BH 2020.3.68 Házastárs elvesztésével kapcsolatban a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog sérelmén túl a lelki egészséghez való személyiségi jog sérelme akkor állapítható meg, ha megállapítható az előbbi jog sérelmén túlmutató pszichés hátrány, érzelmi veszteség [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek. c) pont, 355. § (1)-(4) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes felesége 2010. május 25-én tehergépkocsi utasaként közlekedési balesetben életét vesztette. A baleset okozója az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással.

[2] A felperes a káresemény bekövetkeztekor 58 éves volt, feleségével három kiskorú gyermeket neveltek közösen.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Keresete indokaként előadta, hogy a felesége halála folytán a család egysége megbomlott, a család ténylegesen és érzelmileg is szétesett, amelynek következtében gyakorlatilag kifordult magából, gyermekeivel való kapcsolata negatív irányba változott, nála elhúzódó gyászreakció alakult ki.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Állította, hogy a felperes házassága már a káresemény előtt megromlott, a család életében a felperes csak periferiálisan vett részt. Házastársával formálisan éltek egy háztartásban, valójában súlyos érzelmi, kapcsolati problémákkal, konfliktusokkal küzdöttek. Kérte annak értékelését, hogy a felperes a haláleset után rövid idővel új párkapcsolatot létesített. A felperes által követelt összeget a sérelem súlyához és az irányadó ár- és értékviszonyokhoz mérten eltúlzottnak tekintette.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 2 500 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, a keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[8] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes felesége elvesztésével személyiségijog-sérelmet szenvedett, amelynek során sérült a család védelméhez fűződő joga, illetve a testi-lelki egészséghez fűződő alapvető joga.

[9] Nem találta bizonyítottnak az alperes állítását, amely szerint a felperes és felesége házassága a káresemény előtt megromlott, és a házasfelek párkapcsolata formálisnak volt tekinthető. Értékelte ugyanakkor, hogy a családban egy sajátságos munkamegosztás volt, a gyerekek körüli teendőket és a házimunkát túlnyomórészt a felperes házastársa látta el. Figyelembe vette, hogy a család rendszeresen járt kirándulni, közös programokon vett részt és szoros családi kapcsolatot ápolt a feleség családjával. Rögzítette, hogy a család működése objektív értelemben harmonikusnak nem volt tekinthető, amely azonban nem értelmezhető oly módon, hogy a család működésképtelen volt, nem funkcionált, nem töltötte be társadalmilag elvárt szerepét. Kiemelte, hogy a felperes házastársának tragikus halálát követően a család egysége megbomlott, a felperes családon belüli szerepe és a gyermekeihez való viszonya megváltozott, a felesége családjával való kapcsolata megromlott. Azt a tényt, hogy a felperes a balesetet követően viszonylag rövid időn belül párkapcsolatot kezdett, nem értelmezte az általa átélt veszteségre adott reakcióként.

[10] Mindezeket együttesen értékelve a felperest ért sérelmek kompenzálására 2 500 000 forintot tartott alkalmasnak a balesetkori ár- és értékviszonyok figyelembevételével.

[11] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelésével és érdemi döntésével egyetértett. Kiemelte, hogy a perbeli esetben a házastársak egymásra utaltsága, a mindennapokban egymásra gyakorolt kölcsönhatásuk, együttműködésük, összetartozásuk, kötelékük nem megkérdőjelezhető, még akkor sem, ha a házasságuk nem volt konfliktusmentes. Rögzítette, hogy a tragikus veszteséggel a család egysége helyrehozhatatlan csorbát szenvedett.

[13] A felperes lelki egészséghez való személyiségi joga körében értékelte az alperes által felhozott érveket, amelyek álláspontja szerint nem támasztották alá a lelki sérelmet.

[14] Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a nem vagyoni hátrányt megalapozó körülményeket, a felperes teljes családban éléshez való jogának sérelmét, és az annak kompenzálására alkalmas nem vagyoni kártérítés mértékét helyesen határozta meg.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalmilag annak hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.

[16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (4) bekezdését.

[17] Kérelme indokaként előadta, hogy az eljárt bíróságok megállapították a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog sérelmét, sérelmezte ugyanakkor, hogy a másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a lelki egészséghez való jog megsértését. Állította, hogy a másodfokú bíróság nem végezte el a bizonyítékok összességében való értékelését, és a jogerős ítéletből hiányoznak azok a körülmények, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. A másodfokú bíróság nem utalt továbbá azokra az okokra, amelyek miatt nem találta megállapíthatónak a lelki egészséghez fűződő személyiségi jog sérelmét. Sérelmezte, hogy szűkítő és kirekesztő nézőpontnak tűnik a lelki sérelmek kizárólagosan a házasság érzelmi szempontjai szerint való vizsgálata, hiszen a felperest a veszteség kapcsán nemcsak a felesége viszonylatában érték/érik megpróbáltatások, hanem gyerekei, rokonai körében is. Álláspontja szerint nem állapítható meg a másodfokú ítéletből és annak indokolásából, hogy milyen okok miatt jutott a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a felperesnek a lelki egészség sérülésére alapozottan egyáltalán nem jár kártérítés.

[18] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát.

[19] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (3) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 206. §-át, illetve a Ptk. 355. § (1)-(4) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdés e) pontját és a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban kimunkált elveket.

[20] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre előterjesztett ellenkérelmében az azzal érintett részben a jogerős ítélet hatályban tartását, illetve a felülvizsgálati kérelmének megfelelő határozat hozatalát kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[22] A nem vagyoni kártérítés a személyiségi jogi sérelem orvoslásának eszköze, amelynek célja a károsultat ért immateriális sérelmek kompenzálása, ezért a nem vagyoni kártérítés összegének arányban kell állnia a bekövetkezett sérelmek súlyával.