32014L0067

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/67/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról EGT-vonatkozású szöveg

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/67/EU IRÁNYELVE

(2014. május 15.)

a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) A munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az Unió belső piacának az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) foglalt alapvető elveit képezik. Az Unió tovább fejleszti ezen elvek megvalósítását azzal a céllal, hogy egyenlő feltételeket biztosítson a vállalkozásoknak, és garantálja a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását.

(2) A szolgáltatásnyújtás szabadsága magában foglalja a vállalkozások azon jogát, hogy másik tagállamban nyújtsanak szolgáltatásokat, ahová ideiglenesen kiküldhetik saját munkavállalóikat, hogy ott nyújtsák e szolgáltatásokat. A munkavállalók kiküldésével összefüggésben fontos különbséget tenni e szabadság és a munkavállalók szabad mozgása között, amely minden polgárnak jogot biztosít arra, hogy szabadon másik tagállamba költözzön, hogy ott dolgozzon, és ezért ott is lakjon, továbbá védi őket a munkavállalás, fizetés és egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében az adott tagállam állampolgáraihoz képest történő megkülönböztetéstől.

(3) Az olyan munkavállalók tekintetében, akiket ideiglenesen külföldre küldenek, hogy a szokásos munkavégzésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való szolgáltatásnyújtás céljából ott munkát végezzenek, a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) a kiküldött munkavállalók minimális védelme érdekében világosan megfogalmazott, alapvető foglalkoztatási szabályokat és feltételeket állapít meg, amelyeket a szolgáltatónak teljesítenie kell abban a tagállamban, amelybe a kiküldetés irányul.

(4) Az ezen irányelv által bevezetett valamennyi intézkedésnek indokoltnak és arányosnak kell lennie annak érdekében, hogy ne jelentsen adminisztratív terhet, valamint ne korlátozza a vállalkozásokban - különösen a kis- és középvállalkozásokban (kkv-k) - rejlő munkahelyteremtő potenciál kibontakozását, egyúttal garantálva a kiküldött munkavállalók védelmét.

(5) A 96/71/EK irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében, és anélkül hogy felesleges adminisztratív terhekkel sújtanák a szolgáltatókat, alapvető fontosságú, hogy az ezen irányelvnek a kiküldetés valódiságának megállapításáról és a visszaélések és a szabályok kijátszásának megelőzéséről szóló rendelkezéseiben szereplő tényszerű elemek jelzésértékűnek és nem kimerítő jellegűnek tekintendők. Különösen nem lehet követelmény az, hogy mindegyik elemnek minden kiküldetés esetében teljesülnie kell.

(6) Annak sérelme nélkül, hogy az indikatív tényszerű elemek értékelését az egyedi esetekhez kell igazítani, és figyelembe kell venni a helyzet sajátosságait, a különböző tagállamokban az azonos tényszerű elemeket tartalmazó helyzetek az illetékes hatóságok részéről nem eredményezhetnek eltérő jogi megítélést vagy értékelést.

(7) Annak megelőzése, elkerülése és visszaszorítása érdekében, hogy a szolgáltatásnyújtás EUMSZ-ben foglalt szabadságából és/vagy a 96/71/EK irányelv alkalmazásából szabálytalanul vagy csalárd módon előnyt szerző vállalkozások az alkalmazandó szabályokkal visszaéljenek és kijátsszák azokat, javulást kell elérni a kiküldetés fogalmának alkalmazása és nyomon követése terén, valamint a közös értelmezést elősegítő, egységesebb elemeket kell uniós szinten bevezetni.

(8) Ezért a fogadó tagállam illetékes hatóságának - szükség esetén szorosan együttműködve a letelepedés helye szerinti tagállammal - meg kell vizsgálnia azon tényszerű elemeket, amelyek ténylegesen jellemzik a kiküldetés fogalmához elválaszthatatlanul kötődő ideiglenes jelleget, valamint azt a feltételt, hogy a munkaadó ténylegesen abban a tagállamban legyen letelepedett, amelyből a kiküldés történik.

(9) Amikor az illetékes hatóságok annak meghatározása érdekében, hogy valamely vállalkozás ténylegesen folytat-e a pusztán belső igazgatási és/vagy adminisztratív tevékenységeken kívül érdemi tevékenységet, megvizsgálják az e vállalkozás letelepedés helye szerinti tagállamban elért forgalmának nagyságát, figyelembe kell venniük a különböző valuták vásárlóereje közötti eltéréseket.

(10) Az ezen irányelvben foglalt, a kiküldetés alkalmazásával és nyomon követésével kapcsolatos elemek a megtévesztő módon önfoglalkoztató munkavállalókként bejelentett munkavállalók azonosításában is segíthetik az illetékes hatóságokat. A 96/71/EK irányelvvel összhangban munkavállaló az, aki annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek a területén kiküldetésben tartózkodik, munkavállalónak minősül. A kiküldetés további pontosítása és az illetékes hatóságok általi jobb nyomon követése erősítené a jogbiztonságot, valamint hasznos eszközként szolgálna a színlelt önfoglalkoztatás elleni hatékony küzdelemben és annak biztosításában, hogy a kiküldött munkavállalókat megtévesztő módon ne önfoglalkoztató munkavállalóként jelentsék be, elősegítve ezzel az alkalmazandó szabályok kijátszásának megelőzését, elkerülését és visszaszorítását.

(11) Amennyiben nem valódi kiküldetésről van szó, és kollízió következik be, kellően figyelembe kell venni az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) (Róma I. rendelet) (vagy a Római Egyezmény (6)) rendelkezéseit, amelyek célja annak biztosítása, hogy megmaradjon a munkavállalók védelme, amelyet olyan rendelkezések tartalmaznak, amelyektől nem lehet, illetve csak a munkavállalók javára lehet eltérni. A tagállamoknak olyan rendelkezéseket kell biztosítaniuk, amelyek megfelelően védik a nem valódi kiküldetésben lévő munkavállalókat.

(12) A 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) foglalt, társadalombiztosítási jogszabályokkal kapcsolatos igazolás hiánya annak a jele lehet, hogy a helyzet nem írható le olyan tagállamba való ideiglenes kiküldetésként, amely eltér attól a tagállamtól, amelyben az érintett munkavállaló munkáját a szolgáltatásnyújtás keretében szokásosan végzi.

(13) A 96/71/EK irányelvhez hasonlóan ez az irányelv nem érintheti a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) alkalmazását.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére