BH 2013.1.16 Az öröklési szerződés formáját tekintve végrendelet, de tartalma szerint tartási vagy életjáradéki szerződés, azaz annak egy különleges típusa. Ezért az öröklési szerződések tartalmára a tartási, illetőleg életjáradéki szerződésre vonatkozó szabályok általában alkalmazandók. Következésképpen a megfelelő tartás, illetőleg a megfelelő összegű életjáradék megfizetésének vállalása az öröklési szerződés tartalmának szükségképpeni része [Ptk. 200. § (2) bek., 586. § (1) bek., 591. § (1) és (2) bek., 655., 656. és 658. §-ok].

Az örökhagyó és az alperes 2008. szeptember 17-én öröklési szerződést kötöttek, amely szerint az örökös vállalta, hogy az örökhagyót haláláig az életvitele megkönnyítése érdekében havi 5000 forint anyagi támogatásban részesíti. Ellenszolgáltatásként a b.-i "lakóház, hétvégi ház, gyümölcsös és gazdasági épület" megnevezésű ingatlan tulajdonában álló része és az ingatlanban található ingóságok örökösévé nevezte az alperest, aki az örökhagyó elhunyt feleségének a gyermeke. Az örökhagyó 2009. május 29-én elhunyt. Hagyatékát a közjegyző az alperesnek mint szerződéses örökösnek ideiglenes hatállyal adta át, mert a Magyar Állam - a perben felperes - mint szükségképpeni örökös a kihirdetett öröklési szerződést aggályosnak tekintette és kérte a hagyaték törvényes öröklés jogcímén történő átadását.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 591. § (1) bekezdésének alkalmazásával a Ptk. 586. § (1) bekezdés második fordulatába ütközik és emiatt a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, ezért ennek megfelelően a Ptk. 599. § (2) és (3) bekezdése szerint - más örökös hiányában - az örökhagyó törvényes örököse.

Ezt azzal indokolta, hogy megfelelő életjáradéki összeg hiányában az életjáradéki szerződés, mint jogszabályba ütköző, semmis.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Indokolásának jogi okfejtése szerint: A Ptk. 656. §-a értelmében az öröklési szerződés érvénytelenségére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni; a Ptk. 658. § (1) bekezdése alapján a tartási, életjáradéki szerződésre vonatkozó rendelkezések az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére irányadóak. A felperes olyan érvénytelenségi okot nem jelölt meg, amely az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményezhette volna. Az örökhagyó a szerződést - életében - nem támadta meg, nem kifogásolta a teljesítés megfelelőségét, ezért a szerződő felek között érvényesen létrejött szerződés kapcsán "a törvényes örökös utóbb a hagyatékra ilyen jogcímen igényt nem érvényesíthet".

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapított jogi következtetéseivel is, azonban eltérő indokolással. A Ptk. 658. § (1) bekezdését értelmezve - szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával - kimondta azt, hogy a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkozó szabályokat nem kizárólag az öröklési szerződés módosítására, valamint megszüntetésére kell alkalmazni. Kifejtette, hogy a Ptk. 655. § (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződés tartalmára is megfelelően irányadók a Ptk. 586. § (1) bekezdésében és az 591. § (1) bekezdésében foglaltak. Az öröklési szerződés ugyanis nem csak végintézkedés, hanem szerződés is, amely érvénytelen akkor is, ha nem felel meg a Ptk. 655. §-ában írt tartalmi követelményeknek. Ezért vizsgálta, hogy az öröklési szerződésben meghatározott életjáradék havi összege alkalmas-e az örökhagyó megfelelő tartására. Az volt az álláspontja, hogy miután a havi járadék összegét az örökhagyó életében nem vitatta, ezért utóbb a felperes mint törvényes örökös sem teheti azt vitássá. Megítélése szerint az öröklési szerződés nem ütközik a Ptk. 655. §-ába és 591. § (1) bekezdésébe, azaz nem semmis a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel arra hivatkozással, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében a Ptk. 586. § (1) bekezdésébe és az 591. § (1)-(2) bekezdéseibe ütközik, azaz a másodfokú bíróság ezekből, az általa irányadónak tartott jogszabályi rendelkezésekből téves jogi következtetést vont le. A jelen per tárgya - álláspontja szerint - annak eldöntése, hogy amennyiben az öröklési szerződésben az örökhagyó életjáradék ellenében nevez örököst, alkalmazhatók-e a tartási szerződés szabályai, köztük annak tartalmi eleme: a megfelelő tartás. A bírói gyakorlatra hivatkozással előadta, hogy a megfelelő tartás nem azonos a szűkös tartással, annak az eltartott körülményeihez képest kell megfelelőnek lennie. Így az életjáradék összegének is az örökhagyó szükségleteinek figyelembevételével, a megfelelő életszínvonalon történő megélhetését kell biztosítania. A per tárgyát képező öröklési szerződésben meghatározott havi 5000 forint életjáradék szerinte nem minősül a Ptk. 591. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 586. § (1) bekezdésében foglalt megfelelő tartásnak, ezért az, mint jogszabályba ütköző semmis.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának abban az elvi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok megfelelő alkalmazásával, helytállóan mondta-e ki, hogy az öröklési szerződésre - nemcsak annak módosítására és megszüntetésére - az életjáradéki és tartási szerződés szabályait kell alkalmazni, s ezért a szerződéses örökös részéről nyújtott tartás - vagy életjáradék - összegének megítélése során figyelembe kell venni a Ptk. 586. § (1) bekezdését, ami a tartási szerződés követelményeként írja elő a másik fél - itt az örökhagyó - megfelelő eltartásának, vagy a részére ilyen összegű életjáradék fizetésének kötelezettségét.

A Ptk. 655. § (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződésben az örökhagyó a másik felet tartás vagy életjáradék fejében teszi örökösévé. Abból kellett kiindulni: az öröklési szerződés formáját tekintve végintézkedés, de tartalma szerint tartási vagy életjáradéki - azaz visszterhes - szerződés, amint azt a Kúria a Pfv. I. 20.864/2011/3. számú határozatában elvi éllel kifejtette. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket a végintézkedési jelleg folytán megkívánt különös szabályok nem rendeznek, a tartási szerződés általános szabályait kell alkalmazni. Az öröklési szerződés lényegében a tartási (életjáradéki) szerződés egy különleges típusa. A végrendelet egyoldalú és ingyenes jognyilatkozat, míg az öröklési szerződés kétoldalú visszterhes jogügylet. A Ptk. 656. §-a értelmében - amely szerint az öröklési szerződés érvényességére (meghatározott eltérésekkel) az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni - az öröklési szerződésre is irányadó a Ptk. 653. §-ában foglaltak. Eszerint a végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl, vagy tehertől mentesül. Az adott ügyben nem volt vitás, hogy a Ptk. 599. § (3) bekezdése szerint a felperes a törvényes örökös. E minőségében keresetében attól függetlenül hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére, hogy a jogelődje az általa megkötött szerződést nem támadta.