BH+ 2003.12.583 Az öröklési szerződés érvénytelensége a tanuk együttes jelenlétének hiánya miatt [Ptk. 629. § (1) bek., 656. §].

Az 1997. január 11-én elhunyt B. L. örökhagyónak az alperes a harmadik házastársa, I. r. felperes az örökhagyó második házasságából, II-III. r. felperesek pedig az első házasságából származó gyermekei.

Az örökhagyó, az 1993. augusztus 23-án kelt öröklési szerződésben a lakóházas ingatlana, valamint ingó és ingatlan vagyona kizárólagos örökösévé feleségét az alperest nevezte, aki ennek ellenében vállalta, hogy az örökhagyót vele közös háztartásban, haláláig gondozza, ápolja, napi háromszori étkezéséről, ruhái és környezete tisztántartásáról, orvosi és gyógyszeres ellátásáról, halála esetén pedig illő eltemettetéséről gondoskodik.

A megismételt hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző a felek közötti öröklési vitára tekintettel az örökhagyó ingó és ingatlan hagyatékát ideiglenes hatállyal az öröklési szerződés alapján az alperes részére adta át, és a felpereseket igényük per útján való érvényesítésére hívta fel.

A felperesek a perbeli öröklési szerződés érvénytelensége megállapítását több jogcímre alapítottan kérték. Egyebek között arra hivatkoztak, hogy az öröklési szerződés aláírására nem két tanú együttes jelenlétében került sor, ezért az öröklési szerződés alaki okból érvénytelen.

Az elsőfokú bíróság ítéletével - valamennyi jogcímre alapított - keresetet elutasította és a felpereseket személyenként 7500 forint perköltségben marasztalta.

A megállapított tényállás szerint a perbeli öröklési szerződést dr. M.. I.-né dr. K. I. ügyvéd készítette, aki az örökhagyóval és az alperessel egy utcában lakott és velük jó barátságban volt. Megelőzően az örökhagyó lakásán a szerződés tartalmát megbeszélte, ezt követően a szerződést ügyvédi irodájában megszerkesztette, és saját maga vitte el az örökhagyó lakására. Ekkor a lakásban a szerződő felek, B. K.-né és az okiratszerkesztő ügyvéd a szerződést aláírta, V. P. J. szomszéd pedig tanúként azt követően írta alá az okiratot, hogy B.-né és az ügyvédnő eltávozott. Az ügyvédi bélyegző a szerződésre akkor került, amikor az okiratot az ügyvédi irodába eljuttatták.

Az öröklési szerződés 9. pontja azt rögzítette, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd ellenjegyzi az öröklési szerződést. Az okiraton az örökhagyó és az alperes neve mellett a tanúk megjelölése alatt két név és lakcím található, mindezek alatt pedig az ellenjegyzést tartalmazza.

Az elsőfokú bíróság azt bizonyítottnak találta, hogy az okiratot szerkesztő ügyvéd és B. K.-né együttes jelenlétében írta alá az örökhagyó az öröklési szerződést. Megállapíthatónak látta azt is, hogy az ügyvéd a szerződést tanúként írta alá, mert őt illetően a Ptk. 631. §-a c) pontjában foglalt érvénytelenséget eredményező körülmény nem állt fenn, és a PK 86. sz. állásfoglalás szerint az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására is képesnek tekinthető. Az ítélet indokolásában kiemelte azt is, hogy bár az ügyvédnő a lakáscímét nem tüntette fel az öröklési szerződésen, ez a körülmény a szerződést érvénytelenné nem teszi, mert a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontja csak a tanúk aláírását követeli meg lakcímük feltüntetését nem. Utalt arra is, hogy az 1994. évi V. tv. az okirat elkészültekor még nem volt hatályban, ezért ügyvédi ellenjegyzésre nem volt szükség, azonban a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése és a Csjt. 27. § (2) és (3) bekezdésben foglaltak miatt az ügyvédi ellenjegyzés nem volt indokolatlan, mert a szerződés tágabb értelemben vett vagyonjogi szerződésnek minősül. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az ügyvéd nemcsak a szerződés elkészítésében működött közre, hanem abban is, hogy a szerződés érvényesen létrejöjjön, ezért álláspontja szerint az öröklési szerződés érvényességét nem érinti az a körülmény, hogy a szerződést később tanúként a másik szomszéd V. P. J. is aláírta.

Az ítélet ellen a keresetüknek való helytadás iránt a felperesek fellebbeztek.