosszakmai szempontból nem minősült veszélyeztetett terhesnek, azonban a terminustúllépés mint patológiás, növekedő veszélyállapot fennállása fokozott figyelmet indokolt volna az őt ellátó alperesi alkalmazottaktól.

Az alperes alkalmazottja a II. rendű felperesen 2015. június 26-án kizárólag ultrahangvizsgálatot végzett, amelyről leletet nem készített. Terhességét 2015. június 28-án és 2015. június 29-én kizárólag CTG-vel monitorizálták. A 2015. június 29-i NST-vizsgálat hossza - az előírt 15-20 perc helyett - 13 perc volt, ezalatt magzatmozgást nem regisztráltak.

A II. rendű felperesen 2015. június 26-tól egyéb vizsgálatot, úgymint ultrahangot, magzati keringési vizsgálatot (flowmetriát), biofizikai profilmeghatározást és amnioscopiát nem végeztek.

A II. rendű felperes 2015. június 30-án 8 óra 5 perckor jelent meg az alperesi kórház nőgyógyászati ultrahang szakrendelésén újabb NST-vizsgálatra, amelynek során megállapították, hogy magzatvíz gyakorlatilag nem ábrázolódik, magzati szívhang nem észlelhető, ezért javasolták a II. rendű felperes kórházi felvételét, amely meg is történt.

2015. július 1-jén 18 óra 10 perckor a II. rendű felperes érett, halott fiúgyermeket szült.

A felperesek magzata halálának oka a köldökzsinór összenyomódása miatt jelentkező heveny méhen belüli hypoxia volt.

Az alperes alkalmazottjának a II. rendű felperes terminustúllépésétől kezdődően naponta CTG-t, kétnaponta amnioscopiás vizsgálatot és a magzatvíz mennyiségének megítélésére, a lepény érettségi fokának a megállapítására ultrahangvizsgálatot, valamint flowmetriát (magzati keringésvizsgálatot) kellett volna végeznie, ám ezek közül az alperes alkalmazottja egyetlen vizsgálatot sem végzett el.

Abban az esetben, ha az alperes további vizsgálatot végez, pontosabb eredményt kaphatott volna a magzat állapotáról. Az ultrahangvizsgálat alapján látható lett volna, hogy a magzatvíz rendkívül kevés, a flowmetriás vizsgálat pedig megmutatta volna a köldökzsinór esetleg már ekkor jelentkező beszűkülését. Ezeknek a vizsgálati eredményeknek az ismeretében lett volna az alperes abban a helyzetben, hogy a magzat állapotát megállapítsa, és ez alapján a további teendőkről adekvát döntést hozzon. A vizsgálatok elmulasztása rontotta a magzat élve születésének az esélyét.

Ha az alperes alkalmazottja 2015. június 30-át megelőzően a szülés befejezése mellett dönt, igen nagy, a bizonyossággal határos esély lett volna a méhen belüli elhalás megelőzésére.

A felperesek keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a II. rendű felperes terhessége idején az alperesi kórház szakorvosa nem a megfelelő gondossággal járt el, amelynek következtében elvesztették azt az esélyt, hogy élő, egészséges gyermekük legyen. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek részére személyenként 5 000 000 Ft sérelemdíj, és annak 2015. július 1-jétől járó késedelmi kamata megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében kifejtette, hogy a II. rendű felperes várandóssága alacsony rizikó besorolású volt, ezért a terhesgondozása ezen elv mentén, a szakma szabályainak megfelelően történt. A magzat halála előre nem látható és kiszámítható módon, tragikus és kivédhetetlen hirtelenséggel történt, azt a köldökzsinór akut összenyomódása okozta. Nincs olyan vizsgálati módszer, ami ezt előre láthatóvá tenné. Hangsúlyozta, hogy az alperes alkalmazottja a II. rendű felperest a terminustúllépés után is a szakma szabályainak megfelelő gondossággal kezelte. Nem merült fel olyan anyai vagy magzati veszélyeztető állapot, amely a terhesség befejezését indokolta volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy nem az elvárható gondossággal járt el, és ennek következtében elvesztették az esélyt, hogy a magzat élve szülessen. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül személyenként egyenlően 3 000 000 Ft sérelemdíjat, ennek 2015. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Indokolásában az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 7. §-át, 77. §-ának (1)-(3) bekezdéseit és 244. §-ának (2) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-át, 2:42. §-ának (1) bekezdését, 2:52. §-ának (2) és (3) bekezdéseit felhíva kifejtette, hogy a perben beszerzett aggálytalan szakértői vélemények megállapításai alapján az alperes alkalmazottja a II. rendű felperes terhesgondozása során 2015. június 27. és 2015. június 30. napjai között nem a kellő gondossággal járt el, és emiatt csökkent a felperesek magzata élve születésének az esélye.