519/B/2003. AB határozat

a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 80. § (1) bekezdésének első mondatának "vagy a követelést engedményezheti" szövegrésze, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogállásáról szóló 2002. évi LXV. törvény 2. § (8) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 80. § (1) bekezdésének első mondatának "vagy a követelést engedményezheti" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogállásáról szóló 2002. évi LXV. törvény 2. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az engedményezést követően fennálló követelések érvényesítésénél alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 80. § (1) bekezdését azért tartja az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek, mert az adóhatóság számára biztosított engedményezési jog gyakorlása következtében az érintett jogalany kikerül az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) hatálya alól, és ezzel helyzete hátrányossá válik. Álláspontja szerint ugyanis az engedményezés nyomán a követelésre "már nem a jogalanyra kedvezőbb Art. rendelkezéseit, hanem a Ptk. szabályait kell alkalmazni"; az adótartozás miatt a mögöttes felelősként perelt személy nem hivatkozhat arra, hogy őt még az adóhatóság adófizetésre nem kötelezte, és elesik az Art. szerinti adótartozás mérséklésére vagy elengedésére vonatkozó lehetőségektől is. Ezért az indítványozó a Cstv. 80. § (1) bekezdéséből az "ideértve annak engedményezését is" szövegrészt kéri megsemmisíteni. A Cstv. 80. § (1) bekezdésével összefüggésben kezdeményezi az indítványozó az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEHtv.) 2. § (8) bekezdésének a megsemmisítését is, amely kimondja, hogy az APEH engedményezési jogát pályáztatás útján gyakorolja.

II.

1. Az Alkotmány szerint:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az indítványozó által támadott rendelkezések:

2.1.1. A Cstv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege szerint:

"80. § (1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak engedményezését is."

2.1.2. A Cstv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos szövege szerint:

"80. § (1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, vagy a követelést engedményezheti. (...)"

2.2. Az APEHtv. szerint:

"2. § (8) Az APEH a felszámolás, illetőleg a végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseivel kapcsolatos engedményezési jogát pályáztatás útján gyakorolja."

III.

1. Az Alkotmánybíróság az eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Cstv. 80. § (1) bekezdését az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 57. §-a módosította. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében lefolytatja a felvetett alkotmányossági kérdés vizsgálatát, ha a hatályos szabályozás tartalmilag a korábbival azonos. Ebben az ügyben a tartalmi azonosság fennállása megállapítható, mert az indítványozó a Cstv.-beli engedményezés intézményét támadja, és e vonatkozásban a szabályozás érdemben nem változott.

Az Alkotmánybíróság az 593/B/1998. AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta a Cstv. 80. § (1) be kezdését. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, 10. § (1) bekezdésére, valamint a 13. § (1) bekezdésére alapított alkotmányossági kifogást nem tartotta megalapozottnak és az indítványt elutasította. (ABH 2001, 1000-1003.) Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abh.-ban elbírált indítvány tartalmilag ugyanannak a jogszabályi rendelkezésnek az utólagos normakontrolljára irányult, azonban az indítvány ítélt dolognak nem tekinthető. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ugyanis ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének akkor van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Mivel az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását más alkotmányi rendelkezésre (Alkotmány 70/A. §) hivatkozva kezdeményezi, az indítványa nem ítélt dolog elbírálására irányul, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálja el.

Az Abh. ugyan más alkotmányossági összefüggésben vizsgálta a Cstv. 80. § (1) bekezdésében foglalt, az államháztartás követeléseiről való lemondást - ideértve az engedményezés lehetőségét -, a jogintézmény lényegére vonatkozó fejtegetéseit ennek az indítványnak a megítélése szempontjából is irányadónak tekinti. Az Abh. bemutatta az intézmény törvényi megalapozottságát, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban alkalmazásának indokoltságát. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak követeléseiről csak törvényben meghatározott esetekben lehet lemondani. Ez van összhangban az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (2) bekezdésével, amely szerint az államháztartás követeléseiről lemondani csak törvényben - helyi önkormányzatoknál pedig önkormányzati rendeletben - meghatározott módon és esetekben lehet. Rámutatott arra, hogy csőd- és felszámolási eljárásokban "az a jogalkotói szándék, hogy ésszerű kompromisszumok által - lehetőség szerint elkerüljék a cég jogutód nélküli megszűnését" és mindazokat a társadalmi és gazdasági következményeket, amelyek ezzel együtt járhatnak.

"A jogalkotó a Cstv.-nek ezen (...) hatályos szabályával azt kívánta elérni, hogy az állami követelések kezelői a csőd- és felszámolási eljárásokban ugyanazon jogosítványokkal rendelkezzenek, mint a többi hitelező. (...) [A] kifogásolt szabály, illetve jogosultság hiányában az állami követelésekre nem lehetne sem a csődeljárásban, sem a felszámolási eljárásban egyezséget kötni, hiszen az egyezség sok tekintetben joglemondással, követeléselengedéssel stb. jár annak érdekében, hogy az adós fizetőképessége helyreálljon, további működésének feltételei megteremtődjenek. Az állami követelések aránya sok eljárásban olyan jelentős, hogy ha az állam nem vehetne részt az egyezségkötésben, az egyezség létre sem jöhetne. Mindez (...) azt eredményezhetné, hogy az eljárások befejeződésével az állam hátrányos helyzetbe kerülne, mert adott esetben az ún. kielégítési sorrendben előtte állók követeléseinek kielégítése után nem maradhatna számára elegendő fedezet." (Abh. ABH 2001, 1000, 1001-1002.)

A Cstv. hatályos 80. § (1) bekezdése továbbra is feljogosítja az állami követelések behajtására jogosult szervezetet arra, hogy ezen eljárásokban az állami követelésekről mérlegelése szerint lemondjon vagy engedményezze azokat. (A Módtv. 57. §-a további lehetőséget is biztosított az állami követelés behajtására jogosított szervezetnek. E szerint a felszámolási eljárásban a követelés bejelentését is mellőzheti, ha az általa lefolytatott eredménytelen végrehajtási eljárás alapján valószínűsíthető, hogy a követelésnek a nyilvántartásba vételért fizetendő összeget elérő megtérülése sem várható.)

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Cstv. 80. § (1) bekezdésének első mondata a törvényi lemondás és engedményezés szabályát foglalja magába. Ez a szabály nem tartalmazza az indítványozó által állított alkotmányellenes megkülönböztetést, az Alkotmány 70/A. §-ával ezen az alapon összefüggés nem állapítható meg.

Az APEHtv. 2. § (8) bekezdése arról rendelkezik, hogy az APEH az engedményezés során milyen módon él az engedményes kiválasztásának jogával. A rendelkezés nem vet fel alkotmányossági problémát, és az Alkotmány 70/A. §-ával szintén nem hozható összefüggésbe. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványozó szerinti, az engedményezést követően fennálló követelések érvényesítésénél, az alkalmazandó szabályok tekintetében felvetettek jogalkalmazási kérdések. Az Alkotmánybíróságnak nincsen törvényekre vonatkozó önálló jogértelmezési hatásköre. Ez a jogalkalmazókra, végső soron a rendes bíróságokra hárul. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában a testület - egyebek mellett - elvi éllel mutatott rá, hogy "[a]z Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján (...) az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét". (ABH 1991,175,176.) Az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 2/2004. Polgári jogegységi határozatában az indítvány tartalmát érintő kérdésben állást foglalt.

Budapest, 2005. április 4.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró