3019/2023. (I. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.138/2022/52. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt határozat és az ügy lényege a következő.
[3] A Miskolci Törvényszék a 2021. július 9-én kihirdetett 12.B.16/2020/164. számú ítéletével az indítványozót mint XXIII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 310. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (régi Btk. 276. §), ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap fogházbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. A bíróság elrendelte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.B.221/2011/4. számú és - a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.659/2011/6. számú határozata folytán - 2011. november 23-án jogerős ítéletével kiszabott 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását.
[4] Az ítélet indokolásában a bíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2. §-a alapján megállapította, hogy az indítványozóval szemben - az alkalmazható joghátrányok összességét megvizsgálva - a bűncselekmény elkövetésekor hatályos törvény alkalmazása kedvezőbb, ezért vele szemben a régi Btk. szabályait alkalmazta.
[5] A bíróság megállapította, hogy az indítványozó esetében - a számos enyhítő körülmény miatt - a régi Btk. 87. § (3) bekezdése alapján meghatározott szabadságvesztés tartama felel meg a büntetési céloknak, így a 87. § (2) bekezdés d) pontja szerint 10 hónap szabadságvesztést szabott ki. Kifejtette, hogy az enyhítő körülmények miatt lehetőséget látott a régi Btk. 45. § (1) bekezdése alapján börtön végrehajtási fokozat helyett - eggyel enyhébb - fogház megállapítására.
[6] A bíróság kifejtette továbbá, hogy tévesen rendelkezett az indítványozóval szemben korábban jogerősen kiszabott 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtásáról.
[7] Az ítélet ellen az ügyészség az indítványozó javára - a vele szemben korábban jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének mellőzése érdekében - jelentett be fellebbezést. Indokai szerint a kiszabott szabadságvesztés végrehajthatósága elévült, ezért az elsőfokú bíróság anyagi jogszabálysértéssel rendelkezett a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről.
[8] Az indítványozó és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés, harmadlagosan enyhítés érdekében fellebbezett.
[9] A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. június 15-én kihirdetett Bf.I.138/2022/52. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. Az indítványozó cselekményeit az elbíráláskor hatályos Btk. szerint bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönre változtatta, valamint mellőzte a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést.
[10] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az indítványozó esetében tévesen alkalmazta az elkövetéskor hatályos régi Btk. szabályait. Ezért az ítélőtábla a 4/2013. (X. 14.) BK véleményben foglaltak alapján - a feltételes szabadságra bocsátás tartamának kedvezőbb szabályozása miatt - az elbíráláskori büntető törvényt alkalmazta.
[11] kifejtette, hogy az indítványozóval szemben a Btk. 82. § (2) bekezdés c), d) pontja és a (4) bekezdés szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás - az indítványozó büntetett előélete mint nyomatékos súlyosító körülmény ellenére - kellően méltányos, megfelel a büntetési céloknak, alkalmas visszatartó erőt jelent.
[12] Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú ítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek. A vádlott büntetett előéletű, a terhére rótt cselekményt végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el, a cselekmény megvalósítása során méltányolható körülmény nem merült fel. A törvény által megkívánt előfeltételek hiányában - a cselekmény bűntettkénti minősítését is figyelembe véve - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogház helyett börtön fokozatban határozta meg.
[13] A másodfokú bíróság kifejtette, miszerint az elsőfokú ítéletnek a - korábban jogerősen kiszabott felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtásáról rendelkező részét azért mellőzte, mivel a szabadságvesztés végrehajthatósága elévült.
[14] 1.1. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Miskolci Törvényszék 12.B.16/2020/164. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bf.1.138/2022/52. számú ítélete ellen.
[15] Indítványában az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének és a XVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését.
[16] Álláspontja szerint ügyében az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése azért sérült, mert a bíróságok eljárásuk során hátrányosan megkülönböztették az alapügy többi terheltjéhez képest. kifejtette, hogy kizárólag őt nem részesítették előzetes mentesítésében és a hozzá hasonló jellegű - illetve a súlyosabb - cselekményeket elkövetett terheltek csupán felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kaptak. A másodfokú bíróság továbbá rajta kívül minden terhelt büntetését enyhítette.
[17] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Ehhez képest az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[18] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[19] Alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítvány határidőben érkezett.
[20] Az indítványozó az alapügyben, a büntetőjogi felelősségéről döntést hozó első- és másodfokú határozatot támadta, mely döntések az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz tárgyai lehetnek.
[21] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyben terhelt volt.
[22] 2.2. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek - az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában - megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, továbbá indokolja a bírósági döntések Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
[23] Ezzel szemben az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, valamint a 27. §-ban meghatározott feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz kizárólag az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét határozza meg, ugyanakkor nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és (7) bekezdésének rendelkezéseivel.
[24] Mindezek a hiányosságok az Abtv. rendelkezései és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az indítványi elem elbírálásának akadályát képezik (3548/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [44]; 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).
[25] 2.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[26] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[27] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy az ügyében eljárt bíróságok a büntetéskiszabás során - más terheltekkel ellentétben - nem részesítették kedvezményben.
[28] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a szerinti befogadhatósági feltétellel összefüggésben elsőként jelen ügyben is megállapítja, hogy a bírói döntésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem hagyományos értelemben vett jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (vö. 3224/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [20]; 3507/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [10]; 3471/2021. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [21]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 3462/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [18]).
[29] Az Alkotmánybíróság az indítványozó érvelésével kapcsolatban a következőkre mutat rá.
[30] Büntetést - a céljának (Btk. 79. §) szem előtt tartásával - úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [Btk. 80. § (1) bekezdés].
[31] Másképpen szólva a bíróság a tettből kiindulva és az elkövető társadalomra veszélyességét, valamint a bűnösségi körülményeket is értékelve dönt belátása szerint a jogkövetkezményekről, minden terhelt esetében külön-külön.
[32] Itt jegyzi meg az Alkotmánybíróság, hogy ez nyilvánvaló összefüggésben álló a magyar büntető anyagi jog bűnösségen alapuló felelősségi elvéből [Btk. 4. § (1) bekezdés] következő alanyi bűnösség (Btk. 7-8. §) minden bűncselekmény esetében szükséges ismérvével.
[33] Ehhez képest a bíróság a büntetés kiszabása során köteles is mérlegelni ezeket a körülményeket, és köteles a mérlegelési tevékenységéről az ítélete indokolásában számot adni [Be. 564. § (4) bekezdés a) pont].
[34] Az első- és a másodfokú ítélet egyaránt számot ad a büntetés és mellékbüntetés kiszabásának indokairól. Ennek során az eljárt bíróság - az indítványban foglaltakkal ellentétben - önmagában és egymással is összevetve vizsgálta valamennyi terhelt személyi körülményét és cselekvőségét (elsőfokú ítélet, Indokolás, [990]-[991], [996]-[1001], [1003], [1005]; másodfokú ítélet, Indokolás, [95]-[97], [100], [102]-[103]).
[35] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének állított sérelmén keresztül pedig valójában a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját fogalmazta meg. Az indítványozó bírói döntésekkel szemben felhozott minden kritikája valójában a bírói mérlegelést (büntetéskiszabást) támadja.
[36] következésképpen az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[37] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. december 13.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1791/2022.