A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27358/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MŰSORSZOLGÁLTATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 54. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 252. §, 253. §, 1996. évi I. törvény (Rttv.) 3. §, 4. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Huszárné dr. Oláh Éva, Losonczy Erzsébet, Rothermel Erika

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.34758/2008/5., *Fővárosi Ítélőtábla Kf.27358/2009/7.*, Kúria Kfv.37554/2010/5. (BH 2011.9.266)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Kf.27.358/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Horváth Antal ügyvéd (.........................) által képviselt ............................. felperesnek a ......................... jogtanácsos által képviselt Országos Rádió és Televízió Testület (1088 Budapest, Reviczky utca 5.) alperes ellen műsorszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. évi június hó 9. napján kelt 16.K.34.758/2008/5. számú ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, valamint a másodfokú eljárás során az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán az alulírott helyen 2010. évi január hó 20. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (azaz ötvenezer) forint együttes elsőfokú és másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 16 500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti, és 24 000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2008. május 29-én sugárzott "................" című műsorszámban 19:59:57. és 20:03:53 között adta közzé a pszichiátriai kezelés alatt lévő, kórházban fekvő skizofrén ......................., elektrokonvulzív (ECT, elektrosokk) módszert is alkalmazó gyógykezeléséről szóló szegmenst. Maga a beteg egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A műsorszámban őt részben a kórházi ágyon, derekánál és jobb kezénél leszíjazva, részben régebbi fényképeken mutatták be. Ismertették édesanyjának az előadását, rejtett kamerás felvétel készült a helyszínen, amely egy anonim, helyi orvossal készült beszélgetést is tartalmazott, bemutattak egy klinikai szakpszichológussal és az ...................... elnökével készült beszélgetést, a kórháznak egy- a felpereshez címzett rövid faxát, melynek a képernyőn olvasható részlete szerint a kezelést végző kórház nem kíván nyilatkozni, de valamit majd megküld a felperesnek; szóban annyit ismertettek, hogy a kórház nem kíván nyilatkozni. Ez a majdan megküldött, legalább egy oldalnyi tájékoztatás a későbbiekben felvillant a műsorszámban, de abból csak azt ismertették, ami a beteg agresszivitására, leszíjazásának okára vonatkozott. A műsorszámban látható volt még egy napilap részlete: "Margit: árammal tették tönkre a fiamat.". Három alkalommal vágtak be meg nem jelölt filmekből részletet: kétszer magáról az elektrosokk alkalmazásáról, egyszer egy fekvő, vergődő beteg lefogásáról. A műsorszám szerint az anyát nem tájékoztatták megfelelően az ECT kezelésről, a beteg állapota romlott, már csak külföldi gyógykezelésben bíznak.

Az alperes állampolgári bejelentés nyomán a 1202/2008. (VI.2.) számú határozatával elrendelte a műsorszám vizsgálatát. Az alperes értékelése szerint nem volt megállapítható a rejtett kamera használatát indokoló közérdek, erre vonatkozó utalás sem hangzott el a műsorszámban. Az egyetlen, a kórház részéről érkezett hiteles forrásnak az a főigazgatói nyilatkozat tekinthető, amit csak csekély mértékben ismerhettek meg a nézők. A műsorszám nem volt sem tényszerű, sem tárgyilagos, sérült a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 4.§-ának (1) bekezdése.

Az Rttv. 3.§ (2) bekezdéséhez kapcsolódóan az alperes több Alkotmánybírósági határozatra hivatkozva kifejtette, hogy az ORTT, a személyhez fűződő alkotmányos jogokat alanytalanná téve, vizsgálhatja az alapjogi sérelmeket. Az emberi méltósághoz való korlátozhatatlan alapjogot sértette meg a felperes, a pszichiátrián kezelt fiatalember kiszolgáltatott helyzetének közszemlére tételével. Az alperes kitért arra is, hogy a beteg gondnokság alatt állása folytán felmerült az adatvédelmi törvény sérelme is, azonban a Rttv. szerinti jogsértés megállapításának nem előfeltétele annak vizsgálata, hogy a beteg cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll-e, illetőleg az anya jogosultsága milyen terjedelmű.

Mindezekre tekintettel az alperes az Rttv. 4.§ (1) bekezdéséhez kapcsolódóan az 1825/2008. (X.1.) számú határozat rendelkező részének I. pontjában felhívta a felperest a sérelmezett magatartás megszüntetésére, a határozat II. pontjában pedig az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének megsértése miatt 10 percre felfüggesztette a felperes műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását és meghatározott tartalmú közlemény sugárzására kötelezte.

A felperes keresetlevelében az alperesi határozat teljes körű felülvizsgálatát, részben eljárásjogi, részben anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva kérte.

Az alperes a határozati indokokra való visszautalással a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesi határozatnak az Rttv. 3.§ (2) bekezdéséhez kapcsolódó II. részét hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a keresetlevélben hivatkozott egyes eljárási szabálysértések vagy nem következtek be, vagy pedig nem voltak az ügy érdemére kihatással.

Az Rttv. 4.§-ának (1) bekezdéséhez kapcsolódóan rögzítette, hogy az érintett kórház szakmai érve nem került ismertetésre, a manipulatív képsorok azt sugallták, hogy a beteg is hasonló körülmények között kaphatja a kezelést, mint a filmből kivágott jelenetekben. A képriport azt sugallta, hogy a kezelés szinte kínzóeszközként is felfogható, a kórház elavult módszerekkel kezeli a betegeket, illetőleg nem csak kezeli, hanem kínozza is őket. A rejtett kamerás felvételekből nem állapítható meg, hogy ki szólalt meg, ugyanakkor az a hitelesség látszatát keltette. Mindezzel szemben nem került közlésre a kórház fejlécével ellátott közlemény, amelynek bemutatásából viszont jól látható volt, hogy nem néhány soros előadást tartalmaz. Kitért arra, hogy a perbeli esetben a felperes alaptalanul hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság KGD 2002/294. (helyesen: 295.) számú eseti határozatára: a szenzációhajhász képsorok a kezelés mibenlétéről nem felelnek meg a korrekt tájékoztatásnak.

Az elsőfokú bíróság az Rttv. 3.§ (2) bekezdéséhez kapcsolódóan azt állapította meg, hogy a bemutatott beteg emberi méltósághoz való joga, már a betegség okából való bánásmóddal sérült. A kórház ugyanis pénzügyi gazdasági okokból alkalmazza a betegek leszíjazását. A műsorszám sugalmazása szerint a beteg anyjának végső kétségbeesését a fia kezelésének körülményei, és a hosszan elnyúló kezelés váltotta ki. Ugyanakkor az alperes nem kereste meg a gyámhatóságot annak tisztázása végett, hogy az anyának volt-e a fia televíziós megjelenítésével kapcsolatban hozzájárási joga. Ennek elmaradása miatt sérült az alperesnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§-a (1) bekezdés szerinti tényállás tisztázási kötelezettsége. Az új eljárásban az alperesnek azt kell megvizsgálnia az Rttv. 3.§ (2) bekezdésével összegfüggésben, hogy az édesanyának volt-e jogosultsága ahhoz, hogy a fia képmásának, a róla készült felvételeknek a felperes általi nyilvánosságra hozatalához hozzájáruljon.