62019CJ0504[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2021. április 29. Banco de Portugal és társai kontra VR. A Tribunal Supremo (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Bankfelügyelet - Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása - 2001/24/EK irányelv - A székhely szerinti tagállam hatósága által hozott, hitelintézet reorganizációjára irányuló intézkedés - Jogok, eszközök vagy kötelezettségek »áthidaló intézményre« való átruházása - A reorganizációs intézkedéssel érintett hitelintézetre való visszaruházás - A 3. cikk (2) bekezdése - Lex concursus - Valamely reorganizációs intézkedés más tagállamokban kifejtett joghatásai - Kölcsönös elismerés - 32. cikk - Valamely reorganizációs intézkedés folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásai - A lex concursus alkalmazása alóli kivétel - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése - Hatékony bírói jogvédelem - A jogbiztonság elve. C-504/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2021. április 29. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Bankfelügyelet - Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása - 2001/24/EK irányelv - A székhely szerinti tagállam hatósága által hozott, hitelintézet reorganizációjára irányuló intézkedés - Jogok, eszközök vagy kötelezettségek »áthidaló intézményre« való átruházása - A reorganizációs intézkedéssel érintett hitelintézetre való visszaruházás - A 3. cikk (2) bekezdése - Lex concursus - Valamely reorganizációs intézkedés más tagállamokban kifejtett joghatásai - Kölcsönös elismerés - 32. cikk - Valamely reorganizációs intézkedés folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásai - A lex concursus alkalmazása alóli kivétel - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése - Hatékony bírói jogvédelem - A jogbiztonság elve"

A C-504/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2019. július 2-án érkezett, 2019. június 25-i határozatával terjesztett elő

a Banco de Portugal,

a Fundo de Resolução,

a Novo Banco SA, Sucursal en España

és

VR

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Prechal tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a harmadik tanács bírájaként eljárva, N. Wahl, F. Biltgen és L. S. Rossi (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. szeptember 30-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Banco de Portugal és a Fundo de Resolução képviseletében J. M. Rodríguez Cárcamo abogado és A. M. Rodríguez Conde abogada,

- a Novo Banco SA, Sucursal en España képviseletében A. Fernández de Hoyos és J. I. Fernández Aguado abogados,

- a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. M. De Socio avvocato dello Stato,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, S. Jaulino, A. Homem, A. Pimenta, C. Raimundo és P. Barros da Costa, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: T. Tönnies advogada,

- az Európai Parlament képviseletében L. Visaggio, M. Sammut, P. López-Carceller és R. Ignătescu, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében A. de Gregorio Merino, I. Gurov és E. d'Ursel, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Triantafyllou, A. Nijenhuis, J. Rius Riu és K.-Ph. Wojcik, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. november 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 125., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 15. o.) 3. cikke (2) bekezdésének, az EUSZ 2. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, valamint a jogbiztonság általános elvének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Banco de Portugal és a Fundo de Resolução (a továbbiakban: szanálási alap), valamint a Novo Banco SA, Sucursal en España (a továbbiakban: Novo Banco Spanyolország) és VR között az utóbbi által megszerzett elsőbbségi részvényekre vonatkozó adásvételi szerződés semmisségének a megállapítása iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/24 irányelv (4), (6), (7), (11), (16), (23) és (30) preambulumbekezdése a következőképpen szól: [...] [...] [...] [...] [...]

"(3) Ez az irányelv a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben [(HL 2000. L 126., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 272. o.)] meghatározott közösségi törvényalkotási keret részét képezi. Ebből következik, hogy működésük során a hitelintézet és annak fióktelepei egyetlen egységet alkotnak, amely azon állam illetékes hatóságainak felügyelete alá tartozik, amelyik a Közösség egész területére érvényes engedélyt kiadta.

(4) Különösképpen nem kívánatos ennek, a hitelintézet és fióktelepei közötti egységnek a megszüntetése abban az esetben, ha reorganizációs intézkedések foganatosítása, illetve felszámolási eljárás megindítása válik szükségessé.

(6) A székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságainak kizárólagos hatáskörrel kell rendelkezniük arra nézve, hogy az adott tagállam hatályos jogszabályaiban és gyakorlatában meghatározott reorganizációs intézkedések tekintetében dönthessenek, valamint azokat végrehajthassák. A tagállamok jogszabályainak és gyakorlatának egységesítése során felmerülő nehézségek miatt elengedhetetlen, hogy a tagállamok kölcsönösen elismerjék az egyes tagállamok által - az általuk engedélyezett hitelintézetek működőképességének helyreállítására - megtett intézkedéseket.

(7) Elengedhetetlen, hogy a székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai által elfogadott reorganizációs intézkedések, illetve az ilyen reorganizációs intézkedések foganatosítására az adott hatóságok által kinevezett személyek és szervek által végrehajtott intézkedések - ideértve a kifizetések felfüggesztésének, a végrehajtási intézkedések felfüggesztésének, a követelések csökkentésének vagy bármely, harmadik személy fennálló jogait érintő intézkedésnek a lehetőségét - minden tagállamban hatályosak legyenek.

(11) A reorganizációs intézkedések végrehajtásáról a fióktelepek helye szerinti tagállamokban értesíteni kell a harmadik személyeket, amennyiben az ilyen intézkedések azokat egyes jogaik gyakorlásában hátráltathatják.

(16) A hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmód érvényesítése azt kívánja, hogy a hitelintézet felszámolása az egységesség és az egyetemlegesség elvei szerint történjen, amely megköveteli, hogy a székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai kizárólagos hatáskörrel rendelkezzenek, valamint döntéseiket elismerjék, és azok az összes többi tagállamban - minden külön formaság nélkül - képesek legyenek előidézni a székhely szerinti tagállam törvényei által megkívánt eredményeket, kivéve, ha ez az irányelv másképp rendelkezik.

(23) Bár fontos annak az elvnek a követése, hogy a reorganizációs intézkedések és a felszámolási eljárás minden - akár eljárási, akár anyagi jogi - következményét a székhely szerinti tagállam törvényei határozzák meg, azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a következmények összeütközésbe kerülhetnek az adott hitelintézet és más tagállamokban levő fióktelepei gazdasági és pénzügyi tevékenységére általában érvényes szabályokkal. Néhány esetben egy másik tagállam törvényeihez való utalás elkerülhetetlenül a székhely szerinti tagállam törvényeit irányadónak minősítő elv korlátozását jelenti.

(30) A reorganizációs intézkedéseknek, illetve a felszámolási eljárásnak a folyamatban lévő perekre gyakorolt hatásait annak a tagállamnak a törvényei szabályozzák, ahol az adott per folyamatban van, a lex concursus alkalmazása alóli kivétellel. Az adott intézkedéseknek és eljárásoknak az ilyen perekből eredő, az egyedi végrehajtási esetekre gyakorolt hatásait - az ebben az irányelvben meghatározott általános szabállyal összhangban - a székhely szerinti tagállam törvényei szabályozzák."

4 A 2001/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

"Ez az irányelv azokra a hitelintézetekre és azoknak olyan fióktelepeire vonatkozik, amelyek - a 2000/12/EK irányelv 1. cikkének 1. és 3. pontja szerint - a székhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban működnek, figyelembe véve az ugyanazon irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeket és kivételeket."

5 A 2001/24 irányelv 2. cikkének hetedik francia bekezdése szerint "reorganizációs intézkedések""azok az intézkedések, amelyek célja a hitelintézet pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása, és amelyek érinthetik harmadik személyek korábban megszerzett jogait, ideértve a kifizetések felfüggesztésének, a végrehajtás felfüggesztésének vagy a követelések csökkentésének lehetőségét".

6 Ezen irányelvnek "A reorganizációs intézkedések foganatosítása - az alkalmazandó jog" című 3. cikke a következőket írja elő:

"(1) Kizárólag a székhely szerinti tagállam közigazgatási, illetve igazságügyi hatóságai jogosultak dönteni egy hitelintézet - ideértve annak más tagállambeli fióktelepeit is - elleni egy vagy több reorganizációs intézkedés megindításáról.

(2) Amennyiben ez az irányelv másképp nem rendelkezik, a reorganizációs intézkedéseket a székhely szerinti tagállam törvényeinek, rendeleteinek és eljárásainak megfelelően kell végrehajtani.

A reorganizációs intézkedések az adott tagállam jogszabályainak megfelelően az egész Közösség területén, minden további formaság nélkül, teljes hatállyal bírnak, ideértve a más tagállamokban lévő harmadik személyeket érintő következményeket is, még abban az esetben is, ha a fogadó tagállam vonatkozó szabályai ilyen intézkedéseket nem tesznek lehetővé, vagy azok végrehajtását az adott esetben nem teljesülő feltételekhez kötik.

A reorganizációs intézkedések az egész Közösség területén akkor lépnek hatályba, amikor az azokat bevezető tagállamban hatályba lépnek."

7 Az említett irányelvnek a "Folyamatban lévő peres eljárások" című 32. cikke értelmében:

"A reorganizációs intézkedéseknek, illetve a felszámolási eljárásnak a hitelintézet rendelkezése alól kivont vagyontárggyal, illetve a hitelintézettől megvont joggal kapcsolatos, folyamatban lévő peres eljárásra vonatkozó hatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben a peres eljárás folyamatban van."

A spanyol jog

8 A 2001/24 irányelvet a 2005. április 22-i Ley 6/2005 sobre saneamiento y liquidación de las entidades de crédito (a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 6/2005. sz. törvény; a BOE 2005. április 23-i 97. száma, 13912. o.) ültette át a spanyol jogrendbe.

9 E törvény 19. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ha az Európai Unió valamely tagállamában engedéllyel rendelkező olyan hitelintézet tekintetében, amely Spanyolországban legalább egy fiókteleppel rendelkezik, vagy ott szolgáltatásokat nyújt, reorganizációs intézkedést hoztak vagy felszámolási eljárást indítottak, a szóban forgó intézkedés vagy eljárás Spanyolországban minden további formalitás nélkül, teljes hatállyal bír és akkor lép hatályba, amikor az intézkedést elfogadó vagy az eljárást megindító tagállamban hatályba lép."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10 2008. január 10-én VR szerződést kötött a Banco Espírito Santo, Sucursal en Españával (a továbbiakban: BES Spanyolország), amellyel körülbelül 166000 euró összegért megszerezte egy izlandi hitelintézet, a Kaupthing Bank elsőbbségi részvényeit (a továbbiakban: részvényadásvételi szerződés). Ebben az időszakban a BES Spanyolország a Banco Espírito Santo portugál bank (a továbbiakban: BES) spanyol fióktelepe volt.

11 A BES súlyos pénzügyi nehézségeivel összefüggésben a Banco de Portugal igazgatótanácsa a 2014. augusztus 11-i határozattal módosított 2014. augusztus 3-i határozattal (a továbbiakban: 2014. augusztusi határozat) e hitelintézet úgynevezett "szanálására" irányuló intézkedéseket fogadott el.

12 E határozatban a Banco de Portugal úgy döntött, hogy Novo Banco SA néven egy "áthidaló bankot" vagy "áthidaló intézményt" hoz létre, amelyre átruházták a BES említett határozat 2. mellékletében leírt eszközeit, kötelezettségeit és egyéb, az eszközök körébe nem tartozó elemeit.

13 E 2. melléklet említést tett bizonyos, a Novo Banco részére történő átruházásból kizárt kötelezettségelemekről, amelyek így továbbra is a BES vagyonában maradtak. E kötelezettségek között szerepeltek az említett 2. melléklet első bekezdése b) pontjának v. alpontjában felsoroltak, nevezetesen "bármely olyan kötelezettség vagy kockázat, amelyek különösen csalásból, vagy a szabályozási, büntető-, illetve közigazgatási határozatok vagy rendelkezések megsértéséből származnak".

14 A jelen ítélet 12. pontjában említett átruházást követően a Novo Banco Spanyolország fenntartotta a VR által a BES Spanyolországgal a részvényadásvételi szerződés tárgyát képező értékpapírok letétben tartására és kezelésére vonatkozóan létrehozott üzleti kapcsolatot, és továbbra is megkapta az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó jutalékot.

15 2015. február 4-én VR keresetet indított a Novo Banco Spanyolországgal szemben a Juzgado de Primera Instancia de Vitoriánál (vitoriai elsőfokú bíróság, Spanyolország) elsődlegesen a részvényadásvételi szerződés hozzájárulási hiba miatti megsemmisítése és a befektetett összeg visszatérítése iránt, illetve másodlagosan az említett szerződésnek a gondossági, lojalitási és tájékoztatási kötelezettség megsértése miatti felmondása, valamint e bank kártérítés fizetésére való kötelezése iránt.

16 E bíróság előtt a Novo Banco Spanyolország a passzív perbeli legitimációjának a hiányára hivatkozott, mivel a 2014. augusztusi határozat 2. melléklete értelmében a hivatkozott felelősség olyan kötelezettségnek minősül, amelyet nem ruháztak át rá.

17 2015. október 15-i ítéletével a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria (vitoriai elsőfokú bíróság) helyt adott VR keresetének, mivel úgy vélte, hogy e kötelezettségelemet a 2014. augusztusi határozat alapján igenis átruházták a Novo Bancóra. E bíróság szerint VR hozzájárulása a részvényadásvételi szerződés megkötésének időpontjában hibás volt, mivel VR ekkor 68 éves volt, és egyáltalán nem rendelkezett pénzügyi ismeretekkel, illetve a BES Spanyolország nem tájékoztatta megfelelően az általa megszerzett kedvezményes részvények jellegéről és az azokhoz kapcsolódó kockázatokról. Így tehát az említett bíróság megállapította a részvényadásvételi szerződés semmisségét, és arra kötelezte a Novo Banco Spanyolországot, hogy VR-nek fizesse vissza a teljes vételárat.

18 A Novo Banco Spanyolország fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben az Audiencia Provincial de Alicantéhoz (alicantei tartományi bíróság, Spanyolország). A Novo Banco Spanyolország az eljárás során benyújtott két, a Banco de Portugal által 2015. december 29-én elfogadott határozatot (a továbbiakban: 2015. december 29-i határozatok).

19 A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett e határozatokból kitűnik, hogy a 2014. augusztusi határozat 2. melléklete első bekezdése b) pontjának vii. alpontja ezentúl a következőképpen szól: "bármely pénzintézet által kibocsátott pénzügyi eszközök értékesítése, pénzügyi közvetítése, szerződéskötési eljárása és forgalmazása során vállalt bármely kötelezettség, biztosíték, tartozás vagy kockázat [...]" Ezen alkalommal azt is pontosították, hogy "a mai naptól kezdve különösen a BES alábbi kötelezettségeit nem ruházzák át a Novo Bancóra: [...] iii) a 2014. augusztus 3-án 20 óra előtt (ingatlanok és egyéb eszközök vásárlásával kapcsolatban) aláírt és megkötött szerződések megsértésével összefüggő valamennyi kártérítés; [...] vi) a BES által pénzügyi és befektetési szolgáltatóként végrehajtott ügyletek megszüntetéséből eredő valamennyi kártérítés és követelés, valamint vii) bármely olyan felelősség, amely az I. mellékletben meghatározott eljárások valamelyikének a tárgyát képezi". Az ezen I. mellékletben említett eljárások között szerepel a VR által indított kereset.

20 Ezenfelül a 2015. december 29-i határozat előírta, hogy "amennyiben bármely eszköznek, kötelezettségnek vagy nem az eszközök körébe tartozó elemnek az előző pontoknak megfelelően a BES vagyoni körében kellett volna maradnia, amelyeket azonban valójában átadtak a Novo Bancónak, e határozattal a szóban forgó eszközök, kötelezettségek vagy nem az eszközök körébe tartozó elemek 2014. augusztus 3-i (20 óra) hatállyal ismét a Novo Bancótól a BES-hez adandók át".

21 Mivel az Audiencia Provincial de Álava (álavai tartományi bíróság) elutasította a Novo Banco Spanyolország fellebbezését, ez utóbbi eljárási szabálytalanság miatti rendkívüli keresetet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) elé. A Banco de Portugal és a szanálási alap számára engedélyezték, hogy a Novo Banco Spanyolország kérelmeinek a támogatása végett beavatkozzon. E felek úgy vélik, hogy ez utóbbi számára az alapeljárásban nem lehetett volna elismerni az alperesi minőséget, mivel a szóban forgó kötelezettségelemet nem ruházták át a Novo Bancóra, és még ha azt át is ruházták volna rá, ezen elemet később a 2015. december 29-i határozatok alapján visszaruházták a BES-re. E felek továbbá azt állítják, hogy a 2001/24 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján e határozatok minden további formaság nélkül valamennyi tagállamban joghatással bírnak.

22 A kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy a 2015. december 29-i határozatok nem kizárólag a 2014. augusztusi határozat tisztázására irányulnak, hanem azt visszaható hatállyal módosítják. Így a 2015. december 29-i határozatok értelmében a részvényadásvételi szerződésből eredő, VR-rel szembeni azon felelősséget, amelyet a 2014. augusztusi határozat átruházott a Novo Bancóra, 2014. augusztus 3-ra visszaható hatállyal visszaruháztak a BES-re.

23 A kérdést előterjesztő bíróságnak nincsenek kétségei vannak afelől, hogy a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott reorganizációs intézkedés visszaható hatállyal bírhat-e, amit a Bíróság a 2013. október 24-iLBI ítéletben (C-85/12, EU:C:2013:697) már elismert, és nem kérdőjelezi meg annak lehetőségét sem, hogy a Novo Bancóra átruházott kötelezettségeket utóbb visszaruházzák a BES-ra. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor arra keresi a választ, hogy a 2015. december 29-i határozatok elfogadásával bekövetkezett érdemi módosításokat el kell-e ismerni az elfogadásukat megelőzően indított, folyamatban lévő bírósági eljárásokban.

24 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a VR jogai bírói jogvédelmének tényleges érvényesülésére vonatkozó azon követelményre tekintettel, amely a Charta 47. cikkének első bekezdéséből, valamint a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság elvéből következik, arra keresi a választ, hogy megalapozott-e a Novo Banco Spanyolország, a Banco de Portugal és a szanálási alap azon álláspontja, amely szerint, még ha a kérdést előterjesztő bíróság helyben is hagyja az Audiencia Provincial de Álava (álavai tartományi bíróság) ítéletét, e helybenhagyás nem fejtene ki joghatást vagy hatástalan lenne, mivel a szóban forgó kötelezettségelemet a 2015. december 29-i határozatokkal 2014. augusztus 3-i hatállyal mindenesetre visszaruházták a BES vagyonába.

25 E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Összeegyeztethető-e [a Charta] 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való alapvető joggal, az [EUSZ 2. cikk] szerinti jogállamiság elvével és a jogbiztonság általános elvével a [2001/24] irányelv 3. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely más tagállamokban folyamatban lévő bírósági eljárásokban a székhely szerinti [tag]állam hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatósága által hozott azon határozat hatályának minden további formaság nélkül történő elismerését vonja maga után, amelynek célja visszaható hatállyal módosítani a bírósági eljárás megindításakor fennálló jogi hátteret, és amely azzal jár, hogy az említett új határozat rendelkezéseinek nem megfelelő bírósági ítéleteket megfosztja a hatékony érvényesüléstől?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Előzetes megfontolások

26 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy - amint a jelen ítélet 22. pontjában szerepel - az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy a 2015. december 29-i határozatok többek között azáltal módosították a 2014. augusztusi határozatot, hogy visszaható hatállyal visszaruházták a BES-re a Novo Banco azon esetleges felelősségét, amelyen a VR keresete alapul.

27 Ezen előfeltevés pontosságát vitatta a Novo Banco, a Banco de Portugal, a szanálási alap, valamint a portugál kormány. E tekintetben azzal érvelnek, hogy a 2015. december 29-i határozatok nem módosítják a 2014. augusztusi határozatot, hanem csupán egyértelművé teszik ez utóbbit, következésképpen pedig, hogy a Novo Bancóra átruházott eszközök és kötelezettségek köréből a VR keresete alapjául szolgáló esetleges felelősségnek a kizárása nem egy folyamatban lévő bírósági eljárás keretében, hanem VR keresetének a 2015. február 4-i benyújtása előtt elfogadott reorganizációs intézkedésekből ered.

28 A Bíróságnak ugyanakkor nem feladata a 2015. december 29-i határozatok hatályának a vizsgálata, mivel a nemzeti bíróság által a saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (2020. április 30-iBlue Air - Airline Management Solutions ítélet, C-584/18, EU:C:2020:324, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 Így az előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében abból az előfeltevésből kell kiindulni, hogy a 2015. december 29-i határozatok visszaható hatállyal valóban módosították a 2014. augusztusi határozatot, és hogy azokra egy folyamatban lévő bírósági eljárás keretében került sor, mivel VR 2015. február 4-én nyújtotta be keresetét a Juzgado de Primera Instancia de Vitoriához (vitoriai elsőfokú bíróság).

30 Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Továbbá a Bíróság figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2016. szeptember 13-iRendón Marín ítélet, C-165/14, EU:C:2016:675, 33. pont; 2017. június 8-iFreitag ítélet, C-541/15, EU:C:2017:432, 29. pont; 2020. december 17-iGeneralstaatsanwaltschaft Berlin [Ukrajna felé irányuló kivitel], C-398/19, EU:C:2020:1032, 35. pont).

31 A jelen ügyben, noha a kérdést előterjesztő bíróság kérdései a 2001/24 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésére vonatkoznak, a jelen ítélet 26. pontjában és ugyanezen ítélet 29. pontjában felidézettekre tekintettel meg kell jegyezni, hogy ezen irányelv 32. cikke relevánsnak bizonyul a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó válasz szempontjából annyiban, amennyiben a reorganizációs intézkedések folyamatban lévő eljárásra gyakorolt joghatásaira alkalmazandó joggal kapcsolatban kivételt vezet be az említett 3. cikk (2) bekezdése alól.

Az ügy érdeméről

32 Ezen előzetes megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2001/24 irányelvnek - a jogbiztonság elvével és a Charta 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett - 3. cikkének (2) bekezdését és 32. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban folyamatban lévő, olyan kötelezettségelemre vonatkozó érdemi bírósági eljárásban, amelyet valamely hitelintézet rendelkezése alól egy ezen előbbi tagállamban hozott első reorganizációs intézkedéssel kivontak, egy arra irányuló második reorganizációs intézkedés joghatásainak bármely további feltétel nélküli elismerése, amely az ilyen eljárás megindítását megelőző időpontra visszaható hatállyal e kötelezettségelemet visszaruházza az említett hitelintézetre, amennyiben ezen elismerés azzal jár, hogy azon hitelintézet, amelyre a kötelezettséget az első intézkedéssel átruházták, e folyamatban lévő eljárásban visszaható hatállyal elveszíti passzív perbeli legitimációját, megkérdőjelezve így az ugyanezen eljárás felperese javára már meghozott bírósági határozatokat.

33 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy - amint (4) és (16) preambulumbekezdéséből kitűnik - a 2001/24 irányelv az egységesség és az egyetemlegesség elvén alapul, és elvként ismeri el a reorganizációs intézkedések és a felszámolási eljárások, valamint joghatásaik kölcsönös elismerését.

34 Ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis a reorganizációs intézkedéseket főszabály szerint a székhely szerinti tagállam jogának megfelelően kell végrehajtani. Egyébiránt, egyrészt e rendelkezés második albekezdéséből következik, hogy az ilyen intézkedések e tagállam jogszabályainak megfelelően az egész Unió területén, minden további formaság nélkül hatállyal bírnak, ideértve a más tagállamokban lévő harmadik személyeket érintő következményeket is, még abban az esetben is, ha a fogadó tagállam vonatkozó szabályai ilyen intézkedéseket nem tesznek lehetővé, vagy azok végrehajtását az adott esetben nem teljesülő feltételekhez kötik. Másrészt az említett rendelkezés harmadik albekezdésének megfelelően a reorganizációs intézkedések az egész Unióban akkor lépnek hatályba, amikor a székhely szerinti tagállamban hatályba lépnek. E rendelkezések ily módon előírják, hogy főszabály szerint a lex concursus szabályozza a hitelintézetek reorganizációs intézkedéseit, valamint azok joghatásait (2013. október 24-iLBI-ítélet, C-85/12, EU:C:2013:697, 49. pont).

35 Mindazonáltal, amint a 2001/24 irányelv (23) preambulumbekezdéséből kifejezetten kitűnik, e joghatások összeütközésbe kerülhetnek a hitelintézet és a más tagállamokban lévő fióktelepei által folytatott gazdasági és pénzügyi tevékenységük keretében általában alkalmazandó szabályokkal. Ezért néhány esetben egy másik tagállam jogára való utalás elkerülhetetlenül a székhely szerinti tagállam jogát irányadónak minősítő elv korlátozását jelenti.

36 Így a lex concursus alkalmazása alóli kivételként a 2001/24 irányelv 32. cikke előírja, hogy a reorganizációs intézkedéseknek a hitelintézet rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos folyamatban lévő eljárásra gyakorolt hatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben ezen eljárás folyamatban van (lásd ebben az értelemben: 2013. október 24-iLBI-ítélet, C-85/12, EU:C:2013:697, 51. és 52. pont).

37 Márpedig, elsősorban e 32. cikk szövegéből kitűnik, hogy az ott előírt kivétel alkalmazásához három feltétel együttes teljesülése szükséges.

38 Először is, a 2001/24 irányelv 2. cikke értelmében vett reorganizációs intézkedésekről kell, hogy szó legyen, ami a jelen esetben fennáll, mivel - amint a jelen ítélet 26. pontjában szerepel - a 2015. december 29-i határozatok célja valamely hitelintézet pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása.

39 Másodszor, folyamatban lévő eljárásnak kell fennállnia. E tekintetben a 2001/24 irányelv (30) preambulumbekezdésére támaszkodva a Bíróság már megállapította, hogy különbséget kell tenni a folyamatban lévő peres eljárások és az ezen eljárásokból eredő egyedi végrehajtási intézkedések között, és hogy az ezen irányelv 32. cikke értelmében vett "folyamatban lévő peres eljárások" kifejezés kizárólag az érdemi eljárásokra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2013. október 24-iLBI-ítélet, C-85/12, EU:C:2013:697, 53. és 54. pont).

40 A jelen ügyben, amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, egyrészt az alapeljárást a VR által a Novo Banco Spanyolországgal szemben a semmisség megállapítása, illetve másodlagosan a részvényadásvételi szerződés megszüntetése tekintetében érdemi eljárásnak kell tekinteni. Másrészt a 2015. december 29-i határozatokat a VR által 2015. február 4-én a Juzgado de Primera Instancia de Vitoriánál (vitoriai elsőfokú bíróság) indított eljárás megindítását követően, következésképpen olyan időpontban fogadták el, amikor ezen eljárás már folyamatban volt.

41 Harmadszor, a folyamatban lévő peres eljárásnak "hitelintézet rendelkezése alól kivont vagyontárggyal, illetve a hitelintézettől megvont joggal kapcsolatosnak" kell lennie. E tekintetben, bár a 2001/24 irányelv 32. cikkének egyes nyelvi változatai azt sugallják, hogy e feltétel csak az eszközökre vonatkozik, e rendelkezés más nyelvi változatokban, amint a főtanácsnok az indítványának 38. pontjában lényegében megjegyezte, szélesebb értelemben került megfogalmazásra. Így az ilyen eltérés esetén az említett rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2021. január 26-iHessischer Rundfunk ítélet, C-422/19 és C-423/19, EU:C:2021:63, 65. pont).

42 Ami a 2001/24 irányelv 32. cikkének célját illeti, ezen irányelv (23) és (30) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelkezés - mint azon lex concursus alkalmazását elkerülhetetlenül korlátozó rendelkezés, amely alól ez kivételt képez - célja, hogy a reorganizációs intézkedéseknek vagy a felszámolási eljárásoknak a folyamatban lévő peres eljárásokra gyakorolt joghatásait azon tagállam joga hatálya alá rendelje, amelyben ezen eljárás folyamatban van, figyelemmel arra, hogy e joghatások összeütközésbe kerülhetnek a hitelintézet és a más tagállamokban lévő fióktelepei által folytatott gazdasági és pénzügyi tevékenységük keretében általában alkalmazandó szabályokkal. Márpedig nem lenne összhangban az ilyen céllal, ha ez utóbbi jog alkalmazásából kizárnák a reorganizációs intézkedéseknek valamely folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásait, amennyiben ezen eljárás olyan esetleges felelősségekkel kapcsolatos, amelyeket az ilyen reorganizációs intézkedések révén egy másik jogalanyra ruháztak át.

43 Így meg kell állapítani, hogy a 2001/24 irányelv 32. cikkét alkalmazni kell a hitelintézet egy vagy több olyan vagyontárgyára vonatkozó folyamatban lévő peres eljárásra, amelyek mind az eszközök, mind pedig a kötelezettségek körébe tartoznak, és amelyek az elfogadott reorganizációs intézkedések tárgyát képezik (lásd analógia útján: 2018. június 6-iTarragó da Silveira ítélet, C-250/17, EU:C:2018:398, 25. pont).

44 Márpedig a jelen ügyben a folyamatban lévő peres eljárás a részvényadásvételi szerződés megkötéséhez kapcsolódó olyan esetleges felelősségre vonatkozik, amely a BES Spanyolország vagyonának olyan kötelezettségelemét képezi, amely a Banco de Portugal által 2014 augusztusában elfogadott reorganizációs intézkedés tárgyát képezte, és amelyet a 2001/24 irányelv 32. cikke értelmében kivontak a BES Spanyolország rendelkezése alól, ugyanis ezen intézkedést a 2015. december 29-i határozatok visszaható hatállyal módosították.

45 E tényezők fényében úgy tűnik, hogy az alapügyben teljesül az e 32. cikkben előírt három együttes feltétel.

46 Másodszor, a reorganizációs intézkedéseknek a folyamatban lévő peres eljárás helye szerinti tagállam joga által szabályozott joghatásainak terjedelmét illetően meg kell állapítani, hogy e tagállam joga szabályoz valamennyi olyan joghatást, amelyet az ilyen intézkedések ezen eljárásra gyakorolhatnak, függetlenül attól, hogy e joghatások eljárási vagy anyagi jogi jellegűek-e.

47 Egyrészt ugyanis sem a 2001/24 irányelv 32. cikkéből, sem annak (30) preambulumbekezdéséből nem következik, hogy az uniós jogalkotó e kivétel alkalmazását kizárólag a reorganizációs intézkedések eljárási joghatásaira kívánta korlátozni. Másrészt ezen irányelv (23) preambulumbekezdése, amely - amint a jelen ítélet 35. pontjából következik - igazolja a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogára való utalást, mint a székhely szerinti tagállam jogát irányadónak minősítő elv alóli elkerülhetetlen korlátozás, nem szorítkozik az eljárási hatások említésére, hanem kimondja, hogy mind ez utóbbiak, mind a reorganizációs intézkedések anyagi jogi hatásai összeütközésbe kerülhetnek a hitelintézet és a más tagállamokban lévő fióktelepei által folytatott gazdasági és pénzügyi tevékenységük keretében általában alkalmazandó szabályokkal.

48 Mindemellett pontosítani kell, hogy mivel - amint a 2001/24 irányelv 32. cikkének és annak (30) preambulumbekezdésének szövegéből következik - a folyamatban lévő peres eljárás helye szerinti tagállam joga kizárólag ezen intézkedéseknek az említett eljárásra gyakorolt joghatásait szabályozza, e cikknek az alapügyhöz hasonló helyzetben való alkalmazása önmagában nem kérdőjelezheti meg a 2015. december 29-i határozatok érvényességét.

49 Következésképpen a 2001/24 irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és 32. cikkéből következik, hogy a reorganizációs intézkedésnek a folyamatban lévő érdemi bírósági eljárásra gyakorolt mind eljárási, mind anyagi jogi hatásai kizárólag az azon tagállam joga által meghatározott joghatások, amelyben ezen eljárás folyamatban van.

50 Ezen értelmezésnek érvényesülnie kell a jogbiztonság általános elve és a Charta 47. cikkének első bekezdésében biztosított, hatékony bírói jogvédelemhez való jog tekintetében is.

51 E tekintetben először is a jogbiztonság elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ezen elv megköveteli egyrészt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másrészt pedig azt, hogy azok alkalmazása előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek. Az említett elv különösen megköveteli, hogy a szabályozás lehetővé tegye az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és hogy ez utóbbiak egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (2019. július 11-iAgrenergy és Fusignano Due ítélet, C-180/18, C-286/18 és C-287/18, EU:C:2019:605, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52 Egyébiránt a Bíróság már emlékeztetett arra, hogy a jogbiztonság elvének még szigorúbban kell érvényesülnie a pénzügyi következményekkel járó szabályozás esetén (2007. június 21-iROM-projecten ítélet, C-158/06, EU:C:2007:370, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 A jelen ügyben, még ha VR a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria (vitoriai elsőfokú bíróság) előtt a Novo Banco Spanyolországgal szemben 2015. február 4-én indított keresetének időpontjában rendelkezett is az ahhoz szükséges valamennyi információval, hogy az ügy teljes ismeretében hozzon ilyen kereset megindítására vonatkozó döntést, valamint hogy bizonyossággal azonosítani tudja azt a személyt, akivel szemben e keresetet meg kell indítani, és különösen azt a tényt, hogy a részvényadásvételi szerződéshez kapcsolódó felelősség Novo Bancóról a BES-hez való visszaruházására irányuló intézkedés még meghozható, és visszaható hatállyal joghatásokat válthat ki, VR - azt követően, hogy a keresetet megindította, azonban azt megelőzően, hogy arról végleges határozatot hoztak volna - nem láthatta előre ezen utóbbi lehetőség bekövetkezését, és nem tudott ennek megfelelően eljárni.

54 Így az alapeljárásban a 2015. december 29-i határozatok joghatásainak annyiban való elismerése, amennyiben megkérdőjelezhetik a VR javára már meghozott, még folyamatban lévő eljárás tárgyát képező bírósági határozatokat, és a felperes által indított kereset tekintetében visszaható hatállyal megszüntethetik az alperes passzív perbeli legitimációját, ellentétes lenne a jogbiztonság elvével.

55 Másodszor, ami ezen elismerésnek a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jogra tekintettel történő értékelését illeti, e cikk első bekezdése kimondja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az említett cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

56 Ezenkívül a Charta 52. cikkének (1) bekezdése alapján az általa elismert jogok és szabadságok gyakorlása korlátozható, feltéve hogy először is, azt törvény írja elő, másodszor, arra a szóban forgó jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával kerül sor, harmadszor pedig, az arányosság elvére figyelemmel e korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (lásd ebben az értelemben: 2020. október 6-iÉtat luxembourgeois [az adózással kapcsolatos tájékoztatáskéréssel szembeni jogorvoslati jog], C-245/19 és C-246/19, EU:C:2020:795, 51. pont).

57 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Charta 47. cikkének első bekezdésében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli többek között, hogy az érdekelt a lehető legjobb feltételek mellett megvédhesse jogait, és hogy az ügy teljes ismeretében döntsön arról, hogy hasznos-e egy adott jogalannyal szemben keresettel fordulni a hatáskörrel rendelkező bírósághoz (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8-iPI ítélet, C-230/18, EU:C:2019:383, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a VR által a spanyol bíróságok előtt indított kereset többek között az uniós jog által a Charta 47. cikke első bekezdésének megfelelően biztosított jogon alapul, mivel VR azon jogra hivatkozik, hogy e keresetet illetően nem lehet vele szemben a reorganizációs intézkedések joghatásainak az elismerésére hivatkozni, ha az ilyen elismerés sérti a 2001/24 irányelvben előírt, erre vonatkozó rendelkezéseket.

59 A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a 2015. december 29-i határozatokat még nem fogadták el akkor, amikor VR a Novo Banco Spanyolország elleni keresetét 2015. február 4-én megindította, illetve amikor a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria (vitoriai elsőfokú bíróság) meghozta azon 2015. október 15-i ítéletet, amellyel helyt adott az említett keresetnek.

60 Következésképpen úgy tűnik, hogy VR jogosan indított keresetet a Novo Banco Spanyolország ellen, amely akkoriban passzív perbeli legitimációval rendelkezett a részvényadásvételi szerződés VR-rel való megkötésével járó felelősség tekintetében. VR ugyanis ebben az időszakban nem indíthatott volna keresetet a BES Spanyolországgal szemben, mivel - amint a kérdést előterjesztő bíróság megállapította - a 2014. augusztusi határozat a BES-ről a Novo Bancóra ruházta át e felelősséget.

61 Kétségtelen, hogy a 2001/24 irányelv nem képezi akadályát annak, hogy a székhely szerinti tagállam akár visszaható hatállyal is módosítsa a reorganizációs intézkedésekre alkalmazandó jogi szabályozást (lásd ebben az értelemben: 2013. október 24-iLBI ítélet, C-85/12, EU:C:2013:697, 38. pont).

62 A jelen ügyben azonban hangsúlyozni kell, hogy - amint a jelen ítélet 26. és 29. pontjából kitűnik - a 2015. december 29-i határozatokat, amelyek visszaható hatállyal módosították a 2014. augusztusi határozatot, és különösen a részvényadásvételi szerződés VR-vel való megkötéséhez kapcsolódó felelősség betudását, olyan folyamatban lévő bírósági eljárás keretében hozták, amelyet az ilyen felelősség megállapítása érdekében indítottak. E határozatok ugyanis éppen arra irányulnak, hogy hatástalanítsák a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria (vitoriai elsőfokú bíróság) 2015. október 15-i ítéletét, megkérdőjelezve az e bíróság által a 2014. augusztusi határozatra vonatkozóan adott értelmezést. Amint a jelen ítélet 19. pontjából kitűnik, azok kifejezetten hivatkoznak a VR által annak érdekében indított keresetre, hogy ezen ítélettel ellentétben megállapítsák, hogy az e keresetből esetlegesen eredő felelősséget nem ruházták át a BES-ről a Novo Bancóra.

63 Márpedig annak elismerése, hogy a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által az ilyen kereset megindítását és az ilyen ítéletet meghozatalát követően hozott azon reorganizációs intézkedések, amelyek azzal a következménnyel járnak, hogy visszaható hatállyal módosítják az e kereset alapjául szolgáló jogvita eldöntése szempontjából releváns jogi keretet, vagy akár közvetlenül az e jogvita tárgyát képező jogi helyzetet, az említett kereset eljáró bíróság általi elutasításához vezethetnek, a Charta 47. cikkének első bekezdése értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jog korlátozásának minősülne, még akkor is, ha az ilyen intézkedések önmagukban - amint a jelen ítélet 61. pontjában szerepel - nem is ellentétesek a 2001/24 irányelvvel.

64 Egyébiránt ezt a következtetést nem cáfolja az a tény, hogy az alapeljárás a 2015. december 29-i határozatok meghozatalakor még nem zárult le végleges határozattal, sem a portugál kormány által a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszokban és a tárgyaláson hangsúlyozott azon tény, hogy VR jogosult volt ugyanezen határozatokat a portugál bíróságok előtt a Banco de Portugal honlapján való közzétételüket követő három hónapos határidőn belül megtámadni.

65 Ez utóbbi tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2015. december 29-i határozatok megsemmisítése iránti kereset portugál bíróságok előtti megindításának a lehetősége ebben az összefüggésben nem releváns, mivel a jelen ügyben a kérdés azon kereset hatékonyságára vonatkozik, amelyet VR a Novo Banco Spanyolország ellen a hatáskörrel rendelkező spanyol bíróságok előtt már megindított.

66 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/24 irányelvnek - a jogbiztonság elvével és a Charta 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett - 3. cikkének (2) bekezdését és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban folyamatban lévő, olyan kötelezettségelemre vonatkozó érdemi bírósági eljárásban, amelyet valamely hitelintézet rendelkezése alól egy ezen előbbi tagállamban hozott első reorganizációs intézkedéssel kivontak, egy arra irányuló második reorganizációs intézkedés joghatásainak bármely további feltétel nélküli elismerése, amely az ilyen eljárás megindítását megelőző időpontra visszaható hatállyal e kötelezettségelemet visszaruházza az említett hitelintézetre, amennyiben ezen elismerés azzal jár, hogy azon hitelintézet, amelyre a kötelezettséget az első intézkedéssel átruházták, e folyamatban lévő eljárásban visszaható hatállyal elveszíti passzív perbeli legitimációját, megkérdőjelezve így az ugyanezen eljárás felperese javára már meghozott bírósági határozatokat.

A költségekről

67 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek - a jogbiztonság elvével és az Európa Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett - 3. cikkének (2) bekezdését és 32. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban folyamatban lévő, olyan kötelezettségelemre vonatkozó érdemi bírósági eljárásban, amelyet valamely hitelintézet rendelkezése alól egy ezen előbbi tagállamban hozott első reorganizációs intézkedéssel kivontak, egy arra irányuló második reorganizációs intézkedés joghatásainak bármely további feltétel nélküli elismerése, amely az ilyen eljárás megindítását megelőző időpontra visszaható hatállyal e kötelezettségelemet visszaruházza az említett hitelintézetre, amennyiben ezen elismerés azzal jár, hogy azon hitelintézet, amelyre a kötelezettséget az első intézkedéssel átruházták, e folyamatban lévő eljárásban visszaható hatállyal elveszíti passzív perbeli legitimációját, megkérdőjelezve így az ugyanezen eljárás felperese javára már meghozott bírósági határozatokat.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.