3118/2013. (VI. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf. 22045/2012/1. számon hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók szabályszerűen igazolt jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be.

[2] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezték a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.22045/2012/1. számon hozott végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálatát és a bírói döntés megsemmisítését, az abban felülbírált, a Fővárosi Törvényszék 9G.41539/2012/2. számú végzésére kiterjedő hatállyal. Előadták, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) előtt keresetet indítottak az alperes ellen, de azt a Választottbíróság elutasította. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bekezdése alapján (az ítélet közrendbe ütköző volta miatt) keresetet nyújtottak be a Fővárosi Törvényszéken. A választottbírósági ítéletet 2012. július 3. napján vették át, 2012. szeptember 3-án ajánlott küldeményként adták postára a keresetlevelet. A Fővárosi Törvényszék a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján elutasította. Kifejtette, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdésében meghatározott hatvannapos keresetindítási határidőre alkalmazni kell a 4/2003. polgári jogegységi határozatot. Eszerint a keresetlevélnek a határidő utolsó napjáig be kellett volna érkeznie a bíróságra. A Pp. 105. § (4) bekezdését, mely szerint a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei nem alkamazható-ak, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták, nem lehet figyelembe venni, mert a keresetindítás nem eljárási cselekmény. Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. A bíróság rámutatott arra, hogy a Vbt. 55. § (2) bekezdésében meghatározott okból történő keresetindításra is irányadó az (1) bekezdésben foglalt hatvannapos határidő, és az arra vonatkozó, a (3) bekezdésben foglalt szabály, mely szerint a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

[3] Az indítványozók szerint a jogerős végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát. Meglátásuk szerint a választottbíróság - mivel jogvitákat bírál el meghatározott eljárási rendben, és döntésének végrehajtása állami szervek útján kikényszeríthető - bíróságnak minősül az Alaptörvény értelmében. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított kereset lényegét tekintve pedig jogorvoslat, méghozzá az egyetlen igénybe vehető jogorvoslat. Ennek fényében a választottbírósági ítélet elleni érvénytelenítési kereset megindítására vonatkozó jog alkotmányos alapjog, melyet az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek mentén lehet csak korlátozni. Az indítványozók úgy vélik, a bíróságoknak az Alaptörvény 28. cikkét is sértő jogértelmezése, mely - kifejezett törvényi rendelkezés hiányában is - a Vbt. 55. § (2) bekezdésére is kiterjeszti a (3) bekezdésben foglalt szabályt, és ezért kizárja a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglalt-az indítványozóra nézve kedvezőbb - szabály alkalmazását, a jogorvoslathoz való jogukat sérti.

[4] 2. Az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanács járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[5] Jelen ügyben az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelménynek, mely szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[6] Az indítványozók a bírói döntést a Vbt. 55. § (1)-(3) bekezdésének alaptörvény-ellenes értelmezése miatt támadták. A választottbírósági ítélet kézbesítésétől számított hatvannapos keresetindítási határidő alkalmazhatóságát nem, csupán annak jellegét, számítási módját vitatták a jogorvoslathoz valójog alapján. Az Alkotmánybíróság egyrészt rámutat arra, hogy az indítványozók a választottbíráskodás kikötésével szerződési szabadságukkal élve és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz forduláshoz való jogukról, s ezzel együtt a (7) bekezdésben foglalt jogorvoslati jogukról lemondva az állami bíróságok elől elvonták jogvitáik rendezését, s azokat magánbírósági útra terelték [ilyen következtetésre jutott az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a bírósághoz fordulás jogát deklaráló 57. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán is az 1282/B/1993. AB határozatában (ABH 1994, 675, 679-680.)]. A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránti kereset erre figyelemmel nem vonható az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében vett jogorvoslatok körébe. Emellett a jogorvoslati (helyesen: keresetindítási) határidő kezdő időpontját (az ítélet kézbesítése, vagyis az arról való tudomásszerzés) és időtartamát illetően az indítványozók sem vetettek fel alkotmányossági problémát. Az Alkotmánybíróság szerint pedig ezektől függetlenül önmagában a határidő jellege és megtartásának megítélése közvetlenül nem vezethet az Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmére. Kifejezett és egyértelmű törvényi rendelkezés hiányában a keresetindítási határidő számítása kizárólag a bíróságok hatáskörébe tartozó jogértelmezési problémát vet fel, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem.

[7] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 29. §-ára és 56. § (3) bekezdésére - az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. május 27.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/184/2013.