62009CJ0203[1]

A Bíróság (első tanács) 2010. október 28-i ítélete. Volvo Car Germany GmbH kontra Autohof Weidensdorf GmbH. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundesgerichtshof - Németország. 86/653/EGK irányelv - Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök - Az ügynöki szerződés megbízó általi megszüntetése - Az ügynök kártalanításhoz való joga. C-203/09. sz. ügy.

C-203/09. sz. ügy

Volvo Car Germany GmbH

kontra

Autohof Weidensdorf GmbH

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"86/653/EGK irányelv - Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök - Az ügynöki szerződés megbízó általi megszüntetése - Az ügynök kártalanításhoz való joga"

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bíróság hatásköre - Korlátok

(EUMSZ 267. cikk)

2. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök - 86/653 irányelv

(86/653 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

3. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök - 86/653 irányelv

(86/653 tanácsi irányelv, 18. cikk, a) pont)

1. Ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Sem az EUMSZ 267. cikk értelméből, sem az e cikkel létrehozott eljárás céljából nem következik, hogy a Szerződés alkotói ki akarták zárni a Bíróság hatásköréből az uniós rendelkezésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátságos esetben, amikor a tagállam tisztán belső jogviszonyára alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében e tagállam nemzeti joga e rendelkezés tartalmára utal. Amikor ugyanis a belső jogszabály a tisztán belső jogviszonyokra adott megoldásaiban összhangban van az uniós joggal, - főleg annak érdekében, hogy elkerüljék a külföldi állampolgárokkal szembeni megkülönböztetést, illetve a verseny esetleges torzulását - egyértelmű uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket.

Ezen elvek vonatkoznak arra az esetre is, amikor az azon irányelvet átültető szabályozás, amelynek az értelmezését kérték, nem szabályozza közvetlenül az adott helyzetet, azonban a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében analógia útján alkalmazható e helyzetre.

(vö. 10., 24-26. pont)

2. A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának második bekezdése értelmében a kereskedelmi ügynök akkor és olyan mértékben jogosult kártalanításra, ha e kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményét, méltányos. Nem zárható ki következésképpen, hogy az említett ügynök magatartását figyelembe lehessen venni a neki járó kártalanítás méltányosságának megállapítására irányuló vizsgálat keretében.

(vö. 44. pont)

3. A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653 irányelv 18. cikkének a) pontjával ellentétes az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynök kizárása a vevőkör miatti kártalanításból, amennyiben a megbízó a kereskedelmi ügynök olyan kötelezettségszegésének fennállásáról értesül, amelyre a szerződés felmondási idővel való megszüntetésének közlését követően, de a szerződés megszűnését megelőzően került sor, és amely a szóban forgó szerződés azonnali megszüntetését alapozná meg.

(vö. 45. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2010. október 28.(*)

"86/653/EGK irányelv - Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök - Az ügynöki szerződés megbízó általi megszüntetése - Az ügynök kártalanításhoz való joga"

A C-203/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2009. június 8-án érkezett, 2009. április 29-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Volvo Car Germany GmbH

és

az Autohof Weidensdorf GmbH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.-J. Kasel, A. Borg Barthet, E. Levits, és M. Safjan (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. május 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Volvo Car Germany GmbH képviseletében J. Kummer Rechtsanwalt és P. Wassermann Rechtsanwalt,

- az Autohof Weidensdorf GmbH képviseletében J. Breithaupt Rechtsanwalt,

- a német kormány képviseletében J. Möller, J. Kemper és S. Unzeitig, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében H. Støvlbæk és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. június 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelv (HL L 382., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 177. o.; a továbbiakban: irányelv) 18. cikke a) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az Autohof Weidensdorf GmbH (a továbbiakban: AHW) és a Volvo Car Germany GmbH (a továbbiakban: Volvo Car) között az AHW kártalanítási igényének, és jóváírási értesítéseken alapuló pénzbeli követelése érvényesítésének tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmében:

"Ezen irányelv alkalmazásában »kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: megbízó) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson és azokat megkösse."

4 Az irányelv 16. cikke szerint:

"Ezen irányelv semmilyen részében nem befolyásolja a tagállamok jogának alkalmazását, ha a tagállamok akként rendelkeznek, hogy az ügynöki szerződés azonnali hatállyal megszűnik:

a) az egyik fél kötelezettségei teljesítésének teljes vagy részbeni elmulasztása miatt;

b) ha rendkívüli körülmények merülnek fel."

5 Az említett irányelv 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnése után a (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kártalanítást kapjon, vagy a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kárát megtérítsék.

(2) a) A kereskedelmi ügynök akkor és olyan mértékben jogosult kártalanításra, ha:

- a megbízónak új vevőket szerzett, vagy a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben növelte, és a megbízó az e vevőkkel folytatott üzletből továbbra is jelentős haszonra tesz szert, és

- ezen kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményeit, méltányos, különös tekintettel arra a jutalékra, amelytől a kereskedelmi ügynök az ilyen vevőkkel kötött üzletekkel kapcsolatban esett el. [...]"

6 Az irányelv 18. cikke a következőket írja elő:

"A 17. cikkben említett kártalanítás vagy kártérítés nem fizethető ki:

a) ha a megbízó a kereskedelmi ügynöknek felróható olyan magatartás miatt szüntette meg az ügynöki szerződést, amely az ügynöki szerződés azonnali megszüntetését alapozta volna meg a nemzeti jog szerint;

b) ha a kereskedelmi ügynök szüntette meg a szerződést, kivéve ha e megszüntetést a megbízónak felróható körülmények alapozták meg, vagy a kereskedelmi ügynöknek olyan életkora, fizikai állapota vagy betegsége, amelynek következtében tevékenységének folytatása ésszerűen nem várható el tőle;

[...]"

7 Az irányelv 19. cikke értelmében:

"A felek a 17. és a 18. cikk rendelkezéseitől a kereskedelmi ügynök hátrányára az ügynöki szerződés lejárta előtt nem térhetnek el."

A nemzeti szabályozás

8 A német kereskedelmi törvénykönyv (Handelsgesetzbuch, a továbbiakban: HGB) 89a. §-a értelmében:

"(1) Komoly indokkal bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti a szerződést. Ez a jog nem zárható ki és nem korlátozható. [...]"

9 A HGB 89b. §-a ülteti át az irányelv 17-19. cikkét. Az említett nemzeti jogi rendelkezés az alapügy tényállása megvalósulásának idején a következőképpen szólt:

"(1) Az ügynöki szerződés megszűnését követően a kereskedelmi ügynök a megbízótól akkor és olyan mértékben jogosult méltányos kártalanítást követelni, ha:

1. a megbízónak a kereskedelmi ügynök által megszerzett vevőkkel kötött ügyletekből az ügynöki szerződés megszűnését követően is jelentős haszna származik,

2. a kereskedelmi ügynök a szerződés megszűnése miatt olyan jutaléktól esik el, amely őt a szerződés további fennállása esetén az általa szerzett vevőkkel megkötött vagy a jövőben megkötendő ügyletek alapján megillette volna, és

3. a kártalanítás fizetése az eset összes körülményeit figyelembe véve méltányos.

Új vevő szerzésével esik egy tekintet alá, ha a kereskedelmi ügynök valamely vevővel az üzlet nagyságrendjét olyan jelentős mértékben növelte, hogy az gazdasági szempontból új vevő megszerzésével egyenértékű.

[...]

(3) Ez a kártalanítás nem jár, ha

1. a kereskedelmi ügynök szüntette meg a szerződést, kivéve ha e megszüntetést a megbízó magatartása alapozta meg, vagy a kereskedelmi ügynöktől életkora vagy betegsége miatt tevékenységének folytatása nem várható el, vagy

2. a megbízó szüntette meg a szerződést, és a megszüntetéshez a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartás miatti fontos ok állt fenn [...]"

10 A Bundesgerichtshofnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlata alapján a HGB 89b. §-a szerinti, kereskedelmi ügynöknek járó kártalanításra vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók az olyan forgalmazási szerződésre, mint amilyen az alapügyben szerepel. Ahogy az az említett ítélkezési gyakorlatból következik, a szerződés azonnali hatályú megszüntetésének megalapozására alkalmas fontos oknak objektív módon a szerződés megszüntetésére irányuló döntés időpontjában kell csak fennállnia. Abban az esetben, ha a kereskedelmi ügynök a szerződés megszűnése előtt követ el azonnali hatályú megszüntetést megalapozó felróható kötelezettségszegést, a Bundesgerichtshof ítélkezési gyakorlata a szerződést felmondási idő mellett megszüntető megbízót is feljogosítja arra, hogy újra - azonnali hatállyal - megszüntesse a szerződést, ha az említett kötelezettségszegésről a felmondási idő letelte előtt tudomást szerez, vagy arra, hogy az említett kötelezettségszegésre hivatkozva mentesüljön bármilyen kártalanítási kötelezettség alól, amennyiben a kötelezettségszegésről csak a szerződés megszűnése után szerez tudomást.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 A Volvo Car (gyártó) és az AHW (kereskedő) között forgalmazási szerződés jött létre. Ezzel egy időben az AHW ügyvezetői az AHW egyik volt ügyvezetőjével együtt üzemeltették az Autovermietung Weidensdorf GbR-t (a továbbiakban: AVW). Ez utóbbi társaság egy másik társaság közreműködésével üzleti viszonyt épített ki a Volvo Carral, amelyet az új Volvo gépjárművek értékesítése során nyújtott kivételes árengedményről szóló, "nagy tételben vásárló ügyfelekről szóló keretmegállapodás" szabályozott. Az említett keretmegállapodásnak megfelelően az AVW a megállapodásban foglalt árengedmények igénybevételével vásárolt gépjárműveket az AHW-tól. Az AHW ezért jutalékot kapott a Volvo Cartól.

12 Az 1997. március 6-án kelt levelében a Volvo Car bejelentette, hogy 1999. március 31-i hatállyal megszünteti a forgalmazási szerződést.

13 Az 1998. áprilistól 1999. júliusig tartó időszakban az AVW 28, az AHW-tól vásárolt gépjárművet idő előtt továbbértékesített, megsértve ezzel a forgalmazási szerződést. Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, a felülvizsgálati eljárás keretében vélelmezték, hogy a Volvo Car csak a forgalmazási szerződés megszűnése után szerzett e tényről tudomást.

14 Mivel az AHW úgy vélte, hogy a HGB 89b. §-a alkalmazható a forgalmazási szerződésre, a Volvo Car ellen benyújtott keresetében vevőkör miatti kártalanítási igényt támasztott, valamint jóváírási értesítéseken alapuló pénzbeli követelést érvényesített. A Volvo Car szerint a HGB 89b. §-a (3) bekezdésének 2. pontja kizárja az AHW kártalanításhoz való jogát. Úgy véli, hogy az AHW jogosulatlanul szerezte meg a jutalékokat, hiszen az AVW-vel összejátszva nem tartotta tiszteletben a szerződésben vállalt továbbértékesítési tilalmat. A jelen előzetes döntéshozatali eljáráshoz vezető felülvizsgálati eljárásban bebizonyosodott, hogy e magatartással az AHW megszegte a Volvo Carral kötött forgalmazási szerződésből eredő kötelezettségeit. Következésképpen a Volvo Car jogosult lett volna azonnali hatállyal megszüntetni e szerződést, ha az említett szerződés megszűnése előtt tudomást szerzett volna a kötelezettségszegésről.

15 A Landgericht helyt adott az AHW kereseti kérelmeinek a vevőkör miatti kártalanítási igény tekintetében 181 159,46 euró összegben, a jóváírási értesítéseket illetően pedig a teljes összeg erejéig, mindkét esetben kamatokkal együtt.

16 Az Oberlandesgericht a Volvo Car fellebbezése nyomán részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet a kártalanítás és a jóváírási értesítések összege tekintetében. E fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy a HGB 89b. §-a (1) bekezdésének analógia útján való alkalmazása alapján az AHW a Volvo Carral szemben jogosult kártalanításra. Az Oberlandesgericht megállapította, hogy a HGB 89b. §-a (3) bekezdésének 2. pontját az irányelv 18. cikke a) pontjával összhangban kell értelmezni. Ebből következően e bíróság szerint ahhoz, hogy a kereskedelmi ügynök ne legyen jogosult kártalanítására, a megbízó szerződés megszüntetésére irányuló döntésének fontos okon kell alapulnia.

17 A Volvo Car az Oberlandesgericht ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása az irányelv 18. cikke a) pontjának értelmezésétől függ.

18 Ilyen körülmények között a Bundesgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az [irányelv] 18. cikkének a) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a kereskedelmi ügynök a megbízó rendes felmondása esetén sem jogosult kártalanításra akkor, ha a rendes felmondás időpontjában ugyan fennállt az ügynöki szerződés azonnali hatályú megszüntetését megalapozó, a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartás miatti fontos ok, a megszüntetés azonban nem ezen alapult?

2) Amennyiben az ilyen nemzeti szabályozás az irányelvvel összeegyeztethető:

Ellentétes-e az irányelv 18. cikkének a) pontjával a kártalanításból való kizárásról szóló nemzeti szabályozás megfelelő alkalmazása abban az esetben, ha az azonnali hatályú megszüntetést megalapozó, a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartás miatti fontos ok csak a rendes felmondás közlése után merül fel, és a megbízó csak a szerződés megszűnését követően szerez róla tudomást, így már nincs lehetősége az ügynöki szerződés azonnali hatályú megszüntetésére a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartásra hivatkozással?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A Bíróság hatásköréről és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

19 A Volvo Car szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan. Az alapeljárásbeli jogvita tárgya ugyanis nem tartozik az irányelv hatálya alá. Az olyan forgalmazó, mint az AHW, sem az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, sem a HGB 84. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében véve nem minősül "kereskedelmi ügynöknek". Márpedig a nemzeti jogi rendelkezések irányelvnek megfelelő értelmezésének elve közvetlenül csak ezen irányelv hatálya alá tartozó esetekben alkalmazandó.

20 A tárgyaláson az AHW azzal érvelt, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések azért fogadhatók el, mert a német jogban a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó rendelkezéseket analógia útján a forgalmazási szerződésekre is alkalmazzák. Ezenkívül az első kérdés nem hipotetikus jellegű.

21 A német kormány előadja, hogy a német jogban a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó rendelkezések analógia útján alkalmazandók a forgalmazókra is. Következésképpen az AHW kártalanításhoz való joga az irányelvnek azon rendelkezéseinek adandó értelmezéstől függ, amelyek a kereskedelmi ügynökök kártalanításhoz való jogának kizárására vonatkoznak. Ami az első kérdést illeti, a német kormány a tárgyaláson kifejtette, hogy e kérdés nem hipotetikus, mivel olyan problémát érint, amelynek megoldása megelőlegezi a második kérdésre adandó választ.

22 A Bizottság véleménye szerint nincs hatásköri akadálya annak, hogy a Bíróság válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre, mivel az irányelvet átültető német jogszabályt az irányelvnek megfelelően kell értelmezni. A Bizottság ugyanakkor kételyeit fejezi ki az első kérdés elfogadhatóságát illetően, mivel az olyan helyzetet ír le, amely nem egyezik meg a kérdést előterjesztő bíróság által jelen ügyben elbírálandó tényállással.

A Bíróság álláspontja

23 Ami először is a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására vonatkozó hatáskörét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti - az EUMSZ 267. cikkel létrehozott - együttműködés keretében egyedül az ügyben eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatalnak az ítéletének meghozatala szempontjából való szükségességét, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tárgyával vagy céljával, illetve ha a kérdés általános vagy hipotetikus jellegű (lásd többek között a C-3/04. sz. Poseidon Chartering ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2505. o.] 14. pontját).

24 Következésképpen, ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Ugyanis sem az EUMSZ 267. cikk értelméből, sem az e cikkel létrehozott eljárás céljából nem következik, hogy a szerződés alkotói ki akarták zárni a Bíróság hatásköréből az uniós rendelkezésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátságos esetben, amikor a tagállam tisztán belső jogviszonyára alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében e tagállam nemzeti joga e rendelkezés tartalmára utal (lásd a fent hivatkozott Poseidon Chartering ügyben hozott ítélet 15. pontját).

25 Amikor ugyanis a belső jogszabály a tisztán belső jogviszonyokra adott megoldásaiban összhangban van az uniós joggal - főleg annak érdekében, hogy elkerüljék a külföldi állampolgárokkal szembeni megkülönböztetést, illetve a verseny esetleges torzulását - egyértelmű uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket (lásd a fent hivatkozott Poseidon Chartering ügyben hozott ítélet 16. pontját).

26 A jelen esetben, bár a kérdések forgalmazási szerződésre, nem pedig kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkoznak, és ezért az irányelv közvetlenül nem szabályozza a szóban forgó helyzetet, a német jogban e két szerződéstípusra ugyanolyan szabályok vonatkoznak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Poseidon Chartering ügyben hozott ítélet 16. pontját).

27 Ezenkívül az iratok egyetlen eleme alapján sem feltételezhető, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak lehetősége van eltérni az irányelv rendelkezéseinek a Bíróság szerinti értelmezésétől.

28 Ilyen körülmények között el kell utasítani a hatáskör hiányára alapított kifogást.

29 Ami másodsorban az első kérdés elfogadhatóságát illeti, meg kell állapítani, hogy e kérdés olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a szerződés rendes felmondásának időpontjában a szerződés azonnali hatályú megszüntetését megalapozó olyan ok állt fenn, amelyre a megbízó nem hivatkozott e felmondás okaként. Ahogy az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a szerződéses kötelezettségek AHW-nak felrótt megsértésére a forgalmazási szerződés rendes felmondásának közlését követően került sor.

30 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tisztán hipotetikus helyzetre vonatkozik, amely nyilvánvalóan nem felel meg az alapügy tényállásának, és ezért az alapeljárásbeli jogvita elbírálása szempontjából nem releváns.

31 Ennélfogva az első kérdés elfogadhatatlan.

Az ügy érdeméről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

32 A Volvo Car az irányelv 18. cikkének a) pontjában érintett kritériumok tágabb értelmezése alapján a második kérdésére nemleges válasz adását javasolja. Különösen mivel az irányelv egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy a kártalanítás kizárásának teljesen véletlen kritériumtól kell függenie, vagyis attól, hogy a szerződés azonnali megszüntetésére irányuló döntést megalapozó felróható magatartásra fény derült-e a szerződés megszűnése előtt.

33 Ahogy azt az AHW a tárgyaláson előadta, versenytorzító következménnyel járna, ha az irányelv 18. cikke a) pontjának tág értelmezésével a megbízó mentesülhetne azon kötelezettség alól, hogy a kereskedelmi ügynöknek kártalanítást fizessen. Következésképpen az említett, kártalanítás kifizetésére vonatkozó kötelezettség alóli kivételnek minősülő rendelkezés nyelvtani értelmezését kell alkalmazni, amely megköveteli, hogy az ügynök felróható magatartása legyen a szerződés megszüntetésére vonatkozó döntés közvetlen oka. Egyébiránt az irányelvnek a méltányosságról rendelkező 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján lehetséges a kártalanítás összegének csökkentése, vagy az ügynök kártalanításból való teljes kizárása.

34 A német kormány azt javasolja, hogy a Bíróság a második kérdésre igenlő választ adjon. Ugyanis az irányelv, amelynek alapvető elvei a bizalom és a kölcsönös jóhiszeműség kötelezettsége, a felek érdekei közötti igazságos egyensúly megteremtésére törekszik. Az irányelv 18. cikkének a) pontja értelmében a kártalanítás nem fizethető ki, ha nem közvetlenül a kereskedelmi ügynöknek felróható magatartás volt a szerződés megszüntetésére irányuló döntés oka, azonban azt az említett döntést megelőzően objektíve kifejtették, és az a szerződés azonnali megszüntetését alapozhatta volna meg a nemzeti jog szerint. Elegendő, ha a megbízó a kereskedelmi ügynök felróható magatartására elviekben hivatkozhat a szerződés megszüntetésére irányuló döntés okaként (hipotetikus okozatosság). Ezzel szemben, mivel a fenti két feltételnek együttesen kell teljesülniük, az irányelv 18. cikkének a) pontja a német kormány szerint nem alkalmazható, amennyiben e feltételek nem ugyanabban az időpontban teljesülnek, és amennyiben a kötelezettségszegésre csak a szerződés megszüntetésére irányuló döntést követően került sor.

35 A Bizottság szerint az irányelv 17-19. cikkében bevezetett szabályozás kógens jellegű. Így az irányelv 18. cikke a) pontjának tágabb értelmezése összeegyeztethető a megbízó és a kereskedelmi ügynök érdekei közötti kiegyensúlyozott kompromisszummal. A kereskedelmi ügynök ugyanis szintén védelemre szorul, amennyiben a megbízó nem ítélte a magatartását elég súlyosnak ahhoz, hogy az a szerződés megszüntetését megalapozza. Ezenkívül semmi nem akadályozza, hogy a megbízó - ha azt korábban még nem tette meg - közölje a kereskedelmi ügynökkel, hogy annak magatartása vezetett a szerződés megszüntetéséhez.

36 Amennyiben a megbízó a kereskedelmi ügynök kötelezettségszegését csak a szerződéses jogviszony megszűnését követően fedezi fel, ezen ok miatt nem tudja megszüntetni a szerződést, mivel már nem áll fenn a megszüntethető szerződéses jogviszony. Mivel az uniós jogalkotó tartózkodott attól, hogy az ilyen helyzetre vonatkozó rendelkezéseket foglaljon az irányelvbe, a tagállamok a Szerződésben előírt korlátok tiszteletben tartása mellett szabadon dönthetnek a kártalanításhoz való jog kizárásáról vagy ki nem zárásáról. Amennyiben a megbízó az ügynök felróható magatartásáról a szerződés megszűnése előtt szerez tudomást, és nem hivatkozott az említett magatartásra a megszüntetés okaként, a kártalanításhoz való jog kétségtelenül fennmarad, de az említett magatartást figyelembe lehet venni a kártalanítás méltányos összegének meghatározásakor.

A Bíróság válasza

37 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az irányelv 18. cikkének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynök kizárása a vevőkör miatti kártalanításból, amennyiben a megbízó ezen ügynök olyan kötelezettségszegésének fennállását állapítja meg, amelyre a szerződés felmondási idővel való megszüntetésének közlését követően, de a szerződés megszűnését megelőzően került sor, és amely a szóban forgó szerződés azonnali megszüntetését alapozná meg.

38 E kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 18. cikkének a) pontja értelmében az ott érintett kártalanítás nem fizethető ki, ha a megbízó a kereskedelmi ügynöknek felróható olyan magatartás "miatt" szüntette meg az ügynöki szerződést, amely az ügynöki szerződés azonnali megszüntetését alapozta volna meg a nemzeti jog szerint.

39 Márpedig a "miatt" névutónak az uniós jogalkotó általi használata alátámasztja a többek között a Bizottság által kifejtett nézetet, amely szerint e jogalkotó a kereskedelmi ügynök felróható magatartása és a megbízó szerződés megszüntetésére irányuló döntése közötti közvetlen okozati összefüggés fennállását kívánta megkövetelni ahhoz, hogy a kereskedelmi ügynököt ki lehessen zárni az irányelv 17. cikkében szabályozott kártalanításból.

40 Ezen értelmezést az irányelv történeti értelmezése is megerősíti. Ahogy az az irányelvjavaslatból (HL 1977. C 13., 2. o.) kitűnik, a Bizottság eredetileg azt javasolta, hogy a vevőkör miatti kártalanítás ne járjon akkor, ha a megbízó megszüntette vagy "megszüntethette volna a szerződést" a kereskedelmi ügynök olyan kötelezettségszegése miatt, amely mellett nem várható el, hogy a megbízó fenntartsa a szerződéses jogviszonyt. Márpedig meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó a javasolt második kizárási okot nem kívánta megtartani.

41 A fent kifejtett értelmezés mellett szól az is, hogy az irányelv 18. cikke a) pontjának különböző nyelvi változatai, így többek között a spanyol (por un incumplimiento imputable al agente comercia), a német (wegen eines schuldhaften Verhaltens des Handelsvertreters), az angol (because of default attributable to the commercial agent), a francia (pour un manquement imputable à l'agent commercial), az olasz (per un'inadempienza imputabile all'agente commerciale), valamint a lengyel (z powodu uchybienia przypisywanego przedstawicielowi handlowemu) változat ugyanezen fordulatot használja.

42 Hozzá kell tenni, hogy a 18. cikk a) pontját, mint az ügynök kártalanításhoz való joga alóli kivételt, megszorítóan kell értelmezni. Következésképpen az nem értelmezhető úgy, hogy a kártalanítás kizárásának e rendelkezésben kifejezetten elő nem írt, újabb okát hozza létre.

43 Ilyen körülmények között, amennyiben a megbízó csak a szerződés megszűnése után szerez tudomást a kereskedelmi ügynök kötelezettségszegéséről, már nem lehet alkalmazni az irányelv 18. cikkének a) pontjában meghatározott szabályt. Következésképpen a kereskedelmi ügynök e rendelkezés értelmében nem fosztható meg a kártalanításhoz való jogától, amennyiben a megbízó a szerződés felmondási idővel való megszüntetésének az ügynökkel való közlését követően állapítja meg ezen ügynök olyan kötelezettségszegésének fennállását, amely e szerződés azonnali megszüntetését alapozná meg.

44 Hozzá kell azonban tenni, hogy az irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontjának második bekezdése értelmében a kereskedelmi ügynök akkor és olyan mértékben jogosult kártalanításra, ha ezen kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményét, méltányos. Nem zárható ki következésképpen, hogy az említett ügynök magatartását figyelembe lehessen venni a neki járó kártalanítás méltányosságának megállapítására irányuló vizsgálat keretében.

45 E megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 18. cikkének a) pontjával ellentétes az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynök kizárása a vevőkör miatti kártalanításból, amennyiben a megbízó a kereskedelmi ügynök olyan kötelezettségszegésének fennállásáról értesül, amelyre a szerződés felmondási idővel való megszüntetésének közlését követően, de a szerződés megszűnését megelőzően került sor, és amely a szóban forgó szerződés azonnali megszüntetését alapozná meg.

A költségekről

46 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi az irányelv 18. cikkének a) pontjával ellentétes az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynök kizárása a vevőkör miatti kártalanításból, amennyiben a megbízó a kereskedelmi ügynök olyan kötelezettségszegésének fennállásáról értesül, amelyre a szerződés felmondási idővel való megszüntetésének közlését követően, de a szerződés megszűnését megelőzően került sor, és amely a szóban forgó szerződés azonnali megszüntetését alapozná meg.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.